Lamentations (Hungarian)

1

1:1b.LAM.001.001 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!

1:2b.LAM.001.002 rván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.

1:3b.LAM.001.003 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.

1:4b.LAM.001.004 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.

1:5b.LAM.001.005 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.

1:6b.LAM.001.006 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.

1:7b.LAM.001.007 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.

1:8b.LAM.001.008 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.

1:9b.LAM.001.009 ennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!]

1:10b.LAM.001.010 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.

1:11b.LAM.001.011 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!

1:12b.LAM.001.012 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!

1:13b.LAM.001.013 magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]

1:14b.LAM.001.014 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.

1:15b.LAM.001.015 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.

1:16b.LAM.001.016 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.

1:17b.LAM.001.017 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.

1:18b.LAM.001.018 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!

1:19b.LAM.001.019 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.

1:20b.LAM.001.020 sd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!

1:21b.LAM.001.021 llották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!

1:22b.LAM.001.022 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.

2

2:1b.LAM.002.001 Jaj; de sûrû felhõt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az õ haragja napján.

2:2b.LAM.002.002 Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erõsségeit, a földre terítette; megfertõzteté az országot és fejedelmeit.

2:3b.LAM.002.003 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörül.

2:4b.LAM.002.004 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.

2:5b.LAM.002.005 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erõsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.

2:6b.LAM.002.006 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.

2:7b.LAM.002.007 Megvetette az Úr az õ oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.

2:8b.LAM.002.008 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kõfal, együtt búslakodnak!

2:9b.LAM.002.009 Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.

2:10b.LAM.002.010 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.

2:11b.LAM.002.011 Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsõ részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.

2:12b.LAM.002.012 Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.

2:13b.LAM.002.013 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?!

2:14b.LAM.002.014 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítõ prófétálásokat.

2:15b.LAM.002.015 Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?

2:16b.LAM.002.016 Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!

2:17b.LAM.002.017 Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.

2:18b.LAM.002.018 Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

2:19b.LAM.002.019 Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

2:20b.LAM.002.020 Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?

2:21b.LAM.002.021 Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.

2:22b.LAM.002.022 Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!

3

3:1b.LAM.003.001 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

3:2b.LAM.003.002 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

3:3b.LAM.003.003 zony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

3:4b.LAM.003.004 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

3:5b.LAM.003.005 rõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

3:6b.LAM.003.006 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

3:7b.LAM.003.007 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

3:8b.LAM.003.008 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

3:9b.LAM.003.009 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

3:10b.LAM.003.010 álkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

3:11b.LAM.003.011 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

3:12b.LAM.003.012 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

3:13b.LAM.003.013 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

3:14b.LAM.003.014 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

3:15b.LAM.003.015 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

3:16b.LAM.003.016 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

3:17b.LAM.003.017 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

3:18b.LAM.003.018 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

3:19b.LAM.003.019 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

3:20b.LAM.003.020 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

3:21b.LAM.003.021 Ezt veszem szívemre, azért bízom.

3:22b.LAM.003.022 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

3:23b.LAM.003.023 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

3:24b.LAM.003.024 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

3:25b.LAM.003.025 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

3:26b.LAM.003.026 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

3:27b.LAM.003.027 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

3:28b.LAM.003.028 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

3:29b.LAM.003.029 rba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?

3:30b.LAM.003.030 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

3:31b.LAM.003.031 Mert nem zár ki örökre az Úr.

3:32b.LAM.003.032 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.

3:33b.LAM.003.033 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

3:34b.LAM.003.034 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

3:35b.LAM.003.035 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

3:36b.LAM.003.036 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

3:37b.LAM.003.037 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

3:38b.LAM.003.038 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

3:39b.LAM.003.039 t zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]

3:40b.LAM.003.040 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

3:41b.LAM.003.041 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

3:42b.LAM.003.042 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

3:43b.LAM.003.043 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

3:44b.LAM.003.044 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

3:45b.LAM.003.045 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

3:46b.LAM.003.046 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

3:47b.LAM.003.047 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

3:48b.LAM.003.048 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

3:49b.LAM.003.049 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

3:50b.LAM.003.050 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

3:51b.LAM.003.051 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

3:52b.LAM.003.052 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

3:53b.LAM.003.053 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

3:54b.LAM.003.054 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

3:55b.LAM.003.055 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

3:56b.LAM.003.056 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

3:57b.LAM.003.057 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

3:58b.LAM.003.058 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

3:59b.LAM.003.059 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

3:60b.LAM.003.060 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

3:61b.LAM.003.061 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

3:62b.LAM.003.062 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

3:63b.LAM.003.063 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

3:64b.LAM.003.064 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

3:65b.LAM.003.065 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

3:66b.LAM.003.066 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

4

4:1b.LAM.004.001 Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.

4:2b.LAM.004.002 Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.

4:3b.LAM.004.003 Még a sárkányok is oda nyujtják emlõiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában.

4:4b.LAM.004.004 A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.

4:5b.LAM.004.005 Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.

4:6b.LAM.004.006 Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhõdése Sodoma bûnhõdésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.

4:7b.LAM.004.007 Az õ názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.

4:8b.LAM.004.008 e most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.

4:9b.LAM.004.009 bban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, [ezek pedig] a mezõ termésének hiánya miatt.

4:10b.LAM.004.010 Irgalmas anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.

4:11b.LAM.004.011 Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.

4:12b.LAM.004.012 Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.

4:13b.LAM.004.013 õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.

4:14b.LAM.004.014 Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.

4:15b.LAM.004.015 Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!

4:16b.LAM.004.016 Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.

4:17b.LAM.004.017 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.

4:18b.LAM.004.018 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!

4:19b.LAM.004.019 Gyorsabbak valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.

4:20b.LAM.004.020 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között.

4:21b.LAM.004.021 ülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, [mert ]még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.

4:22b.LAM.004.022 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet.

5

5:1b.LAM.005.001 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2b.LAM.005.002 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3b.LAM.005.003 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4b.LAM.005.004 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

5:5b.LAM.005.005 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6b.LAM.005.006 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7b.LAM.005.007 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8b.LAM.005.008 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

5:9b.LAM.005.009 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

5:10b.LAM.005.010 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11b.LAM.005.011 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

5:12b.LAM.005.012 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13b.LAM.005.013 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14b.LAM.005.014 vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

5:15b.LAM.005.015 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16b.LAM.005.016 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17b.LAM.005.017 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18b.LAM.005.018 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19b.LAM.005.019 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

5:20b.LAM.005.020 ért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

5:21b.LAM.005.021 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22b.LAM.005.022 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!