Luke (Hungarian)

1

1:1b.LUK.001.001 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

1:2b.LUK.001.002 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

1:3b.LUK.001.003 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

1:4b.LUK.001.004 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

1:5b.LUK.001.005 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

1:6b.LUK.001.006 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

1:7b.LUK.001.007 nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.

1:8b.LUK.001.008 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,

1:9b.LUK.001.009 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

1:10b.LUK.001.010 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

1:11b.LUK.001.011 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.

1:12b.LUK.001.012 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.

1:13b.LUK.001.013 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.

1:14b.LUK.001.014 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

1:15b.LUK.001.015 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.

1:16b.LUK.001.016 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

1:17b.LUK.001.017 ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

1:18b.LUK.001.018 monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.

1:19b.LUK.001.019 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

1:20b.LUK.001.020 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

1:21b.LUK.001.021 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

1:22b.LUK.001.022 kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.

1:23b.LUK.001.023 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.

1:24b.LUK.001.024 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:

1:25b.LUK.001.025 y cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

1:26b.LUK.001.026 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,

1:27b.LUK.001.027 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

1:28b.LUK.001.028 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

1:29b.LUK.001.029 pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

1:30b.LUK.001.030 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

1:31b.LUK.001.031 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

1:32b.LUK.001.032 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

1:33b.LUK.001.033 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!

1:34b.LUK.001.034 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

1:35b.LUK.001.035 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

1:36b.LUK.001.036 ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:

1:37b.LUK.001.037 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

1:38b.LUK.001.038 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

1:39b.LUK.001.039 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

1:40b.LUK.001.040 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

1:41b.LUK.001.041 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

1:42b.LUK.001.042 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

1:43b.LUK.001.043 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

1:44b.LUK.001.044 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

1:45b.LUK.001.045 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

1:46b.LUK.001.046 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

1:47b.LUK.001.047 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

1:48b.LUK.001.048 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

1:49b.LUK.001.049 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

1:50b.LUK.001.050 az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.

1:51b.LUK.001.051 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

1:52b.LUK.001.052 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

1:53b.LUK.001.053 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

1:54b.LUK.001.054 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.

1:55b.LUK.001.055 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!

1:56b.LUK.001.056 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

1:57b.LUK.001.057 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.

1:58b.LUK.001.058 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.

1:59b.LUK.001.059 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.

1:60b.LUK.001.060 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

1:61b.LUK.001.061 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

1:62b.LUK.001.062 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

1:63b.LUK.001.063 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

1:64b.LUK.001.064 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

1:65b.LUK.001.065 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

1:66b.LUK.001.066 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

1:67b.LUK.001.067 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

1:68b.LUK.001.068 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,

1:69b.LUK.001.069 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,

1:70b.LUK.001.070 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,

1:71b.LUK.001.071 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

1:72b.LUK.001.072 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

1:73b.LUK.001.073 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

1:74b.LUK.001.074 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.

1:75b.LUK.001.075 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

1:76b.LUK.001.076 pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;

1:77b.LUK.001.077 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.

1:78b.LUK.001.078 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

1:79b.LUK.001.079 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

1:80b.LUK.001.080 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

2

2:1b.LUK.002.001 És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

2:2b.LUK.002.002 Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

2:3b.LUK.002.003 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

2:4b.LUK.002.004 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

2:5b.LUK.002.005 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

2:6b.LUK.002.006 És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.

2:7b.LUK.002.007 És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

2:8b.LUK.002.008 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.

2:9b.LUK.002.009 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

2:10b.LUK.002.010 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

2:11b.LUK.002.011 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

2:12b.LUK.002.012 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

2:13b.LUK.002.013 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

2:14b.LUK.002.014 csõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

2:15b.LUK.002.015 És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

2:16b.LUK.002.016 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

2:17b.LUK.002.017 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.

2:18b.LUK.002.018 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

2:19b.LUK.002.019 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

2:20b.LUK.002.020 A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

2:21b.LUK.002.021 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.

2:22b.LUK.002.022 kor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

2:23b.LUK.002.023 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

2:24b.LUK.002.024 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

2:25b.LUK.002.025 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.

2:26b.LUK.002.026 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

2:27b.LUK.002.027 És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

2:28b.LUK.002.028 Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:

2:29b.LUK.002.029 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

2:30b.LUK.002.030 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

2:31b.LUK.002.031 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

2:32b.LUK.002.032 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.

2:33b.LUK.002.033 József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.

2:34b.LUK.002.034 megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;

2:35b.LUK.002.035 Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

2:36b.LUK.002.036 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,

2:37b.LUK.002.037 És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

2:38b.LUK.002.038 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

2:39b.LUK.002.039 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.

2:40b.LUK.002.040 A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.

2:41b.LUK.002.041 Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

2:42b.LUK.002.042 És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

2:43b.LUK.002.043 És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

2:44b.LUK.002.044 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

2:45b.LUK.002.045 És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

2:46b.LUK.002.046 És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

2:47b.LUK.002.047 És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

2:48b.LUK.002.048 És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

2:49b.LUK.002.049 Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

2:50b.LUK.002.050 De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.

2:51b.LUK.002.051 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

2:52b.LUK.002.052 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.

3

3:1b.LUK.003.001 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az õ testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,

3:2b.LUK.003.002 Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,

3:3b.LUK.003.003 És méne a Jordán mellett lévõ minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára;

3:4b.LUK.003.004 mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az õ ösvényeit.

3:5b.LUK.003.005 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;

3:6b.LUK.003.006 És meglátja minden test az Istennek szabadítását.

3:7b.LUK.003.007 Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkezõ harag elõl meneküljetek?

3:8b.LUK.003.008 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekbõl a kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

3:9b.LUK.003.009 Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tûzre vettetik.

3:10b.LUK.003.010 És megkérdé õt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

3:11b.LUK.003.011 Õ pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.

3:12b.LUK.003.012 És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?

3:13b.LUK.003.013 Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett.

3:14b.LUK.003.014 És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.

3:15b.LUK.003.015 Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felõl, hogy vajjon nem õ-é a Krisztus;

3:16b.LUK.003.016 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljõ, a ki nálamnál erõsebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötõjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tûzzel:

3:17b.LUK.003.017 Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérûjét; és a gabonát az õ csûrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

3:18b.LUK.003.018 még sok egyebekre is intvén [õket], hirdeté az evangyéliomot a népnek.

3:19b.LUK.003.019 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett õ tõle Heródiásért, az õ testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,

3:20b.LUK.003.020 z] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.

3:21b.LUK.003.021 Lõn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,

3:22b.LUK.003.022 És leszálla õ reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lõn mennybõl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!

3:23b.LUK.003.023 ga Jézus pedig mintegy harmincz esztendõs volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié,

3:24b.LUK.003.024 z] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez ]Jannáé, [ez] Józsefé,

3:25b.LUK.003.025 z] Matthatiásé[, ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié,

3:26b.LUK.003.026 z] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez ]Józsefé, [ez] Júdáé,

3:27b.LUK.003.027 z] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez ]Saláthielé, [ez] Nérié,

3:28b.LUK.003.028 Melkié, [ez] Addié[, ez] Hosámé[, ez] Elmodámé[, ez] Éré,

3:29b.LUK.003.029 z] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié,

3:30b.LUK.003.030 z] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé,

3:31b.LUK.003.031 z] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé,

3:32b.LUK.003.032 z] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné,

3:33b.LUK.003.033 z] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé.

3:34b.LUK.003.034 z] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré,

3:35b.LUK.003.035 z] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé,

3:36b.LUK.003.036 z] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé,

3:37b.LUK.003.037 z] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné,

3:38b.LUK.003.038 z] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.

4

4:1b.LUK.004.001 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába

4:2b.LUK.004.002 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

4:3b.LUK.004.003 És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.

4:4b.LUK.004.004 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

4:5b.LUK.004.005 Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

4:6b.LUK.004.006 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

4:7b.LUK.004.007 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

4:8b.LUK.004.008 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

4:9b.LUK.004.009 Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

4:10b.LUK.004.010 Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;

4:11b.LUK.004.011 És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.

4:12b.LUK.004.012 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

4:13b.LUK.004.013 És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle egy idõre.

4:14b.LUK.004.014 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

4:15b.LUK.004.015 És õ taníta azoknak zsinagógáiban, dicsõíttetvén mindenektõl.

4:16b.LUK.004.016 És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

4:17b.LUK.004.017 És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

4:18b.LUK.004.018 Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

4:19b.LUK.004.019 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

4:20b.LUK.004.020 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.

4:21b.LUK.004.021 pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

4:22b.LUK.004.022 És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

4:23b.LUK.004.023 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.

4:24b.LUK.004.024 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.

4:25b.LUK.004.025 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

4:26b.LUK.004.026 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.

4:27b.LUK.004.027 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.

4:28b.LUK.004.028 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

4:29b.LUK.004.029 És felkelvén, kiûzék õt a városon kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

4:30b.LUK.004.030 Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.

4:31b.LUK.004.031 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.

4:32b.LUK.004.032 És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.

4:33b.LUK.004.033 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektõl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,

4:34b.LUK.004.034 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

4:35b.LUK.004.035 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.

4:36b.LUK.004.036 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?

4:37b.LUK.004.037 És elterjede a hír õ felõle a környék minden helyén.

4:38b.LUK.004.038 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.

4:39b.LUK.004.039 [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, szolgála nékik.

4:40b.LUK.004.040 A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, õ hozzá vivék azokat; õ pedig mindegyikõjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá õket.

4:41b.LUK.004.041 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ megdorgálván, nem engedé õket szólani, mivelhogy tudták, hogy õ a Krisztus.

4:42b.LUK.004.042 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé õt, és hozzámenének, és tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.

4:43b.LUK.004.043 Õ pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.

4:44b.LUK.004.044 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.

5

5:1b.LUK.005.001 És lõn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret tavánál áll vala;

5:2b.LUK.005.002 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az õ hálóikat.

5:3b.LUK.005.003 És õ bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré õt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtõl: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

5:4b.LUK.005.004 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

5:5b.LUK.005.005 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.

5:6b.LUK.005.006 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az õ hálójuk.

5:7b.LUK.005.007 Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jõjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.

5:8b.LUK.005.008 tván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tõlem, mert [én] bûnös ember vagyok, Uram!

5:9b.LUK.005.009 Mert félelem fogta körül õt és mindazokat, a kik õ vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;

5:10b.LUK.005.010 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.

5:11b.LUK.005.011 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék õt.

5:12b.LUK.005.012 lõn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé [vala ott] egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré õt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!

5:13b.LUK.005.013 ézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tõle a bélpoklosság.

5:14b.LUK.005.014 õ megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [úgymond,] mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul õ nékik.

5:15b.LUK.005.015 A hír azonban annál inkább terjedt õ felõle; és nagy sokaság gyûle egybe, hogy õt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az õ betegségeikbõl.

5:16b.LUK.005.016 De õ félrevonula a pusztákba, és imádkozék.

5:17b.LUK.005.017 És lõn egy napon, hogy õ tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy gyógyítson.

5:18b.LUK.005.018 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.

5:19b.LUK.005.019 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék õt be, felhágának a háztetõre, és a cseréphéjazaton át bocsáták õt alá ágyastól Jézus elé a középre.

5:20b.LUK.005.020 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bûneid.

5:21b.LUK.005.021 írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedül az Isten?

5:22b.LUK.005.022 Jézus pedig észrevévén az õ tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?

5:23b.LUK.005.023 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

5:24b.LUK.005.024 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!

5:25b.LUK.005.025 [az] rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsõítvén az Istent.

5:26b.LUK.005.026 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!

5:27b.LUK.005.027 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

5:28b.LUK.005.028 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé õt.

5:29b.LUK.005.029 Lévi nagy lakomát készíte néki az õ házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.

5:30b.LUK.005.030 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az õ tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedõkkel és a bûnösökkel?

5:31b.LUK.005.031 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

5:32b.LUK.005.032 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.

5:33b.LUK.005.033 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bõjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?

5:34b.LUK.005.034 Õ pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a míg a võlegény velök van?

5:35b.LUK.005.035 De eljõnek a napok, és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.

5:36b.LUK.005.036 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.

5:37b.LUK.005.037 senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a [bor] kiömöl, és a tömlõk [is] elvesznek.

5:38b.LUK.005.038 Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.

5:39b.LUK.005.039 senki, a ki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.

6

6:1b.LUK.006.001 n pedig a [húsvét] szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

6:2b.LUK.006.002 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?

6:3b.LUK.006.003 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?

6:4b.LUK.006.004 módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?

6:5b.LUK.006.005 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.

6:6b.LUK.006.006 Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.

6:7b.LUK.006.007 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.

6:8b.LUK.006.008 Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.

6:9b.LUK.006.009 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?

6:10b.LUK.006.010 És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.

6:11b.LUK.006.011 Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?

6:12b.LUK.006.012 És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

6:13b.LUK.006.013 És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:

6:14b.LUK.006.014 Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

6:15b.LUK.006.015 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,

6:16b.LUK.006.016 dást, a Jakab [fiát] és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

6:17b.LUK.006.017 És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.

6:18b.LUK.006.018 És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.

6:19b.LUK.006.019 És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.

6:20b.LUK.006.020 pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa.

6:21b.LUK.006.021 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

6:22b.LUK.006.022 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

6:23b.LUK.006.023 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.

6:24b.LUK.006.024 De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.

6:25b.LUK.006.025 Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.

6:26b.LUK.006.026 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.

6:27b.LUK.006.027 néktek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,

6:28b.LUK.006.028 Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

6:29b.LUK.006.029 ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

6:30b.LUK.006.030 Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

6:31b.LUK.006.031 És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

6:32b.LUK.006.032 rt ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.

6:33b.LUK.006.033 ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.

6:34b.LUK.006.034 ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

6:35b.LUK.006.035 nem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.

6:36b.LUK.006.036 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

6:37b.LUK.006.037 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

6:38b.LUK.006.038 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.

6:39b.LUK.006.039 Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?

6:40b.LUK.006.040 Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.

6:41b.LUK.006.041 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?

6:42b.LUK.006.042 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.

6:43b.LUK.006.043 Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.

6:44b.LUK.006.044 Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.

6:45b.LUK.006.045 A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.

6:46b.LUK.006.046 Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?

6:47b.LUK.006.047 Valaki én hozzám jõ és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.

6:48b.LUK.006.048 Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.

6:49b.LUK.006.049 ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki [csak] a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

7

7:1b.LUK.007.001 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

7:2b.LUK.007.002 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

7:3b.LUK.007.003 Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.

7:4b.LUK.007.004 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

7:5b.LUK.007.005 rt szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.

7:6b.LUK.007.006 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;

7:7b.LUK.007.007 miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

7:8b.LUK.007.008 rt én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.

7:9b.LUK.007.009 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

7:10b.LUK.007.010 a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

7:11b.LUK.007.011 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.

7:12b.LUK.007.012 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.

7:13b.LUK.007.013 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

7:14b.LUK.007.014 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

7:15b.LUK.007.015 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.

7:16b.LUK.007.016 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.

7:17b.LUK.007.017 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

7:18b.LUK.007.018 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,

7:19b.LUK.007.019 küldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

7:20b.LUK.007.020 kor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

7:21b.LUK.007.021 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.

7:22b.LUK.007.022 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

7:23b.LUK.007.023 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

7:24b.LUK.007.024 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

7:25b.LUK.007.025 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

7:26b.LUK.007.026 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

7:27b.LUK.007.027 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.

7:28b.LUK.007.028 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.

7:29b.LUK.007.029 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

7:30b.LUK.007.030 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.

7:31b.LUK.007.031 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?

7:32b.LUK.007.032 Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

7:33b.LUK.007.033 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

7:34b.LUK.007.034 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.

7:35b.LUK.007.035 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.

7:36b.LUK.007.036 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

7:37b.LUK.007.037 ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.

7:38b.LUK.007.038 megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.

7:39b.LUK.007.039 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.

7:40b.LUK.007.040 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

7:41b.LUK.007.041 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

7:42b.LUK.007.042 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?

7:43b.LUK.007.043 lelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.

7:44b.LUK.007.044 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

7:45b.LUK.007.045 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

7:46b.LUK.007.046 ajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.

7:47b.LUK.007.047 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

7:48b.LUK.007.048 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.

7:49b.LUK.007.049 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?

7:50b.LUK.007.050 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

8

8:1b.LUK.008.001 És lõn ezután, hogy õ jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettõ,

8:2b.LUK.008.002 És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektõl és betegségekbõl gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kibõl hét ördög ment ki,

8:3b.LUK.008.003 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az õ vagyonukból szolgálának néki.

8:4b.LUK.008.004 Mikor pedig nagy sokaság gyûlt egybe, és minden városból mentek vala õ hozzá, monda példázat által:

8:5b.LUK.008.005 Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.

8:6b.LUK.008.006 És némely esék a kõsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.

8:7b.LUK.008.007 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.

8:8b.LUK.008.008 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.

8:9b.LUK.008.009 És megkérdék õt az õ tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?

8:10b.LUK.008.010 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.

8:11b.LUK.008.011 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.

8:12b.LUK.008.012 Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljõ az ördög, és kikapja az ígét az õ szívökbõl, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.

8:13b.LUK.008.013 És a kõsziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.

8:14b.LUK.008.014 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.

8:15b.LUK.008.015 melyik pedig a jó földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.

8:16b.LUK.008.016 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.

8:17b.LUK.008.017 rt nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jõne.

8:18b.LUK.008.018 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.

8:19b.LUK.008.019 Jövének pedig hozzá az õ anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.

8:20b.LUK.008.020 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.

8:21b.LUK.008.021 Õ pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.

8:22b.LUK.008.022 n pedig egy napon, hogy beméne a hajóba õ és az õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.

8:23b.LUK.008.023 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.

8:24b.LUK.008.024 És hozzá menvén, felkölték õt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lõn csendesség.

8:25b.LUK.008.025 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

8:26b.LUK.008.026 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.

8:27b.LUK.008.027 És mikor õ kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.

8:28b.LUK.008.028 mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.

8:29b.LUK.008.029 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran elragadá õt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve õrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtõl a pusztákba hajtaték.

8:30b.LUK.008.030 Megkérdé pedig õt Jézus, mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.

8:31b.LUK.008.031 És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.

8:32b.LUK.008.032 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.

8:33b.LUK.008.033 És minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrõl a tóba rohana, és megfullada.

8:34b.LUK.008.034 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.

8:35b.LUK.008.035 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.

8:36b.LUK.008.036 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngõs.

8:37b.LUK.008.037 És kéré õt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy õ közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: õ pedig beülvén a hajóba, visszatére.

8:38b.LUK.008.038 Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus elbocsátá õt, mondván:

8:39b.LUK.008.039 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.

8:40b.LUK.008.040 És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.

8:41b.LUK.008.041 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai elõtt leesvén, kéré õt, hogy menjen be az õ házába;

8:42b.LUK.008.042 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendõs, és az halálán volt. Mikor pedig õ méne, a sokaság szorongatá õt.

8:43b.LUK.008.043 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendõtõl fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,

8:44b.LUK.008.044 Hátulról hozzá járulván, illeté az õ ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.

8:45b.LUK.008.045 monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik õ vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?

8:46b.LUK.008.046 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ származék ki tõlem.

8:47b.LUK.008.047 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal meggyógyult.

8:48b.LUK.008.048 És õ monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!

8:49b.LUK.008.049 kor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!

8:50b.LUK.008.050 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.

8:51b.LUK.008.051 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.

8:52b.LUK.008.052 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; õ pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.

8:53b.LUK.008.053 És kineveték õt, tudván, hogy meghalt.

8:54b.LUK.008.054 pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!

8:55b.LUK.008.055 visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [õ] parancsolá, hogy adjanak néki enni.

8:56b.LUK.008.056 És elálmélkodának annak szülei; õ pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.

9

9:1b.LUK.009.001 nekutána pedig összehívta [Jézus ]az õ tizenkét tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.

9:2b.LUK.009.002 És elküldé õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.

9:3b.LUK.009.003 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.

9:4b.LUK.009.004 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.

9:5b.LUK.009.005 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul õ ellenök.

9:6b.LUK.009.006 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.

9:7b.LUK.009.007 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;

9:8b.LUK.009.008 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9:9b.LUK.009.009 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt látni.

9:10b.LUK.009.010 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.

9:11b.LUK.009.011 sokaság pedig [ezt] megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.

9:12b.LUK.009.012 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

9:13b.LUK.009.013 Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

9:14b.LUK.009.014 rt valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.

9:15b.LUK.009.015 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.

9:16b.LUK.009.016 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

9:17b.LUK.009.017 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.

9:18b.LUK.009.018 És lõn, mikor õ magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé õket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?

9:19b.LUK.009.019 Õk pedig felelvén, mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9:20b.LUK.009.020 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.

9:21b.LUK.009.021 Õ pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;

9:22b.LUK.009.022 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.

9:23b.LUK.009.023 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.

9:24b.LUK.009.024 Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.

9:25b.LUK.009.025 rt mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?

9:26b.LUK.009.026 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.

9:27b.LUK.009.027 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.

9:28b.LUK.009.028 És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

9:29b.LUK.009.029 imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér [és] fénylõ lõn.

9:30b.LUK.009.030 És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;

9:31b.LUK.009.031 Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.

9:32b.LUK.009.032 Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

9:33b.LUK.009.033 És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.

9:34b.LUK.009.034 És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.

9:35b.LUK.009.035 És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.

9:36b.LUK.009.036 És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

9:37b.LUK.009.037 És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.

9:38b.LUK.009.038 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:

9:39b.LUK.009.039 És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tõle, szaggatván õt.

9:40b.LUK.009.040 És kérem a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.

9:41b.LUK.009.041 lelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és [meddig] tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!

9:42b.LUK.009.042 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az õ atyjának.

9:43b.LUK.009.043 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:

9:44b.LUK.009.044 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.

9:45b.LUK.009.045 De õk nem érték e mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e mondás felõl.

9:46b.LUK.009.046 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.

9:47b.LUK.009.047 Jézus pedig látván az õ szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,

9:48b.LUK.009.048 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

9:49b.LUK.009.049 lelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók õt, mivelhogy [téged] nem követ mi velünk.

9:50b.LUK.009.050 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

9:51b.LUK.009.051 Lõn pedig, mikor az idõ elközelgete, hogy õ felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,

9:52b.LUK.009.052 követeket külde az õ orczája elõtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki [szállást] készítsenek.

9:53b.LUK.009.053 De nem fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.

9:54b.LUK.009.054 Mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?

9:55b.LUK.009.055 [Jézus] megfordulván, megdorgálá õket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:

9:56b.LUK.009.056 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

9:57b.LUK.009.057 Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!

9:58b.LUK.009.058 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.

9:59b.LUK.009.059 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

9:60b.LUK.009.060 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

9:61b.LUK.009.061 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

9:62b.LUK.009.062 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

10

10:1b.LUK.010.001 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettõnként az õ orczája elõtt, minden városba és helyre, a hová õ menendõ vala.

10:2b.LUK.010.002 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.

10:3b.LUK.010.003 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

10:4b.LUK.010.004 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.

10:5b.LUK.010.005 Valamely házba bementek, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!

10:6b.LUK.010.006 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.

10:7b.LUK.010.007 yanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit õk [adnak]: mert méltó a munkás az õ jutalmára. Ne járjatok házról-házra.

10:8b.LUK.010.008 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elõtökbe adnak:

10:9b.LUK.010.009 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.

10:10b.LUK.010.010 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:

10:11b.LUK.010.011 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.

10:12b.LUK.010.012 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetõbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.

10:13b.LUK.010.013 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lõnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.

10:14b.LUK.010.014 Hanem Tírusnak és Sídonnak tûrhetõbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.

10:15b.LUK.010.015 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.

10:16b.LUK.010.016 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.

10:17b.LUK.010.017 sszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!

10:18b.LUK.010.018 Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.

10:19b.LUK.010.019 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

10:20b.LUK.010.020 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

10:21b.LUK.010.021 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.

10:22b.LUK.010.022 ndent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

10:23b.LUK.010.023 És a tanítványokhoz fordulván, monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.

10:24b.LUK.010.024 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.

10:25b.LUK.010.025 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén õt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

10:26b.LUK.010.026 Õ pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

10:27b.LUK.010.027 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.

10:28b.LUK.010.028 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

10:29b.LUK.010.029 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

10:30b.LUK.010.030 zus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

10:31b.LUK.010.031 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.

10:32b.LUK.010.032 sonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.

10:33b.LUK.010.033 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

10:34b.LUK.010.034 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

10:35b.LUK.010.035 Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

10:36b.LUK.010.036 három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?

10:37b.LUK.010.037 pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.

10:38b.LUK.010.038 Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá õt házába.

10:39b.LUK.010.039 És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.

10:40b.LUK.010.040 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; elõállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.

10:41b.LUK.010.041 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:

10:42b.LUK.010.042 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle.

11

11:1b.LUK.011.001 És lõn, mikor õ imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az õ tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az õ tanítványait.

11:2b.LUK.011.002 nda pedig nékik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.

11:3b.LUK.011.003 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.

11:4b.LUK.011.004 És bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.

11:5b.LUK.011.005 És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

11:6b.LUK.011.006 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;

11:7b.LUK.011.007 Az pedig onnét belõlrõl felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

11:8b.LUK.011.008 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

11:9b.LUK.011.009 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

11:10b.LUK.011.010 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.

11:11b.LUK.011.011 lyik atya pedig az közületek, a kitõl a fia kenyeret kér, [és] õ talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?

11:12b.LUK.011.012 Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?

11:13b.LUK.011.013 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.

11:14b.LUK.011.014 És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lõn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.

11:15b.LUK.011.015 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

11:16b.LUK.011.016 Mások meg, kísértvén õt, mennyei jelt kívánának tõle.

11:17b.LUK.011.017 pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha [meghasonlik,] leomlik.

11:18b.LUK.011.018 És a Sátán is ha õ magával meghasonlik, mimódon állhat meg az õ országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.

11:19b.LUK.011.019 És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Annakokáért õk maguk lesznek a ti bíráitok.

11:20b.LUK.011.020 Ha pedig Isten ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

11:21b.LUK.011.021 Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ palotáját, a mije van, békességben van;

11:22b.LUK.011.022 De mikor a nálánál erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tõle zsákmányol, elosztja.

11:23b.LUK.011.023 A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.

11:24b.LUK.011.024 kor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, [ezt] mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.

11:25b.LUK.011.025 [oda] menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.

11:26b.LUK.011.026 Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsõnél.

11:27b.LUK.011.027 Lõn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlõk, melyeket szoptál.

11:28b.LUK.011.028 Õ pedig monda: Sõt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.

11:29b.LUK.011.029 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele;

11:30b.LUK.011.030 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.

11:31b.LUK.011.031 A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.

11:32b.LUK.011.032 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

11:33b.LUK.011.033 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.

11:34b.LUK.011.034 testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig [a] [te szemed] gonosz, a te tested is sötét.

11:35b.LUK.011.035 Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.

11:36b.LUK.011.036 Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az õ világosságával.

11:37b.LUK.011.037 Beszéd közben pedig kéré õt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.

11:38b.LUK.011.038 farizeus pedig mikor [ezt] látta, elcsodálkozék, hogy ebéd elõtt elõbb nem mosdott meg.

11:39b.LUK.011.039 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külsõ részét megtisztítjátok; de a belsõtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.

11:40b.LUK.011.040 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?

11:41b.LUK.011.041 Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.

11:42b.LUK.011.042 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

11:43b.LUK.011.043 Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.

11:44b.LUK.011.044 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.

11:45b.LUK.011.045 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.

11:46b.LUK.011.046 Õ pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.

11:47b.LUK.011.047 Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték õket.

11:48b.LUK.011.048 Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték õket, ti pedig építitek sírjaikat.

11:49b.LUK.011.049 ért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül [némelyeket] megölnek, és [némelyeket] elüldöznek;

11:50b.LUK.011.050 Hogy számon kéressék e nemzetségtõl minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott,

11:51b.LUK.011.051 Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtõl.

11:52b.LUK.011.052 Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.

11:53b.LUK.011.053 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és õt sok dolog felõl kikérdezgetni,

11:54b.LUK.011.054 Ólálkodván õ utána, és igyekezvén valamit az õ szájából kikapni, hogy vádolhassák õt.

12

12:1b.LUK.012.001 Ezenközben mikor sok ezerbõl álló sokaság gyûlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az õ tanítványainak mondani: Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;

12:2b.LUK.012.002 Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.

12:3b.LUK.012.003 Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.

12:4b.LUK.012.004 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.

12:5b.LUK.012.005 De megmondom néktek, kitõl féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettõl féljetek.

12:6b.LUK.012.006 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.

12:7b.LUK.012.007 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.

12:8b.LUK.012.008 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek elõtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt;

12:9b.LUK.012.009 A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, megtagadtatik az Isten angyalai elõtt.

12:10b.LUK.012.010 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.

12:11b.LUK.012.011 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

12:12b.LUK.012.012 Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.

12:13b.LUK.012.013 Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.

12:14b.LUK.012.014 Õ pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?

12:15b.LUK.012.015 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bõvölködésben van az embernek az õ élete.

12:16b.LUK.012.016 És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bõségesen termett a földje.

12:17b.LUK.012.017 Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.

12:18b.LUK.012.018 És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.

12:19b.LUK.012.019 [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!

12:20b.LUK.012.020 Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?

12:21b.LUK.012.021 Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.

12:22b.LUK.012.022 Monda pedig az õ tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek.

12:23b.LUK.012.023 Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.

12:24b.LUK.012.024 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?

12:25b.LUK.012.025 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

12:26b.LUK.012.026 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felõl?

12:27b.LUK.012.027 Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden õ dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

12:28b.LUK.012.028 Ha pedig a füvet, mely ma a mezõn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitûek!

12:29b.LUK.012.029 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.

12:30b.LUK.012.030 Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

12:31b.LUK.012.031 Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.

12:32b.LUK.012.032 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.

12:33b.LUK.012.033 Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.

12:34b.LUK.012.034 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

12:35b.LUK.012.035 Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;

12:36b.LUK.012.036 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az õ urokat várják, mikor jõ meg a menyegzõrõl, hogy mihelyt megjõ és zörget, azonnal megnyissák néki.

12:37b.LUK.012.037 Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és elõjövén, szolgál nékik.

12:38b.LUK.012.038 ha megjõ a második õrváltáskor, és ha a harmadik õrváltáskor jõ meg, és úgy találja [õket], boldogok azok a szolgák!

12:39b.LUK.012.039 Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az õ házába törjön.

12:40b.LUK.012.040 Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jõ el az embernek Fia.

12:41b.LUK.012.041 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?

12:42b.LUK.012.042 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hû és bölcs sáfár, kit az úr gondviselõvé tõn az õ háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?

12:43b.LUK.012.043 Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ilyen munkában talál!

12:44b.LUK.012.044 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselõvé teszi õt.

12:45b.LUK.012.045 Ha pedig az a szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:

12:46b.LUK.012.046 Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja õt, és a hitetlenek sorsára juttatja.

12:47b.LUK.012.047 És a mely szolga tudta az õ urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

12:48b.LUK.012.048 A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tõle.

12:49b.LUK.012.049 ért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett?

12:50b.LUK.012.050 keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen [az] elvégeztetik.

12:51b.LUK.012.051 Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sõt inkább meghasonlást.

12:52b.LUK.012.052 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettõ ellen, és kettõ három ellen.

12:53b.LUK.012.053 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.

12:54b.LUK.012.054 nda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhõ támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporesõ jõ; és úgy lesz.

12:55b.LUK.012.055 mikor [halljátok] fúni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hõség lesz; és [úgy] lesz.

12:56b.LUK.012.056 Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; errõl az idõrõl pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

12:57b.LUK.012.057 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?

12:58b.LUK.012.058 Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tõle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.

12:59b.LUK.012.059 Mondom néked, hogy nem jõsz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.

13

13:1b.LUK.013.001 Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal elegyítette.

13:2b.LUK.013.002 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

13:3b.LUK.013.003 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.

13:4b.LUK.013.004 gy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?

13:5b.LUK.013.005 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.

13:6b.LUK.013.006 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

13:7b.LUK.013.007 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

13:8b.LUK.013.008 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

13:9b.LUK.013.009 ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

13:10b.LUK.013.010 nít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.

13:11b.LUK.013.011 ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.

13:12b.LUK.013.012 És mikor azt látta Jézus, elõszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbõl!

13:13b.LUK.013.013 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsõíté az Istent.

13:14b.LUK.013.014 lelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.

13:15b.LUK.013.015 lele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?

13:16b.LUK.013.016 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?

13:17b.LUK.013.017 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.

13:18b.LUK.013.018 nda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?

13:19b.LUK.013.019 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.

13:20b.LUK.013.020 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?

13:21b.LUK.013.021 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

13:22b.LUK.013.022 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.

13:23b.LUK.013.023 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:

13:24b.LUK.013.024 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.

13:25b.LUK.013.025 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;

13:26b.LUK.013.026 Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;

13:27b.LUK.013.027 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!

13:28b.LUK.013.028 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.

13:29b.LUK.013.029 És jõnek napkeletrõl és napnyugatról, és északról és délrõl, és az Isten országában letelepednek.

13:30b.LUK.013.030 És ímé vannak utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik utolsók lesznek.

13:31b.LUK.013.031 yanazon napon jövének [õ] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

13:32b.LUK.013.032 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.

13:33b.LUK.013.033 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

13:34b.LUK.013.034 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az õ kis csirkéit az õ szárnyai alá, és ti nem akarátok!

13:35b.LUK.013.035 é pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljõ [az] [idõ,] mikor [ezt] mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!

14

14:1b.LUK.014.001 És lõn mikor a fõfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala õ utána.

14:2b.LUK.014.002 És ímé egy vízkóros ember vala õ elõtte.

14:3b.LUK.014.003 felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?

14:4b.LUK.014.004 Azok pedig hallgatának. És õ megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.

14:5b.LUK.014.005 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?

14:6b.LUK.014.006 És nem felelhetnek vala õ ellene semmit ezekre.

14:7b.LUK.014.007 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fõ helyeket; mondván nékik:

14:8b.LUK.014.008 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fõ helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,

14:9b.LUK.014.009 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.

14:10b.LUK.014.010 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljõ az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsõséged lesz azok elõtt, a kik veled együtt ülnek.

14:11b.LUK.014.011 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

14:12b.LUK.014.012 Monda pedig annak is, a ki õt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.

14:13b.LUK.014.013 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:

14:14b.LUK.014.014 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

14:15b.LUK.014.015 llván pedig ezeket egy azok közül, a kik [õ vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

14:16b.LUK.014.016 Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

14:17b.LUK.014.017 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!

14:18b.LUK.014.018 És mindnyájan egyenlõképen kezdék magokat mentegetni. Az elsõ monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!

14:19b.LUK.014.019 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!

14:20b.LUK.014.020 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

14:21b.LUK.014.021 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az õ urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az õ szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

14:22b.LUK.014.022 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.

14:23b.LUK.014.023 kor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejõni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.

14:24b.LUK.014.024 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

14:25b.LUK.014.025 Megy vala pedig õ vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

14:26b.LUK.014.026 Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

14:27b.LUK.014.027 És valaki nem hordozza az õ keresztjét, és én utánam jõ, nem lehet az én tanítványom.

14:28b.LUK.014.028 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?

14:29b.LUK.014.029 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje õt mindenki, a ki látja,

14:30b.LUK.014.030 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

14:31b.LUK.014.031 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén elõször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki õ ellene húszezerrel jött?

14:32b.LUK.014.032 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

14:33b.LUK.014.033 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

14:34b.LUK.014.034 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

14:35b.LUK.014.035 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

15

15:1b.LUK.015.001 Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.

15:2b.LUK.015.002 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.

15:3b.LUK.015.003 Õ pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

15:4b.LUK.015.004 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

15:5b.LUK.015.005 És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén.

15:6b.LUK.015.006 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.

15:7b.LUK.015.007 ndom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.

15:8b.LUK.015.008 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

15:9b.LUK.015.009 És ha megtalálta, egybehívja az õ asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!

15:10b.LUK.015.010 enképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös [ember] megtérésén.

15:11b.LUK.015.011 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;

15:12b.LUK.015.012 És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.

15:13b.LUK.015.013 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

15:14b.LUK.015.014 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.

15:15b.LUK.015.015 Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.

15:16b.LUK.015.016 És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.

15:17b.LUK.015.017 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

15:18b.LUK.015.018 lkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.

15:19b.LUK.015.019 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

15:20b.LUK.015.020 És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.

15:21b.LUK.015.021 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

15:22b.LUK.015.022 Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!

15:23b.LUK.015.023 És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.

15:24b.LUK.015.024 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

15:25b.LUK.015.025 õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.

15:26b.LUK.015.026 És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?

15:27b.LUK.015.027 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte õt vissza.

15:28b.LUK.015.028 Erre õ megharaguvék, és nem akara bemenni. Az õ atyja annakokáért kimenvén, kérlelé õt.

15:29b.LUK.015.029 Õ pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendõtõl fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.

15:30b.LUK.015.030 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.

15:31b.LUK.015.031 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!

15:32b.LUK.015.032 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

16

16:1b.LUK.016.001 Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.

16:2b.LUK.016.002 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.

16:3b.LUK.016.003 Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!

16:4b.LUK.016.004 Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

16:5b.LUK.016.005 És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?

16:6b.LUK.016.006 Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.

16:7b.LUK.016.007 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.

16:8b.LUK.016.008 És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

16:9b.LUK.016.009 Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

16:10b.LUK.016.010 A ki hû a kevesen, a sokon is hû az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.

16:11b.LUK.016.011 azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]?

16:12b.LUK.016.012 És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?

16:13b.LUK.016.013 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.

16:14b.LUK.016.014 Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretõk valának; és csúfolák õt.

16:15b.LUK.016.015 És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek elõtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten elõtt útálatos.

16:16b.LUK.016.016 törvény és a próféták [Keresztelõ] Jánosig [valának:] az idõtõl fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erõszakkal tör abba.

16:17b.LUK.016.017 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvénybõl egy pontocskának elesni.

16:18b.LUK.016.018 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétõl elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.

16:19b.LUK.016.019 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:

16:20b.LUK.016.020 És vala egy Lázár nevû koldus, ki az õ kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

16:21b.LUK.016.021 És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljõvén, nyalják vala az õ sebeit.

16:22b.LUK.016.022 Lõn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.

16:23b.LUK.016.023 És a pokolban felemelé az õ szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.

16:24b.LUK.016.024 És õ kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.

16:25b.LUK.016.025 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az õ bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.

16:26b.LUK.016.026 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.

16:27b.LUK.016.027 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el õt az én atyámnak házához;

16:28b.LUK.016.028 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy õk is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.

16:29b.LUK.016.029 Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.

16:30b.LUK.016.030 Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!

16:31b.LUK.016.031 Õ pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad.

17

17:1b.LUK.017.001 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

17:2b.LUK.017.002 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

17:3b.LUK.017.003 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

17:4b.LUK.017.004 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

17:5b.LUK.017.005 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

17:6b.LUK.017.006 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

17:7b.LUK.017.007 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

17:8b.LUK.017.008 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

17:9b.LUK.017.009 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

17:10b.LUK.017.010 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

17:11b.LUK.017.011 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

17:12b.LUK.017.012 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

17:13b.LUK.017.013 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

17:14b.LUK.017.014 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

17:15b.LUK.017.015 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

17:16b.LUK.017.016 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17:17b.LUK.017.017 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

17:18b.LUK.017.018 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

17:19b.LUK.017.019 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

17:20b.LUK.017.020 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

17:21b.LUK.017.021 m azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

17:22b.LUK.017.022 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

17:23b.LUK.017.023 mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

17:24b.LUK.017.024 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

17:25b.LUK.017.025 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

17:26b.LUK.017.026 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

17:27b.LUK.017.027 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

17:28b.LUK.017.028 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

17:29b.LUK.017.029 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

17:30b.LUK.017.030 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

17:31b.LUK.017.031 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

17:32b.LUK.017.032 Emlékezzetek Lót feleségére!

17:33b.LUK.017.033 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

17:34b.LUK.017.034 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

17:35b.LUK.017.035 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

17:36b.LUK.017.036 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

17:37b.LUK.017.037 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.

18

18:1b.LUK.018.001 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

18:2b.LUK.018.002 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

18:3b.LUK.018.003 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

18:4b.LUK.018.004 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

18:5b.LUK.018.005 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

18:6b.LUK.018.006 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

18:7b.LUK.018.007 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?

18:8b.LUK.018.008 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?

18:9b.LUK.018.009 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

18:10b.LUK.018.010 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.

18:11b.LUK.018.011 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.

18:12b.LUK.018.012 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.

18:13b.LUK.018.013 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!

18:14b.LUK.018.014 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

18:15b.LUK.018.015 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

18:16b.LUK.018.016 De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.

18:17b.LUK.018.017 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

18:18b.LUK.018.018 És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

18:19b.LUK.018.019 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

18:20b.LUK.018.020 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

18:21b.LUK.018.021 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

18:22b.LUK.018.022 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

18:23b.LUK.018.023 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

18:24b.LUK.018.024 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

18:25b.LUK.018.025 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

18:26b.LUK.018.026 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

18:27b.LUK.018.027 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

18:28b.LUK.018.028 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

18:29b.LUK.018.029 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

18:30b.LUK.018.030 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.

18:31b.LUK.018.031 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

18:32b.LUK.018.032 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

18:33b.LUK.018.033 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.

18:34b.LUK.018.034 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

18:35b.LUK.018.035 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

18:36b.LUK.018.036 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

18:37b.LUK.018.037 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

18:38b.LUK.018.038 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

18:39b.LUK.018.039 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

18:40b.LUK.018.040 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,

18:41b.LUK.018.041 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.

18:42b.LUK.018.042 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

18:43b.LUK.018.043 azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.

19

19:1b.LUK.019.001 És bemenvén, általméne Jerikhón.

19:2b.LUK.019.002 ímé [vala ott] egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.

19:3b.LUK.019.003 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

19:4b.LUK.019.004 És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ.

19:5b.LUK.019.005 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

19:6b.LUK.019.006 És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.

19:7b.LUK.019.007 mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.

19:8b.LUK.019.008 Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

19:9b.LUK.019.009 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.

19:10b.LUK.019.010 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

19:11b.LUK.019.011 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

19:12b.LUK.019.012 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.

19:13b.LUK.019.013 Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.

19:14b.LUK.019.014 Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk.

19:15b.LUK.019.015 És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

19:16b.LUK.019.016 Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

19:17b.LUK.019.017 Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.

19:18b.LUK.019.018 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

19:19b.LUK.019.019 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.

19:20b.LUK.019.020 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam;

19:21b.LUK.019.021 rt féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.

19:22b.LUK.019.022 nda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;

19:23b.LUK.019.023 ért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

19:24b.LUK.019.024 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.

19:25b.LUK.019.025 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

19:26b.LUK.019.026 s] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.

19:27b.LUK.019.027 Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem!

19:28b.LUK.019.028 És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe.

19:29b.LUK.019.029 lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül,

19:30b.LUK.019.030 Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

19:31b.LUK.019.031 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

19:32b.LUK.019.032 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.

19:33b.LUK.019.033 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

19:34b.LUK.019.034 Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

19:35b.LUK.019.035 Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.

19:36b.LUK.019.036 És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték.

19:37b.LUK.019.037 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

19:38b.LUK.019.038 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!

19:39b.LUK.019.039 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

19:40b.LUK.019.040 És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

19:41b.LUK.019.041 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

19:42b.LUK.019.042 ndván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl.

19:43b.LUK.019.043 Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged.

19:44b.LUK.019.044 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

19:45b.LUK.019.045 És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

19:46b.LUK.019.046 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

19:47b.LUK.019.047 És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:

19:48b.LUK.019.048 nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, [reá] hallgatván.

20

20:1b.LUK.020.001 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

20:2b.LUK.020.002 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

20:3b.LUK.020.003 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:

20:4b.LUK.020.004 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?

20:5b.LUK.020.005 ok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

20:6b.LUK.020.006 pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.

20:7b.LUK.020.007 lelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]

20:8b.LUK.020.008 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

20:9b.LUK.020.009 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.

20:10b.LUK.020.010 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

20:11b.LUK.020.011 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

20:12b.LUK.020.012 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

20:13b.LUK.020.013 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

20:14b.LUK.020.014 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!

20:15b.LUK.020.015 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?

20:16b.LUK.020.016 megy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!

20:17b.LUK.020.017 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

20:18b.LUK.020.018 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

20:19b.LUK.020.019 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.

20:20b.LUK.020.020 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.

20:21b.LUK.020.021 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

20:22b.LUK.020.022 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

20:23b.LUK.020.023 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

20:24b.LUK.020.024 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

20:25b.LUK.020.025 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

20:26b.LUK.020.026 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.

20:27b.LUK.020.027 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,

20:28b.LUK.020.028 ndván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.

20:29b.LUK.020.029 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

20:30b.LUK.020.030 másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;

20:31b.LUK.020.031 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

20:32b.LUK.020.032 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

20:33b.LUK.020.033 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

20:34b.LUK.020.034 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

20:35b.LUK.020.035 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

20:36b.LUK.020.036 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

20:37b.LUK.020.037 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

20:38b.LUK.020.038 Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.

20:39b.LUK.020.039 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

20:40b.LUK.020.040 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.

20:41b.LUK.020.041 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

20:42b.LUK.020.042 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,

20:43b.LUK.020.043 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

20:44b.LUK.020.044 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?

20:45b.LUK.020.045 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:

20:46b.LUK.020.046 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;

20:47b.LUK.020.047 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

21

21:1b.LUK.021.001 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.

21:2b.LUK.021.002 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.

21:3b.LUK.021.003 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:

21:4b.LUK.021.004 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

21:5b.LUK.021.005 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:

21:6b.LUK.021.006 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.

21:7b.LUK.021.007 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?

21:8b.LUK.021.008 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.

21:9b.LUK.021.009 mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.

21:10b.LUK.021.010 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;

21:11b.LUK.021.011 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.

21:12b.LUK.021.012 mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

21:13b.LUK.021.013 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.

21:14b.LUK.021.014 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:

21:15b.LUK.021.015 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.

21:16b.LUK.021.016 árulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.

21:17b.LUK.021.017 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.

21:18b.LUK.021.018 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.

21:19b.LUK.021.019 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.

21:20b.LUK.021.020 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.

21:21b.LUK.021.021 kor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.

21:22b.LUK.021.022 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.

21:23b.LUK.021.023 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.

21:24b.LUK.021.024 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.

21:25b.LUK.021.025 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

21:26b.LUK.021.026 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.

21:27b.LUK.021.027 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.

21:28b.LUK.021.028 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.

21:29b.LUK.021.029 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:

21:30b.LUK.021.030 kor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.

21:31b.LUK.021.031 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

21:32b.LUK.021.032 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.

21:33b.LUK.021.033 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

21:34b.LUK.021.034 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:

21:35b.LUK.021.035 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.

21:36b.LUK.021.036 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!

21:37b.LUK.021.037 nít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.

21:38b.LUK.021.038 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.

22

22:1b.LUK.022.001 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

22:2b.LUK.022.002 És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.

22:3b.LUK.022.003 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;

22:4b.LUK.022.004 És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.

22:5b.LUK.022.005 És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;

22:6b.LUK.022.006 Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

22:7b.LUK.022.007 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

22:8b.LUK.022.008 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

22:9b.LUK.022.009 Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

22:10b.LUK.022.010 És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.

22:11b.LUK.022.011 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

22:12b.LUK.022.012 És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

22:13b.LUK.022.013 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

22:14b.LUK.022.014 És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.

22:15b.LUK.022.015 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:

22:16b.LUK.022.016 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

22:17b.LUK.022.017 [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

22:18b.LUK.022.018 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.

22:19b.LUK.022.019 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

22:20b.LUK.022.020 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

22:21b.LUK.022.021 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

22:22b.LUK.022.022 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

22:23b.LUK.022.023 És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

22:24b.LUK.022.024 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.

22:25b.LUK.022.025 Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.

22:26b.LUK.022.026 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.

22:27b.LUK.022.027 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

22:28b.LUK.022.028 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

22:29b.LUK.022.029 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

22:30b.LUK.022.030 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

22:31b.LUK.022.031 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

22:32b.LUK.022.032 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.

22:33b.LUK.022.033 Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

22:34b.LUK.022.034 És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

22:35b.LUK.022.035 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.

22:36b.LUK.022.036 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.

22:37b.LUK.022.037 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

22:38b.LUK.022.038 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.

22:39b.LUK.022.039 És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.

22:40b.LUK.022.040 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

22:41b.LUK.022.041 És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

22:42b.LUK.022.042 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

22:43b.LUK.022.043 És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.

22:44b.LUK.022.044 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

22:45b.LUK.022.045 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

22:46b.LUK.022.046 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

22:47b.LUK.022.047 mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.

22:48b.LUK.022.048 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

22:49b.LUK.022.049 tván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?

22:50b.LUK.022.050 És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

22:51b.LUK.022.051 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

22:52b.LUK.022.052 Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

22:53b.LUK.022.053 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

22:54b.LUK.022.054 Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.

22:55b.LUK.022.055 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.

22:56b.LUK.022.056 És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!

22:57b.LUK.022.057 Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!

22:58b.LUK.022.058 És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

22:59b.LUK.022.059 És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

22:60b.LUK.022.060 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.

22:61b.LUK.022.061 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

22:62b.LUK.022.062 És kimenvén Péter, keservesen síra.

22:63b.LUK.022.063 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.

22:64b.LUK.022.064 [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

22:65b.LUK.022.065 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.

22:66b.LUK.022.066 És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,

22:67b.LUK.022.067 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

22:68b.LUK.022.068 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

22:69b.LUK.022.069 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.

22:70b.LUK.022.070 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

22:71b.LUK.022.071 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.

23

23:1b.LUK.023.001 És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.

23:2b.LUK.023.002 És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja.

23:3b.LUK.023.003 Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!

23:4b.LUK.023.004 Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.

23:5b.LUK.023.005 De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

23:6b.LUK.023.006 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?

23:7b.LUK.023.007 És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

23:8b.LUK.023.008 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz.

23:9b.LUK.023.009 Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki.

23:10b.LUK.023.010 tt] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt.

23:11b.LUK.023.011 Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.

23:12b.LUK.023.012 És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.

23:13b.LUK.023.013 Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén,

23:14b.LUK.023.014 Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:

23:15b.LUK.023.015 De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.

23:16b.LUK.023.016 Megfenyítvén azért õt, elbocsátom.

23:17b.LUK.023.017 ll vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]

23:18b.LUK.023.018 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!

23:19b.LUK.023.019 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.

23:20b.LUK.023.020 Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;

23:21b.LUK.023.021 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!

23:22b.LUK.023.022 pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!

23:23b.LUK.023.023 Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala.

23:24b.LUK.023.024 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.

23:25b.LUK.023.025 És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.

23:26b.LUK.023.026 Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

23:27b.LUK.023.027 Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.

23:28b.LUK.023.028 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

23:29b.LUK.023.029 Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!

23:30b.LUK.023.030 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

23:31b.LUK.023.031 rt ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]

23:32b.LUK.023.032 vének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.

23:33b.LUK.023.033 kor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.

23:34b.LUK.023.034 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.

23:35b.LUK.023.035 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.

23:36b.LUK.023.036 Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.

23:37b.LUK.023.037 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

23:38b.LUK.023.038 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

23:39b.LUK.023.039 A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

23:40b.LUK.023.040 Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

23:41b.LUK.023.041 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

23:42b.LUK.023.042 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!

23:43b.LUK.023.043 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

23:44b.LUK.023.044 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

23:45b.LUK.023.045 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

23:46b.LUK.023.046 kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

23:47b.LUK.023.047 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

23:48b.LUK.023.048 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.

23:49b.LUK.023.049 Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.

23:50b.LUK.023.050 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

23:51b.LUK.023.051 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;

23:52b.LUK.023.052 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.

23:53b.LUK.023.053 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.

23:54b.LUK.023.054 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.

23:55b.LUK.023.055 [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.

23:56b.LUK.023.056 Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket.

23:57b.LUK.023.057 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.

24

24:1b.LUK.024.001 hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.

24:2b.LUK.024.002 És a követ a sírról elhengerítve találák.

24:3b.LUK.024.003 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

24:4b.LUK.024.004 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

24:5b.LUK.024.005 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?

24:6b.LUK.024.006 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

24:7b.LUK.024.007 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

24:8b.LUK.024.008 Megemlékezének azért az õ szavairól.

24:9b.LUK.024.009 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

24:10b.LUK.024.010 lának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

24:11b.LUK.024.011 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.

24:12b.LUK.024.012 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

24:13b.LUK.024.013 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

24:14b.LUK.024.014 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

24:15b.LUK.024.015 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

24:16b.LUK.024.016 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.

24:17b.LUK.024.017 nda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

24:18b.LUK.024.018 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?

24:19b.LUK.024.019 monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:

24:20b.LUK.024.020 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.

24:21b.LUK.024.021 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

24:22b.LUK.024.022 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

24:23b.LUK.024.023 mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.

24:24b.LUK.024.024 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.

24:25b.LUK.024.025 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

24:26b.LUK.024.026 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?

24:27b.LUK.024.027 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.

24:28b.LUK.024.028 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.

24:29b.LUK.024.029 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

24:30b.LUK.024.030 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

24:31b.LUK.024.031 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.

24:32b.LUK.024.032 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

24:33b.LUK.024.033 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

24:34b.LUK.024.034 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

24:35b.LUK.024.035 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.

24:36b.LUK.024.036 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

24:37b.LUK.024.037 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

24:38b.LUK.024.038 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

24:39b.LUK.024.039 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

24:40b.LUK.024.040 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

24:41b.LUK.024.041 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

24:42b.LUK.024.042 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

24:43b.LUK.024.043 Melyeket elvõn, és elõttök evék.

24:44b.LUK.024.044 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.

24:45b.LUK.024.045 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.

24:46b.LUK.024.046 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

24:47b.LUK.024.047 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.

24:48b.LUK.024.048 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

24:49b.LUK.024.049 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.

24:50b.LUK.024.050 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.

24:51b.LUK.024.051 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.

24:52b.LUK.024.052 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

24:53b.LUK.024.053 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.