Mark (Hungarian)

1

1:1b.MAR.001.001 A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

1:2b.MAR.001.002 A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted;

1:3b.MAR.001.003 Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:

1:4b.MAR.001.004 Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.

1:5b.MAR.001.005 És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén.

1:6b.MAR.001.006 János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

1:7b.MAR.001.007 És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

1:8b.MAR.001.008 Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket.

1:9b.MAR.001.009 És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

1:10b.MAR.001.010 És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani;

1:11b.MAR.001.011 És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

1:12b.MAR.001.012 És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába.

1:13b.MAR.001.013 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

1:14b.MAR.001.014 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,

1:15b.MAR.001.015 És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.

1:16b.MAR.001.016 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.

1:17b.MAR.001.017 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

1:18b.MAR.001.018 És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.

1:19b.MAR.001.019 És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.

1:20b.MAR.001.020 És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.

1:21b.MAR.001.021 És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

1:22b.MAR.001.022 És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.

1:23b.MAR.001.023 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

1:24b.MAR.001.024 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

1:25b.MAR.001.025 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.

1:26b.MAR.001.026 És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.

1:27b.MAR.001.027 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?

1:28b.MAR.001.028 És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.

1:29b.MAR.001.029 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

1:30b.MAR.001.030 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.

1:31b.MAR.001.031 És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.

1:32b.MAR.001.032 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;

1:33b.MAR.001.033 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.

1:34b.MAR.001.034 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.

1:35b.MAR.001.035 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

1:36b.MAR.001.036 Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;

1:37b.MAR.001.037 És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.

1:38b.MAR.001.038 És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

1:39b.MAR.001.039 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.

1:40b.MAR.001.040 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

1:41b.MAR.001.041 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.

1:42b.MAR.001.042 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.

1:43b.MAR.001.043 És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,

1:44b.MAR.001.044 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.

1:45b.MAR.001.045 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.

2

2:1b.MAR.002.001 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.

2:2b.MAR.002.002 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.

2:3b.MAR.002.003 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.

2:4b.MAR.002.004 És mivel a sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.

2:5b.MAR.002.005 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid.

2:6b.MAR.002.006 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:

2:7b.MAR.002.007 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedül az Isten?

2:8b.MAR.002.008 És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?

2:9b.MAR.002.009 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?

2:10b.MAR.002.010 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:

2:11b.MAR.002.011 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

2:12b.MAR.002.012 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!

2:13b.MAR.002.013 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala õ hozzá, és õ tanítja vala õket.

2:14b.MAR.002.014 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.

2:15b.MAR.002.015 És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz üle, a vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ tanítványaival; mert sokan valának, és követék õt.

2:16b.MAR.002.016 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedõkkel és bûnösökkel, mondának az õ tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?

2:17b.MAR.002.017 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre.

2:18b.MAR.002.018 A János és a farizeusok tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bõjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek?

2:19b.MAR.002.019 Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény násznépe, a míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek.

2:20b.MAR.002.020 De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.

2:21b.MAR.002.021 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb szakadás lesz.

2:22b.MAR.002.022 És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni.

2:23b.MAR.002.023 És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.

2:24b.MAR.002.024 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?

2:25b.MAR.002.025 Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?

2:26b.MAR.002.026 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?

2:27b.MAR.002.027 És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.

2:28b.MAR.002.028 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.

3

3:1b.MAR.003.001 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

3:2b.MAR.003.002 És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

3:3b.MAR.003.003 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

3:4b.MAR.003.004 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

3:5b.MAR.003.005 Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

3:6b.MAR.003.006 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

3:7b.MAR.003.007 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

3:8b.MAR.003.008 És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

3:9b.MAR.003.009 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

3:10b.MAR.003.010 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

3:11b.MAR.003.011 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

3:12b.MAR.003.012 Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

3:13b.MAR.003.013 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

3:14b.MAR.003.014 És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

3:15b.MAR.003.015 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

3:16b.MAR.003.016 Simont, a kinek Péter nevet ada;

3:17b.MAR.003.017 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

3:18b.MAR.003.018 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

3:19b.MAR.003.019 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

3:20b.MAR.003.020 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

3:21b.MAR.003.021 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

3:22b.MAR.003.022 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

3:23b.MAR.003.023 Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

3:24b.MAR.003.024 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

3:25b.MAR.003.025 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

3:26b.MAR.003.026 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

3:27b.MAR.003.027 Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

3:28b.MAR.003.028 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

3:29b.MAR.003.029 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

3:30b.MAR.003.030 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

3:31b.MAR.003.031 És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

3:32b.MAR.003.032 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

3:33b.MAR.003.033 Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

3:34b.MAR.003.034 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

3:35b.MAR.003.035 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.

4

4:1b.MAR.004.001 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle õ hozzá, úgy hogy õ a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.

4:2b.MAR.004.002 És sokat tanítja vala õket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

4:3b.MAR.004.003 Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni.

4:4b.MAR.004.004 És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

4:5b.MAR.004.005 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

4:6b.MAR.004.006 Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

4:7b.MAR.004.007 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

4:8b.MAR.004.008 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

4:9b.MAR.004.009 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

4:10b.MAR.004.010 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.

4:11b.MAR.004.011 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

4:12b.MAR.004.012 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.

4:13b.MAR.004.013 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

4:14b.MAR.004.014 A magvetõ az ígét hinti.

4:15b.MAR.004.015 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

4:16b.MAR.004.016 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

4:17b.MAR.004.017 De nincsen õ bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

4:18b.MAR.004.018 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

4:19b.MAR.004.019 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.

4:20b.MAR.004.020 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

4:21b.MAR.004.021 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?

4:22b.MAR.004.022 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

4:23b.MAR.004.023 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

4:24b.MAR.004.024 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.

4:25b.MAR.004.025 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.

4:26b.MAR.004.026 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

4:27b.MAR.004.027 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.

4:28b.MAR.004.028 Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

4:29b.MAR.004.029 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

4:30b.MAR.004.030 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

4:31b.MAR.004.031 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

4:32b.MAR.004.032 És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

4:33b.MAR.004.033 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

4:34b.MAR.004.034 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

4:35b.MAR.004.035 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra.

4:36b.MAR.004.036 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

4:37b.MAR.004.037 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

4:38b.MAR.004.038 Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?

4:39b.MAR.004.039 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség.

4:40b.MAR.004.040 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

4:41b.MAR.004.041 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

5

5:1b.MAR.005.001 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

5:2b.MAR.005.002 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

5:3b.MAR.005.003 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.

5:4b.MAR.005.004 Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.

5:5b.MAR.005.005 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

5:6b.MAR.005.006 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

5:7b.MAR.005.007 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

5:8b.MAR.005.008 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)

5:9b.MAR.005.009 És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

5:10b.MAR.005.010 És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.

5:11b.MAR.005.011 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

5:12b.MAR.005.012 És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

5:13b.MAR.005.013 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

5:14b.MAR.005.014 A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

5:15b.MAR.005.015 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

5:16b.MAR.005.016 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.

5:17b.MAR.005.017 És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.

5:18b.MAR.005.018 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.

5:19b.MAR.005.019 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

5:20b.MAR.005.020 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

5:21b.MAR.005.021 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.

5:22b.MAR.005.022 És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék,

5:23b.MAR.005.023 És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

5:24b.MAR.005.024 El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt.

5:25b.MAR.005.025 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

5:26b.MAR.005.026 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,

5:27b.MAR.005.027 Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

5:28b.MAR.005.028 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

5:29b.MAR.005.029 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

5:30b.MAR.005.030 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

5:31b.MAR.005.031 És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

5:32b.MAR.005.032 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

5:33b.MAR.005.033 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

5:34b.MAR.005.034 Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

5:35b.MAR.005.035 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

5:36b.MAR.005.036 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

5:37b.MAR.005.037 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

5:38b.MAR.005.038 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

5:39b.MAR.005.039 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

5:40b.MAR.005.040 És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

5:41b.MAR.005.041 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

5:42b.MAR.005.042 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

5:43b.MAR.005.043 Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

6

6:1b.MAR.006.001 És kiméne onnét, és méne az õ hazájába, és követék õt az õ tanítványai.

6:2b.MAR.006.002 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik õt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?

6:3b.MAR.006.003 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne.

6:4b.MAR.006.004 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

6:5b.MAR.006.005 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.

6:6b.MAR.006.006 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.

6:7b.MAR.006.007 Majd magához szólítá a tizenkettõt, és kezdé õket kiküldeni kettõnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.

6:8b.MAR.006.008 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

6:9b.MAR.006.009 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

6:10b.MAR.006.010 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.

6:11b.MAR.006.011 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul õ ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetõbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

6:12b.MAR.006.012 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.

6:13b.MAR.006.013 És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.

6:14b.MAR.006.014 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk.

6:15b.MAR.006.015 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

6:16b.MAR.006.016 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból.

6:17b.MAR.006.017 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.

6:18b.MAR.006.018 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

6:19b.MAR.006.019 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.

6:20b.MAR.006.020 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.

6:21b.MAR.006.021 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,

6:22b.MAR.006.022 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.

6:23b.MAR.006.023 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.

6:24b.MAR.006.024 Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét.

6:25b.MAR.006.025 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.

6:26b.MAR.006.026 A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará õt elutasítani.

6:27b.MAR.006.027 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.

6:28b.MAR.006.028 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

6:29b.MAR.006.029 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.

6:30b.MAR.006.030 És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.

6:31b.MAR.006.031 Õ pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

6:32b.MAR.006.032 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán õ magok.

6:33b.MAR.006.033 A sokaság pedig meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és hozzá gyülekezének.

6:34b.MAR.006.034 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé õket sokra tanítani.

6:35b.MAR.006.035 Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvén az õ tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idõ van:

6:36b.MAR.006.036 Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.

6:37b.MAR.006.037 Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

6:38b.MAR.006.038 Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

6:39b.MAR.006.039 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

6:40b.MAR.006.040 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.

6:41b.MAR.006.041 Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.

6:42b.MAR.006.042 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;

6:43b.MAR.006.043 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

6:44b.MAR.006.044 A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

6:45b.MAR.006.045 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a sokaságot elbocsátja.

6:46b.MAR.006.046 Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.

6:47b.MAR.006.047 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon.

6:48b.MAR.006.048 És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

6:49b.MAR.006.049 Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

6:50b.MAR.006.050 Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

6:51b.MAR.006.051 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.

6:52b.MAR.006.052 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

6:53b.MAR.006.053 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

6:54b.MAR.006.054 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt,

6:55b.MAR.006.055 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van.

6:56b.MAR.006.056 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.

7

7:1b.MAR.007.001 És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.

7:2b.MAR.007.002 És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.

7:3b.MAR.007.003 Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;

7:4b.MAR.007.004 És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.

7:5b.MAR.007.005 Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

7:6b.MAR.007.006 Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem.

7:7b.MAR.007.007 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

7:8b.MAR.007.008 Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

7:9b.MAR.007.009 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

7:10b.MAR.007.010 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.

7:11b.MAR.007.011 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:

7:12b.MAR.007.012 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,

7:13b.MAR.007.013 Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

7:14b.MAR.007.014 És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

7:15b.MAR.007.015 Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert.

7:16b.MAR.007.016 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

7:17b.MAR.007.017 És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék õt tanítványai a példázat felõl.

7:18b.MAR.007.018 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?

7:19b.MAR.007.019 Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.

7:20b.MAR.007.020 Monda továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert.

7:21b.MAR.007.021 Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

7:22b.MAR.007.022 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:

7:23b.MAR.007.023 Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.

7:24b.MAR.007.024 És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.

7:25b.MAR.007.025 Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula.

7:26b.MAR.007.026 Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt.

7:27b.MAR.007.027 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

7:28b.MAR.007.028 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

7:29b.MAR.007.029 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.

7:30b.MAR.007.030 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.

7:31b.MAR.007.031 Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.

7:32b.MAR.007.032 És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse reá kezét.

7:33b.MAR.007.033 Õ pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,

7:34b.MAR.007.034 És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.

7:35b.MAR.007.035 És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.

7:36b.MAR.007.036 És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.

7:37b.MAR.007.037 És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélõkké.

8

8:1b.MAR.008.001 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

8:2b.MAR.008.002 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

8:3b.MAR.008.003 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

8:4b.MAR.008.004 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

8:5b.MAR.008.005 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

8:6b.MAR.008.006 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

8:7b.MAR.008.007 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8:8b.MAR.008.008 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

8:9b.MAR.008.009 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

8:10b.MAR.008.010 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

8:11b.MAR.008.011 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

8:12b.MAR.008.012 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

8:13b.MAR.008.013 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

8:14b.MAR.008.014 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

8:15b.MAR.008.015 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

8:16b.MAR.008.016 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

8:17b.MAR.008.017 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

8:18b.MAR.008.018 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

8:19b.MAR.008.019 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

8:20b.MAR.008.020 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

8:21b.MAR.008.021 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

8:22b.MAR.008.022 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

8:23b.MAR.008.023 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

8:24b.MAR.008.024 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

8:25b.MAR.008.025 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

8:26b.MAR.008.026 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

8:27b.MAR.008.027 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

8:28b.MAR.008.028 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

8:29b.MAR.008.029 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

8:30b.MAR.008.030 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

8:31b.MAR.008.031 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

8:32b.MAR.008.032 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

8:33b.MAR.008.033 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

8:34b.MAR.008.034 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

8:35b.MAR.008.035 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

8:36b.MAR.008.036 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

8:37b.MAR.008.037 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

8:38b.MAR.008.038 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

9

9:1b.MAR.009.001 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

9:2b.MAR.009.002 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;

9:3b.MAR.009.003 És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.

9:4b.MAR.009.004 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

9:5b.MAR.009.005 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

9:6b.MAR.009.006 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

9:7b.MAR.009.007 És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.

9:8b.MAR.009.008 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

9:9b.MAR.009.009 Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.

9:10b.MAR.009.010 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?

9:11b.MAR.009.011 És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

9:12b.MAR.009.012 Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

9:13b.MAR.009.013 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.

9:14b.MAR.009.014 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.

9:15b.MAR.009.015 És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.

9:16b.MAR.009.016 Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

9:17b.MAR.009.017 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.

9:18b.MAR.009.018 És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.

9:19b.MAR.009.019 Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.

9:20b.MAR.009.020 És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.

9:21b.MAR.009.021 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.

9:22b.MAR.009.022 És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

9:23b.MAR.009.023 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.

9:24b.MAR.009.024 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

9:25b.MAR.009.025 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!

9:26b.MAR.009.026 És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.

9:27b.MAR.009.027 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

9:28b.MAR.009.028 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?

9:29b.MAR.009.029 Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.

9:30b.MAR.009.030 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.

9:31b.MAR.009.031 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.

9:32b.MAR.009.032 De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.

9:33b.MAR.009.033 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?

9:34b.MAR.009.034 De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?

9:35b.MAR.009.035 És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.

9:36b.MAR.009.036 És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:

9:37b.MAR.009.037 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.

9:38b.MAR.009.038 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.

9:39b.MAR.009.039 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.

9:40b.MAR.009.040 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

9:41b.MAR.009.041 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.

9:42b.MAR.009.042 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

9:43b.MAR.009.043 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

9:44b.MAR.009.044 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

9:45b.MAR.009.045 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

9:46b.MAR.009.046 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

9:47b.MAR.009.047 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.

9:48b.MAR.009.048 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

9:49b.MAR.009.049 Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.

9:50b.MAR.009.050 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

10

10:1b.MAR.010.001 Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket.

10:2b.MAR.010.002 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt.

10:3b.MAR.010.003 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

10:4b.MAR.010.004 Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

10:5b.MAR.010.005 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

10:6b.MAR.010.006 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.

10:7b.MAR.010.007 Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

10:8b.MAR.010.008 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

10:9b.MAR.010.009 Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

10:10b.MAR.010.010 És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl.

10:11b.MAR.010.011 Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

10:12b.MAR.010.012 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

10:13b.MAR.010.013 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

10:14b.MAR.010.014 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.

10:15b.MAR.010.015 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

10:16b.MAR.010.016 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.

10:17b.MAR.010.017 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

10:18b.MAR.010.018 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

10:19b.MAR.010.019 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

10:20b.MAR.010.020 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

10:21b.MAR.010.021 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.

10:22b.MAR.010.022 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.

10:23b.MAR.010.023 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

10:24b.MAR.010.024 A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

10:25b.MAR.010.025 Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

10:26b.MAR.010.026 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?

10:27b.MAR.010.027 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

10:28b.MAR.010.028 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

10:29b.MAR.010.029 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

10:30b.MAR.010.030 A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.

10:31b.MAR.010.031 Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.

10:32b.MAR.010.032 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,

10:33b.MAR.010.033 Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják õt, és a pogányok kezébe adják õt;

10:34b.MAR.010.034 És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad.

10:35b.MAR.010.035 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.

10:36b.MAR.010.036 Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?

10:37b.MAR.010.037 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben.

10:38b.MAR.010.038 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?

10:39b.MAR.010.039 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;

10:40b.MAR.010.040 De az én jobb és bal kezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.

10:41b.MAR.010.041 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.

10:42b.MAR.010.042 Jézus pedig magához szólítván õket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.

10:43b.MAR.010.043 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;

10:44b.MAR.010.044 És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:

10:45b.MAR.010.045 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.

10:46b.MAR.010.046 És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

10:47b.MAR.010.047 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

10:48b.MAR.010.048 És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

10:49b.MAR.010.049 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.

10:50b.MAR.010.050 Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.

10:51b.MAR.010.051 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.

10:52b.MAR.010.052 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

11

11:1b.MAR.011.001 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettõt tanítványai közül,

11:2b.MAR.011.002 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.

11:3b.MAR.011.003 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.

11:4b.MAR.011.004 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettõs útnál, és eloldák azt.

11:5b.MAR.011.005 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?

11:6b.MAR.011.006 Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták õket.

11:7b.MAR.011.007 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsõ ruháikat; õ pedig felüle reá.

11:8b.MAR.011.008 Sokan pedig felsõ ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.

11:9b.MAR.011.009 A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!

11:10b.MAR.011.010 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

11:11b.MAR.011.011 És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idõ már késõ vala, kiméne Bethániába a tizenkettõvel.

11:12b.MAR.011.012 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.

11:13b.MAR.011.013 És meglátván messzirõl egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

11:14b.MAR.011.014 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az õ tanítványai.

11:15b.MAR.011.015 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;

11:16b.MAR.011.016 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.

11:17b.MAR.011.017 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

11:18b.MAR.011.018 És meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az õ tanításán.

11:19b.MAR.011.019 És mikor beestveledék, kiméne a városból.

11:20b.MAR.011.020 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl kiszáradott.

11:21b.MAR.011.021 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.

11:22b.MAR.011.022 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

11:23b.MAR.011.023 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.

11:24b.MAR.011.024 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

11:25b.MAR.011.025 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.

11:26b.MAR.011.026 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

11:27b.MAR.011.027 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban körüljára, hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének.

11:28b.MAR.011.028 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?

11:29b.MAR.011.029 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:

11:30b.MAR.011.030 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? feleljetek nékem.

11:31b.MAR.011.031 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennybõl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

11:32b.MAR.011.032 Ha pedig azt mondjuk: Emberektõl, - félnek vala a néptõl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.

11:33b.MAR.011.033 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.

12

12:1b.MAR.012.001 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szõlõt ültetett, és körülvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

12:2b.MAR.012.002 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szõlõ gyümölcsébõl.

12:3b.MAR.012.003 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.

12:4b.MAR.012.004 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kõvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.

12:5b.MAR.012.005 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.

12:6b.MAR.012.006 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

12:7b.MAR.012.007 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és a miénk lesz az örökség.

12:8b.MAR.012.008 És megfogván azt, megölék, és a szõlõn kívül veték.

12:9b.MAR.012.009 Mit cselekszik hát a szõlõnek ura? Eljõ és elveszti a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja.

12:10b.MAR.012.010 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szeglet fejévé.

12:11b.MAR.012.011 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.

12:12b.MAR.012.012 És igyekeznek vala õt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván õt, tovább menének.

12:13b.MAR.012.013 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják õt a beszédben.

12:14b.MAR.012.014 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?

12:15b.MAR.012.015 Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.

12:16b.MAR.012.016 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.

12:17b.MAR.012.017 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta.

12:18b.MAR.012.018 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván:

12:19b.MAR.012.019 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az õ feleségét vegye el az õ fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.

12:20b.MAR.012.020 Heten valának tehát fitestvérek. És az elsõ feleséget võn, de meghalván, magot nem hagya.

12:21b.MAR.012.021 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot õ sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;

12:22b.MAR.012.022 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.

12:23b.MAR.012.023 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.

12:24b.MAR.012.024 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?

12:25b.MAR.012.025 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

12:26b.MAR.012.026 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.

12:27b.MAR.012.027 Az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

12:28b.MAR.012.028 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az õ vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tõle: Melyik az elsõ minden parancsolatok között?

12:29b.MAR.012.029 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsõ: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

12:30b.MAR.012.030 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat.

12:31b.MAR.012.031 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

12:32b.MAR.012.032 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

12:33b.MAR.012.033 És szeretni õt teljes szívbõl, teljes elmébõl, teljes lélekbõl és teljes erõbõl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égõáldozatnál és véres áldozatnál.

12:34b.MAR.012.034 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala õt megkérdezni.

12:35b.MAR.012.035 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?

12:36b.MAR.012.036 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

12:37b.MAR.012.037 Tehát maga Dávid nevezi õt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala õt.

12:38b.MAR.012.038 Õ pedig monda nékik az õ tanításában: Õrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.

12:39b.MAR.012.039 És a gyülekezetekben az elõlüléseket, és a lakomákon a fõhelyeket:

12:40b.MAR.012.040 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbõl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

12:41b.MAR.012.041 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.

12:42b.MAR.012.042 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.

12:43b.MAR.012.043 Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.

12:44b.MAR.012.044 Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beveté, az õ egész vagyonát.

13

13:1b.MAR.013.001 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az õ tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!

13:2b.MAR.013.002 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kõ kövön, a mely le nem romboltatik.

13:3b.MAR.013.003 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék õt magukban Péter, Jakab, János és András:

13:4b.MAR.013.004 ndd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi [lesz] a jel, a mikor mindezek beteljesednek?

13:5b.MAR.013.005 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.

13:6b.MAR.013.006 Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.

13:7b.MAR.013.007 kor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreirõl, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de [ez] még nem a vég.

13:8b.MAR.013.008 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.

13:9b.MAR.013.009 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul õ nékik.

13:10b.MAR.013.010 De elõbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.

13:11b.MAR.013.011 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elõre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.

13:12b.MAR.013.012 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülõk ellen, és megöletik õket.

13:13b.MAR.013.013 És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.

13:14b.MAR.013.014 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

13:15b.MAR.013.015 A háztetõn levõ pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;

13:16b.MAR.013.016 És a mezõn levõ haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

13:17b.MAR.013.017 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.

13:18b.MAR.013.018 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.

13:19b.MAR.013.019 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

13:20b.MAR.013.020 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.

13:21b.MAR.013.021 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.

13:22b.MAR.013.022 rt hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, [még] a választottakat is.

13:23b.MAR.013.023 Ti pedig vigyázzatok; ímé elõre megmondottam néktek mindent.

13:24b.MAR.013.024 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,

13:25b.MAR.013.025 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levõ hatalmasságok megrendülnek.

13:26b.MAR.013.026 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel.

13:27b.MAR.013.027 És akkor elküldi az õ angyalait, és egybegyûjti az õ választottait a négy szelek felõl, a föld végsõ határától az ég végsõ határáig.

13:28b.MAR.013.028 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

13:29b.MAR.013.029 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

13:30b.MAR.013.030 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.

13:31b.MAR.013.031 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

13:32b.MAR.013.032 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

13:33b.MAR.013.033 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jõ el az az idõ.

13:34b.MAR.013.034 Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.

13:35b.MAR.013.035 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?

13:36b.MAR.013.036 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.

13:37b.MAR.013.037 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

14

14:1b.MAR.014.001 Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg õt.

14:2b.MAR.014.002 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.

14:3b.MAR.014.003 kor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az õ fejére.

14:4b.MAR.014.004 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?

14:5b.MAR.014.005 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.

14:6b.MAR.014.006 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem.

14:7b.MAR.014.007 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

14:8b.MAR.014.008 Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.

14:9b.MAR.014.009 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.

14:10b.MAR.014.010 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja.

14:11b.MAR.014.011 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.

14:12b.MAR.014.012 És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?

14:13b.MAR.014.013 Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt,

14:14b.MAR.014.014 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

14:15b.MAR.014.015 És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.

14:16b.MAR.014.016 Elmenének azért az õ tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

14:17b.MAR.014.017 Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.

14:18b.MAR.014.018 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.

14:19b.MAR.014.019 Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

14:20b.MAR.014.020 Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba.

14:21b.MAR.014.021 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

14:22b.MAR.014.022 És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

14:23b.MAR.014.023 vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;

14:24b.MAR.014.024 monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik.

14:25b.MAR.014.025 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.

14:26b.MAR.014.026 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.

14:27b.MAR.014.027 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

14:28b.MAR.014.028 De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába.

14:29b.MAR.014.029 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

14:30b.MAR.014.030 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.

14:31b.MAR.014.031 Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

14:32b.MAR.014.032 És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.

14:33b.MAR.014.033 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;

14:34b.MAR.014.034 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

14:35b.MAR.014.035 És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;

14:36b.MAR.014.036 monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.

14:37b.MAR.014.037 Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

14:38b.MAR.014.038 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.

14:39b.MAR.014.039 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

14:40b.MAR.014.040 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

14:41b.MAR.014.041 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.

14:42b.MAR.014.042 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

14:43b.MAR.014.043 És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.

14:44b.MAR.014.044 Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

14:45b.MAR.014.045 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.

14:46b.MAR.014.046 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.

14:47b.MAR.014.047 De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

14:48b.MAR.014.048 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

14:49b.MAR.014.049 ponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek.

14:50b.MAR.014.050 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.

14:51b.MAR.014.051 Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.

14:52b.MAR.014.052 De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.

14:53b.MAR.014.053 És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.

14:54b.MAR.014.054 Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.

14:55b.MAR.014.055 A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.

14:56b.MAR.014.056 rt sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.

14:57b.MAR.014.057 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:

14:58b.MAR.014.058 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.

14:59b.MAR.014.059 De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük.

14:60b.MAR.014.060 Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?

14:61b.MAR.014.061 pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?

14:62b.MAR.014.062 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.

14:63b.MAR.014.063 A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

14:64b.MAR.014.064 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan.

14:65b.MAR.014.065 És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.

14:66b.MAR.014.066 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;

14:67b.MAR.014.067 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!

14:68b.MAR.014.068 Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.

14:69b.MAR.014.069 A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.

14:70b.MAR.014.070 pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.

14:71b.MAR.014.071 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.

14:72b.MAR.014.072 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

15

15:1b.MAR.015.001 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

15:2b.MAR.015.002 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

15:3b.MAR.015.003 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

15:4b.MAR.015.004 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

15:5b.MAR.015.005 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

15:6b.MAR.015.006 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

15:7b.MAR.015.007 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

15:8b.MAR.015.008 a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

15:9b.MAR.015.009 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

15:10b.MAR.015.010 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

15:11b.MAR.015.011 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

15:12b.MAR.015.012 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

15:13b.MAR.015.013 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

15:14b.MAR.015.014 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

15:15b.MAR.015.015 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

15:16b.MAR.015.016 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

15:17b.MAR.015.017 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

15:18b.MAR.015.018 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

15:19b.MAR.015.019 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

15:20b.MAR.015.020 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

15:21b.MAR.015.021 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

15:22b.MAR.015.022 vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

15:23b.MAR.015.023 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

15:24b.MAR.015.024 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

15:25b.MAR.015.025 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

15:26b.MAR.015.026 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

15:27b.MAR.015.027 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

15:28b.MAR.015.028 beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

15:29b.MAR.015.029 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

15:30b.MAR.015.030 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

15:31b.MAR.015.031 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

15:32b.MAR.015.032 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

15:33b.MAR.015.033 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

15:34b.MAR.015.034 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

15:35b.MAR.015.035 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

15:36b.MAR.015.036 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

15:37b.MAR.015.037 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

15:38b.MAR.015.038 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

15:39b.MAR.015.039 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

15:40b.MAR.015.040 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

15:41b.MAR.015.041 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

15:42b.MAR.015.042 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

15:43b.MAR.015.043 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

15:44b.MAR.015.044 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

15:45b.MAR.015.045 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

15:46b.MAR.015.046 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

15:47b.MAR.015.047 ria Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.

16

16:1b.MAR.016.001 kor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.

16:2b.MAR.016.002 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

16:3b.MAR.016.003 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?

16:4b.MAR.016.004 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.

16:5b.MAR.016.005 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.

16:6b.MAR.016.006 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.

16:7b.MAR.016.007 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.

16:8b.MAR.016.008 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.

16:9b.MAR.016.009 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.

16:10b.MAR.016.010 elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.

16:11b.MAR.016.011 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.

16:12b.MAR.016.012 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.

16:13b.MAR.016.013 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.

16:14b.MAR.016.014 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,

16:15b.MAR.016.015 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

16:16b.MAR.016.016 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

16:17b.MAR.016.017 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.

16:18b.MAR.016.018 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

16:19b.MAR.016.019 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

16:20b.MAR.016.020 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!