Psalms (Hungarian)

1

1:1b.PSA.001.001 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

1:2b.PSA.001.002 Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

1:3b.PSA.001.003 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

1:4b.PSA.001.004 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

1:5b.PSA.001.005 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.

1:6b.PSA.001.006 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

2

2:1b.PSA.002.001 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2:2b.PSA.002.002 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

2:3b.PSA.002.003 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

2:4b.PSA.002.004 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

2:5b.PSA.002.005 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

2:6b.PSA.002.006 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

2:7b.PSA.002.007 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

2:8b.PSA.002.008 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

2:9b.PSA.002.009 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

2:10b.PSA.002.010 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

2:11b.PSA.002.011 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

2:12b.PSA.002.012 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

3

3:1b.PSA.003.001 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

3:2b.PSA.003.002 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3:3b.PSA.003.003 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

3:4b.PSA.003.004 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

3:5b.PSA.003.005 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

3:6b.PSA.003.006 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

3:7b.PSA.003.007 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

3:8b.PSA.003.008 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.

3:9b.PSA.003.009 Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.

4

4:1b.PSA.004.001 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

4:2b.PSA.004.002 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

4:3b.PSA.004.003 berek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

4:4b.PSA.004.004 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

4:5b.PSA.004.005 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

4:6b.PSA.004.006 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

4:7b.PSA.004.007 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

4:8b.PSA.004.008 gyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.

4:9b.PSA.004.009 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.

5

5:1b.PSA.005.001 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

5:2b.PSA.005.002 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

5:3b.PSA.005.003 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

5:4b.PSA.005.004 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

5:5b.PSA.005.005 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

5:6b.PSA.005.006 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.

5:7b.PSA.005.007 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

5:8b.PSA.005.008 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

5:9b.PSA.005.009 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

5:10b.PSA.005.010 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

5:11b.PSA.005.011 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

5:12b.PSA.005.012 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

5:13b.PSA.005.013 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

6

6:1b.PSA.006.001 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

6:2b.PSA.006.002 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

6:3b.PSA.006.003 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

6:4b.PSA.006.004 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

6:5b.PSA.006.005 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

6:6b.PSA.006.006 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

6:7b.PSA.006.007 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

6:8b.PSA.006.008 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

6:9b.PSA.006.009 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

6:10b.PSA.006.010 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

6:11b.PSA.006.011 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

7

7:1b.PSA.007.001 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

7:2b.PSA.007.002 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,

7:3b.PSA.007.003 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

7:4b.PSA.007.004 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

7:5b.PSA.007.005 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

7:6b.PSA.007.006 kkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.

7:7b.PSA.007.007 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

7:8b.PSA.007.008 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

7:9b.PSA.007.009 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

7:10b.PSA.007.010 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

7:11b.PSA.007.011 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.

7:12b.PSA.007.012 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

7:13b.PSA.007.013 meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

7:14b.PSA.007.014 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

7:15b.PSA.007.015 é, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

7:16b.PSA.007.016 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.

7:17b.PSA.007.017 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.

7:18b.PSA.007.018 Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.

8

8:1b.PSA.008.001 Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

8:2b.PSA.008.002 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.

8:3b.PSA.008.003 A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.

8:4b.PSA.008.004 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

8:5b.PSA.008.005 csoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

8:6b.PSA.008.006 Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!

8:7b.PSA.008.007 Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

8:8b.PSA.008.008 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;

8:9b.PSA.008.009 ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár.

8:10b.PSA.008.010 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

9

9:1b.PSA.009.001 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

9:2b.PSA.009.002 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

9:3b.PSA.009.003 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

9:4b.PSA.009.004 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

9:5b.PSA.009.005 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

9:6b.PSA.009.006 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

9:7b.PSA.009.007 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

9:8b.PSA.009.008 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

9:9b.PSA.009.009 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

9:10b.PSA.009.010 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

9:11b.PSA.009.011 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

9:12b.PSA.009.012 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

9:13b.PSA.009.013 rt számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

9:14b.PSA.009.014 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

9:15b.PSA.009.015 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

9:16b.PSA.009.016 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

9:17b.PSA.009.017 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

9:18b.PSA.009.018 olba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

9:19b.PSA.009.019 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

9:20b.PSA.009.020 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!

9:21b.PSA.009.021 Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.

10

10:1b.PSA.010.001 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

10:2b.PSA.010.002 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

10:3b.PSA.010.003 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

10:4b.PSA.010.004 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

10:5b.PSA.010.005 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

10:6b.PSA.010.006 t mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

10:7b.PSA.010.007 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

10:8b.PSA.010.008 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

10:9b.PSA.010.009 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10:10b.PSA.010.010 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

10:11b.PSA.010.011 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

10:12b.PSA.010.012 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

10:13b.PSA.010.013 ért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

10:14b.PSA.010.014 látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

10:15b.PSA.010.015 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

10:16b.PSA.010.016 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

10:17b.PSA.010.017 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

10:18b.PSA.010.018 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

11

11:1b.PSA.011.001 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

11:2b.PSA.011.002 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

11:3b.PSA.011.003 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

11:4b.PSA.011.004 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

11:5b.PSA.011.005 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

11:6b.PSA.011.006 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

11:7b.PSA.011.007 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

12

12:1b.PSA.012.001 Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

12:2b.PSA.012.002 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

12:3b.PSA.012.003 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

12:4b.PSA.012.004 Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

12:5b.PSA.012.005 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

12:6b.PSA.012.006 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

12:7b.PSA.012.007 Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

12:8b.PSA.012.008 Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

12:9b.PSA.012.009 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

13

13:1b.PSA.013.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

13:2b.PSA.013.002 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?

13:3b.PSA.013.003 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

13:4b.PSA.013.004 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

13:5b.PSA.013.005 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

13:6b.PSA.013.006 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

14

14:1b.PSA.014.001 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

14:2b.PSA.014.002 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

14:3b.PSA.014.003 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

14:4b.PSA.014.004 m tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

14:5b.PSA.014.005 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

14:6b.PSA.014.006 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

14:7b.PSA.014.007 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

15

15:1b.PSA.015.001 Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

15:2b.PSA.015.002 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.

15:3b.PSA.015.003 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

15:4b.PSA.015.004 A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

15:5b.PSA.015.005 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

16

16:1b.PSA.016.001 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

16:2b.PSA.016.002 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

16:3b.PSA.016.003 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

16:4b.PSA.016.004 gsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

16:5b.PSA.016.005 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

16:6b.PSA.016.006 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

16:7b.PSA.016.007 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

16:8b.PSA.016.008 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

16:9b.PSA.016.009 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

16:10b.PSA.016.010 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

16:11b.PSA.016.011 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

17

17:1b.PSA.017.001 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.

17:2b.PSA.017.002 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

17:3b.PSA.017.003 gpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

17:4b.PSA.017.004 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

17:5b.PSA.017.005 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

17:6b.PSA.017.006 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

17:7b.PSA.017.007 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

17:8b.PSA.017.008 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

17:9b.PSA.017.009 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

17:10b.PSA.017.010 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

17:11b.PSA.017.011 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

17:12b.PSA.017.012 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.

17:13b.PSA.017.013 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

17:14b.PSA.017.014 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

17:15b.PSA.017.015 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

18

18:1b.PSA.018.001 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

18:2b.PSA.018.002 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

18:3b.PSA.018.003 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

18:4b.PSA.018.004 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

18:5b.PSA.018.005 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

18:6b.PSA.018.006 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

18:7b.PSA.018.007 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

18:8b.PSA.018.008 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

18:9b.PSA.018.009 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

18:10b.PSA.018.010 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

18:11b.PSA.018.011 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

18:12b.PSA.018.012 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

18:13b.PSA.018.013 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

18:14b.PSA.018.014 dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

18:15b.PSA.018.015 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

18:16b.PSA.018.016 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

18:17b.PSA.018.017 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18:18b.PSA.018.018 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

18:19b.PSA.018.019 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

18:20b.PSA.018.020 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

18:21b.PSA.018.021 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

18:22b.PSA.018.022 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

18:23b.PSA.018.023 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

18:24b.PSA.018.024 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

18:25b.PSA.018.025 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

18:26b.PSA.018.026 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

18:27b.PSA.018.027 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

18:28b.PSA.018.028 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

18:29b.PSA.018.029 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

18:30b.PSA.018.030 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

18:31b.PSA.018.031 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

18:32b.PSA.018.032 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

18:33b.PSA.018.033 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

18:34b.PSA.018.034 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

18:35b.PSA.018.035 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

18:36b.PSA.018.036 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

18:37b.PSA.018.037 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

18:38b.PSA.018.038 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

18:39b.PSA.018.039 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

18:40b.PSA.018.040 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

18:41b.PSA.018.041 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

18:42b.PSA.018.042 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

18:43b.PSA.018.043 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

18:44b.PSA.018.044 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

18:45b.PSA.018.045 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

18:46b.PSA.018.046 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

18:47b.PSA.018.047 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

18:48b.PSA.018.048 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

18:49b.PSA.018.049 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

18:50b.PSA.018.050 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

18:51b.PSA.018.051 Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.

19

19:1b.PSA.019.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

19:2b.PSA.019.002 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

19:3b.PSA.019.003 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

19:4b.PSA.019.004 m [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

19:5b.PSA.019.005 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

19:6b.PSA.019.006 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

19:7b.PSA.019.007 jövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

19:8b.PSA.019.008 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

19:9b.PSA.019.009 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

19:10b.PSA.019.010 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

19:11b.PSA.019.011 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

19:12b.PSA.019.012 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

19:13b.PSA.019.013 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.

19:14b.PSA.019.014 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.

19:15b.PSA.019.015 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.

20

20:1b.PSA.020.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

20:2b.PSA.020.002 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.

20:3b.PSA.020.003 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.

20:4b.PSA.020.004 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.

20:5b.PSA.020.005 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.

20:6b.PSA.020.006 gy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!

20:7b.PSA.020.007 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.

20:8b.PSA.020.008 ek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.

20:9b.PSA.020.009 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.

20:10b.PSA.020.010 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.

21

21:1b.PSA.021.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

21:2b.PSA.021.002 Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

21:3b.PSA.021.003 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

21:4b.PSA.021.004 Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

21:5b.PSA.021.005 Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

21:6b.PSA.021.006 Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

21:7b.PSA.021.007 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.

21:8b.PSA.021.008 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

21:9b.PSA.021.009 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

21:10b.PSA.021.010 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.

21:11b.PSA.021.011 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.

21:12b.PSA.021.012 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

21:13b.PSA.021.013 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted.

21:14b.PSA.021.014 Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

22

22:1b.PSA.022.001 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

22:2b.PSA.022.002 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

22:3b.PSA.022.003 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

22:4b.PSA.022.004 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

22:5b.PSA.022.005 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

22:6b.PSA.022.006 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

22:7b.PSA.022.007 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

22:8b.PSA.022.008 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

22:9b.PSA.022.009 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

22:10b.PSA.022.010 rt te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

22:11b.PSA.022.011 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

22:12b.PSA.022.012 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

22:13b.PSA.022.013 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

22:14b.PSA.022.014 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

22:15b.PSA.022.015 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

22:16b.PSA.022.016 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

22:17b.PSA.022.017 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

22:18b.PSA.022.018 gszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

22:19b.PSA.022.019 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

22:20b.PSA.022.020 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

22:21b.PSA.022.021 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

22:22b.PSA.022.022 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22:23b.PSA.022.023 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

22:24b.PSA.022.024 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

22:25b.PSA.022.025 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

22:26b.PSA.022.026 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

22:27b.PSA.022.027 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

22:28b.PSA.022.028 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

22:29b.PSA.022.029 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

22:30b.PSA.022.030 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

22:31b.PSA.022.031 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

22:32b.PSA.022.032 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

23

23:1b.PSA.023.001 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm.

23:2b.PSA.023.002 ves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

23:3b.PSA.023.003 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

23:4b.PSA.023.004 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

23:5b.PSA.023.005 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

23:6b.PSA.023.006 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

24

24:1b.PSA.024.001 Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.

24:2b.PSA.024.002 Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.

24:3b.PSA.024.003 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?

24:4b.PSA.024.004 Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

24:5b.PSA.024.005 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.

24:6b.PSA.024.006 yen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.

24:7b.PSA.024.007 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.

24:8b.PSA.024.008 Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.

24:9b.PSA.024.009 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!

24:10b.PSA.024.010 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

25

25:1b.PSA.025.001 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

25:2b.PSA.025.002 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

25:3b.PSA.025.003 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

25:4b.PSA.025.004 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

25:5b.PSA.025.005 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

25:6b.PSA.025.006 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

25:7b.PSA.025.007 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

25:8b.PSA.025.008 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

25:9b.PSA.025.009 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

25:10b.PSA.025.010 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

25:11b.PSA.025.011 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

25:12b.PSA.025.012 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

25:13b.PSA.025.013 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

25:14b.PSA.025.014 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

25:15b.PSA.025.015 emeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

25:16b.PSA.025.016 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

25:17b.PSA.025.017 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

25:18b.PSA.025.018 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

25:19b.PSA.025.019 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

25:20b.PSA.025.020 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

25:21b.PSA.025.021 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

25:22b.PSA.025.022 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

26

26:1b.PSA.026.001 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

26:2b.PSA.026.002 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

26:3b.PSA.026.003 Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.

26:4b.PSA.026.004 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

26:5b.PSA.026.005 Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

26:6b.PSA.026.006 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

26:7b.PSA.026.007 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

26:8b.PSA.026.008 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.

26:9b.PSA.026.009 Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

26:10b.PSA.026.010 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

26:11b.PSA.026.011 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

26:12b.PSA.026.012 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

27

27:1b.PSA.027.001 Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?

27:2b.PSA.027.002 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.

27:3b.PSA.027.003 tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.

27:4b.PSA.027.004 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

27:5b.PSA.027.005 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

27:6b.PSA.027.006 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

27:7b.PSA.027.007 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

27:8b.PSA.027.008 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

27:9b.PSA.027.009 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

27:10b.PSA.027.010 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

27:11b.PSA.027.011 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

27:12b.PSA.027.012 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.

27:13b.PSA.027.013 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!

27:14b.PSA.027.014 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

28

28:1b.PSA.028.001 Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

28:2b.PSA.028.002 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.

28:3b.PSA.028.003 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.

28:4b.PSA.028.004 Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!

28:5b.PSA.028.005 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.

28:6b.PSA.028.006 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.

28:7b.PSA.028.007 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.

28:8b.PSA.028.008 Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.

28:9b.PSA.028.009 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!

29

29:1b.PSA.029.001 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

29:2b.PSA.029.002 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

29:3b.PSA.029.003 Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

29:4b.PSA.029.004 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

29:5b.PSA.029.005 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

29:6b.PSA.029.006 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

29:7b.PSA.029.007 Az Úr szava tûzlángokat szór.

29:8b.PSA.029.008 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

29:9b.PSA.029.009 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!

29:10b.PSA.029.010 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

29:11b.PSA.029.011 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

30

30:1b.PSA.030.001 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

30:2b.PSA.030.002 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

30:3b.PSA.030.003 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

30:4b.PSA.030.004 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

30:5b.PSA.030.005 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

30:6b.PSA.030.006 rt csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

30:7b.PSA.030.007 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

30:8b.PSA.030.008 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

30:9b.PSA.030.009 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

30:10b.PSA.030.010 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

30:11b.PSA.030.011 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

30:12b.PSA.030.012 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

30:13b.PSA.030.013 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.

31

31:1b.PSA.031.001 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

31:2b.PSA.031.002 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

31:3b.PSA.031.003 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

31:4b.PSA.031.004 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

31:5b.PSA.031.005 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

31:6b.PSA.031.006 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

31:7b.PSA.031.007 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

31:8b.PSA.031.008 dd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

31:9b.PSA.031.009 nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

31:10b.PSA.031.010 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

31:11b.PSA.031.011 rt bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

31:12b.PSA.031.012 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

31:13b.PSA.031.013 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

31:14b.PSA.031.014 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

31:15b.PSA.031.015 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

31:16b.PSA.031.016 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

31:17b.PSA.031.017 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

31:18b.PSA.031.018 am, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

31:19b.PSA.031.019 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

31:20b.PSA.031.020 ly bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

31:21b.PSA.031.021 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

31:22b.PSA.031.022 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

31:23b.PSA.031.023 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

31:24b.PSA.031.024 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

31:25b.PSA.031.025 Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

32

32:1b.PSA.032.001 Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

32:2b.PSA.032.002 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

32:3b.PSA.032.003 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

32:4b.PSA.032.004 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

32:5b.PSA.032.005 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

32:6b.PSA.032.006 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.

32:7b.PSA.032.007 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

32:8b.PSA.032.008 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

32:9b.PSA.032.009 legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.

32:10b.PSA.032.010 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

32:11b.PSA.032.011 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

33

33:1b.PSA.033.001 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

33:2b.PSA.033.002 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

33:3b.PSA.033.003 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

33:4b.PSA.033.004 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.

33:5b.PSA.033.005 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

33:6b.PSA.033.006 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

33:7b.PSA.033.007 Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

33:8b.PSA.033.008 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

33:9b.PSA.033.009 Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

33:10b.PSA.033.010 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

33:11b.PSA.033.011 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.

33:12b.PSA.033.012 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

33:13b.PSA.033.013 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

33:14b.PSA.033.014 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.

33:15b.PSA.033.015 alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

33:16b.PSA.033.016 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;

33:17b.PSA.033.017 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

33:18b.PSA.033.018 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,

33:19b.PSA.033.019 gy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.

33:20b.PSA.033.020 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.

33:21b.PSA.033.021 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!

33:22b.PSA.033.022 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

34

34:1b.PSA.034.001 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

34:2b.PSA.034.002 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

34:3b.PSA.034.003 csekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

34:4b.PSA.034.004 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

34:5b.PSA.034.005 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

34:6b.PSA.034.006 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

34:7b.PSA.034.007 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

34:8b.PSA.034.008 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

34:9b.PSA.034.009 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

34:10b.PSA.034.010 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

34:11b.PSA.034.011 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

34:12b.PSA.034.012 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

34:13b.PSA.034.013 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

34:14b.PSA.034.014 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.

34:15b.PSA.034.015 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

34:16b.PSA.034.016 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

34:17b.PSA.034.017 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.

34:18b.PSA.034.018 a igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.

34:19b.PSA.034.019 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

34:20b.PSA.034.020 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

34:21b.PSA.034.021 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

34:22b.PSA.034.022 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.

34:23b.PSA.034.023 Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.

35

35:1b.PSA.035.001 Dávidé. Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.

35:2b.PSA.035.002 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

35:3b.PSA.035.003 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

35:4b.PSA.035.004 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

35:5b.PSA.035.005 gyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

35:6b.PSA.035.006 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

35:7b.PSA.035.007 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

35:8b.PSA.035.008 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

35:9b.PSA.035.009 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

35:10b.PSA.035.010 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

35:11b.PSA.035.011 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

35:12b.PSA.035.012 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

35:13b.PSA.035.013 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

35:14b.PSA.035.014 ntha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

35:15b.PSA.035.015 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

35:16b.PSA.035.016 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

35:17b.PSA.035.017 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

35:18b.PSA.035.018 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

35:19b.PSA.035.019 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

35:20b.PSA.035.020 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

35:21b.PSA.035.021 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

35:22b.PSA.035.022 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

35:23b.PSA.035.023 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

35:24b.PSA.035.024 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

35:25b.PSA.035.025 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

35:26b.PSA.035.026 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

35:27b.PSA.035.027 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

35:28b.PSA.035.028 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

36

36:1b.PSA.036.001 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

36:2b.PSA.036.002 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

36:3b.PSA.036.003 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

36:4b.PSA.036.004 ájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

36:5b.PSA.036.005 ábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

36:6b.PSA.036.006 am, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

36:7b.PSA.036.007 azságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

36:8b.PSA.036.008 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

36:9b.PSA.036.009 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

36:10b.PSA.036.010 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

36:11b.PSA.036.011 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

36:12b.PSA.036.012 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

36:13b.PSA.036.013 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

37

37:1b.PSA.037.001 Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.

37:2b.PSA.037.002 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

37:3b.PSA.037.003 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

37:4b.PSA.037.004 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

37:5b.PSA.037.005 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

37:6b.PSA.037.006 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

37:7b.PSA.037.007 illapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

37:8b.PSA.037.008 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

37:9b.PSA.037.009 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

37:10b.PSA.037.010 y kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

37:11b.PSA.037.011 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

37:12b.PSA.037.012 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

37:13b.PSA.037.013 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

37:14b.PSA.037.014 gyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

37:15b.PSA.037.015 e] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

37:16b.PSA.037.016 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

37:17b.PSA.037.017 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

37:18b.PSA.037.018 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

37:19b.PSA.037.019 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

37:20b.PSA.037.020 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

37:21b.PSA.037.021 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

37:22b.PSA.037.022 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

37:23b.PSA.037.023 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

37:24b.PSA.037.024 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

37:25b.PSA.037.025 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

37:26b.PSA.037.026 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

37:27b.PSA.037.027 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

37:28b.PSA.037.028 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

37:29b.PSA.037.029 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

37:30b.PSA.037.030 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

37:31b.PSA.037.031 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

37:32b.PSA.037.032 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

37:33b.PSA.037.033 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

37:34b.PSA.037.034 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

37:35b.PSA.037.035 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

37:36b.PSA.037.036 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37:37b.PSA.037.037 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

37:38b.PSA.037.038 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

37:39b.PSA.037.039 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

37:40b.PSA.037.040 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.

38

38:1b.PSA.038.001 Dávid zsoltára emlékeztetõül.

38:2b.PSA.038.002 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

38:3b.PSA.038.003 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

38:4b.PSA.038.004 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

38:5b.PSA.038.005 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

38:6b.PSA.038.006 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

38:7b.PSA.038.007 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

38:8b.PSA.038.008 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

38:9b.PSA.038.009 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

38:10b.PSA.038.010 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

38:11b.PSA.038.011 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

38:12b.PSA.038.012 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

38:13b.PSA.038.013 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

38:14b.PSA.038.014 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

38:15b.PSA.038.015 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

38:16b.PSA.038.016 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

38:17b.PSA.038.017 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

38:18b.PSA.038.018 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

38:19b.PSA.038.019 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

38:20b.PSA.038.020 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

38:21b.PSA.038.021 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

38:22b.PSA.038.022 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!

38:23b.PSA.038.023 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

39

39:1b.PSA.039.001 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

39:2b.PSA.039.002 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.

39:3b.PSA.039.003 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

39:4b.PSA.039.004 lhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

39:5b.PSA.039.005 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

39:6b.PSA.039.006 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

39:7b.PSA.039.007 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

39:8b.PSA.039.008 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

39:9b.PSA.039.009 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

39:10b.PSA.039.010 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

39:11b.PSA.039.011 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

39:12b.PSA.039.012 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

39:13b.PSA.039.013 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.

39:14b.PSA.039.014 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!

40

40:1b.PSA.040.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

40:2b.PSA.040.002 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

40:3b.PSA.040.003 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

40:4b.PSA.040.004 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

40:5b.PSA.040.005 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

40:6b.PSA.040.006 kat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.

40:7b.PSA.040.007 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.

40:8b.PSA.040.008 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

40:9b.PSA.040.009 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

40:10b.PSA.040.010 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

40:11b.PSA.040.011 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

40:12b.PSA.040.012 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

40:13b.PSA.040.013 rt bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.

40:14b.PSA.040.014 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!

40:15b.PSA.040.015 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.

40:16b.PSA.040.016 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

40:17b.PSA.040.017 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.

40:18b.PSA.040.018 Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

41

41:1b.PSA.041.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

41:2b.PSA.041.002 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

41:3b.PSA.041.003 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

41:4b.PSA.041.004 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

41:5b.PSA.041.005 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

41:6b.PSA.041.006 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

41:7b.PSA.041.007 látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

41:8b.PSA.041.008 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

41:9b.PSA.041.009 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

41:10b.PSA.041.010 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

41:11b.PSA.041.011 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

41:12b.PSA.041.012 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

41:13b.PSA.041.013 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

41:14b.PSA.041.014 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!

42

42:1b.PSA.042.001 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

42:2b.PSA.042.002 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

42:3b.PSA.042.003 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?

42:4b.PSA.042.004 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

42:5b.PSA.042.005 kor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

42:6b.PSA.042.006 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.

42:7b.PSA.042.007 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

42:8b.PSA.042.008 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

42:9b.PSA.042.009 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

42:10b.PSA.042.010 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

42:11b.PSA.042.011 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

42:12b.PSA.042.012 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

43

43:1b.PSA.043.001 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.

43:2b.PSA.043.002 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

43:3b.PSA.043.003 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

43:4b.PSA.043.004 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

43:5b.PSA.043.005 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

44

44:1b.PSA.044.001 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

44:2b.PSA.044.002 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

44:3b.PSA.044.003 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

44:4b.PSA.044.004 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

44:5b.PSA.044.005 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

44:6b.PSA.044.006 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

44:7b.PSA.044.007 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

44:8b.PSA.044.008 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

44:9b.PSA.044.009 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

44:10b.PSA.044.010 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

44:11b.PSA.044.011 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

44:12b.PSA.044.012 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

44:13b.PSA.044.013 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

44:14b.PSA.044.014 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

44:15b.PSA.044.015 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

44:16b.PSA.044.016 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

44:17b.PSA.044.017 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

44:18b.PSA.044.018 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

44:19b.PSA.044.019 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

44:20b.PSA.044.020 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

44:21b.PSA.044.021 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

44:22b.PSA.044.022 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

44:23b.PSA.044.023 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

44:24b.PSA.044.024 rkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

44:25b.PSA.044.025 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

44:26b.PSA.044.026 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

44:27b.PSA.044.027 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45

45:1b.PSA.045.001 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

45:2b.PSA.045.002 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

45:3b.PSA.045.003 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

45:4b.PSA.045.004 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

45:5b.PSA.045.005 ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

45:6b.PSA.045.006 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

45:7b.PSA.045.007 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

45:8b.PSA.045.008 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

45:9b.PSA.045.009 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

45:10b.PSA.045.010 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

45:11b.PSA.045.011 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

45:12b.PSA.045.012 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

45:13b.PSA.045.013 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

45:14b.PSA.045.014 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

45:15b.PSA.045.015 mes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

45:16b.PSA.045.016 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

45:17b.PSA.045.017 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

45:18b.PSA.045.018 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

46

46:1b.PSA.046.001 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

46:2b.PSA.046.002 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

46:3b.PSA.046.003 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

46:4b.PSA.046.004 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.

46:5b.PSA.046.005 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

46:6b.PSA.046.006 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

46:7b.PSA.046.007 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

46:8b.PSA.046.008 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

46:9b.PSA.046.009 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

46:10b.PSA.046.010 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.

46:11b.PSA.046.011 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

46:12b.PSA.046.012 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

47

47:1b.PSA.047.001 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

47:2b.PSA.047.002 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

47:3b.PSA.047.003 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

47:4b.PSA.047.004 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

47:5b.PSA.047.005 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.

47:6b.PSA.047.006 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.

47:7b.PSA.047.007 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

47:8b.PSA.047.008 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

47:9b.PSA.047.009 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján.

47:10b.PSA.047.010 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen!

48

48:1b.PSA.048.001 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.

48:2b.PSA.048.002 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.

48:3b.PSA.048.003 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.

48:4b.PSA.048.004 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

48:5b.PSA.048.005 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.

48:6b.PSA.048.006 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

48:7b.PSA.048.007 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;

48:8b.PSA.048.008 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

48:9b.PSA.048.009 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.

48:10b.PSA.048.010 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

48:11b.PSA.048.011 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

48:12b.PSA.048.012 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

48:13b.PSA.048.013 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

48:14b.PSA.048.014 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:

48:15b.PSA.048.015 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!

49

49:1b.PSA.049.001 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

49:2b.PSA.049.002 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

49:3b.PSA.049.003 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

49:4b.PSA.049.004 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

49:5b.PSA.049.005 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

49:6b.PSA.049.006 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

49:7b.PSA.049.007 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

49:8b.PSA.049.008 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

49:9b.PSA.049.009 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

49:10b.PSA.049.010 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

49:11b.PSA.049.011 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

49:12b.PSA.049.012 ndolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

49:13b.PSA.049.013 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

49:14b.PSA.049.014 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

49:15b.PSA.049.015 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

49:16b.PSA.049.016 ak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

49:17b.PSA.049.017 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

49:18b.PSA.049.018 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

49:19b.PSA.049.019 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

49:20b.PSA.049.020 égis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

49:21b.PSA.049.021 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

50

50:1b.PSA.050.001 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

50:2b.PSA.050.002 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

50:3b.PSA.050.003 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

50:4b.PSA.050.004 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

50:5b.PSA.050.005 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

50:6b.PSA.050.006 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

50:7b.PSA.050.007 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

50:8b.PSA.050.008 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

50:9b.PSA.050.009 e] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

50:10b.PSA.050.010 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

50:11b.PSA.050.011 merem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

50:12b.PSA.050.012 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

50:13b.PSA.050.013 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

50:14b.PSA.050.014 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

50:15b.PSA.050.015 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

50:16b.PSA.050.016 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

50:17b.PSA.050.017 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

50:18b.PSA.050.018 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

50:19b.PSA.050.019 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

50:20b.PSA.050.020 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

50:21b.PSA.050.021 eket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

50:22b.PSA.050.022 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

50:23b.PSA.050.023 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

51

51:1b.PSA.051.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

51:2b.PSA.051.002 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

51:3b.PSA.051.003 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!

51:4b.PSA.051.004 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;

51:5b.PSA.051.005 rt ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

51:6b.PSA.051.006 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

51:7b.PSA.051.007 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

51:8b.PSA.051.008 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.

51:9b.PSA.051.009 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

51:10b.PSA.051.010 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

51:11b.PSA.051.011 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.

51:12b.PSA.051.012 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.

51:13b.PSA.051.013 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.

51:14b.PSA.051.014 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

51:15b.PSA.051.015 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.

51:16b.PSA.051.016 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

51:17b.PSA.051.017 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

51:18b.PSA.051.018 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.

51:19b.PSA.051.019 ten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!

51:20b.PSA.051.020 Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait.

51:21b.PSA.051.021 Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

52

52:1b.PSA.052.001 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;

52:2b.PSA.052.002 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

52:3b.PSA.052.003 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

52:4b.PSA.052.004 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

52:5b.PSA.052.005 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

52:6b.PSA.052.006 eretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

52:7b.PSA.052.007 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

52:8b.PSA.052.008 látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

52:9b.PSA.052.009 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt!

52:10b.PSA.052.010 Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

52:11b.PSA.052.011 dlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt.

53

53:1b.PSA.053.001 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

53:2b.PSA.053.002 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.

53:3b.PSA.053.003 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

53:4b.PSA.053.004 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

53:5b.PSA.053.005 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?

53:6b.PSA.053.006 t félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket.

53:7b.PSA.053.007 Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!

54

54:1b.PSA.054.001 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;

54:2b.PSA.054.002 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?

54:3b.PSA.054.003 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

54:4b.PSA.054.004 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

54:5b.PSA.054.005 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.

54:6b.PSA.054.006 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

54:7b.PSA.054.007 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket.

54:8b.PSA.054.008 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

54:9b.PSA.054.009 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

55

55:1b.PSA.055.001 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

55:2b.PSA.055.002 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

55:3b.PSA.055.003 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

55:4b.PSA.055.004 ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

55:5b.PSA.055.005 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

55:6b.PSA.055.006 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

55:7b.PSA.055.007 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

55:8b.PSA.055.008 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

55:9b.PSA.055.009 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

55:10b.PSA.055.010 ntsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

55:11b.PSA.055.011 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

55:12b.PSA.055.012 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

55:13b.PSA.055.013 rt nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

55:14b.PSA.055.014 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

55:15b.PSA.055.015 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

55:16b.PSA.055.016 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

55:17b.PSA.055.017 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

55:18b.PSA.055.018 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

55:19b.PSA.055.019 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

55:20b.PSA.055.020 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

55:21b.PSA.055.021 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

55:22b.PSA.055.022 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

55:23b.PSA.055.023 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

55:24b.PSA.055.024 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

56

56:1b.PSA.056.001 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.

56:2b.PSA.056.002 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

56:3b.PSA.056.003 lenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

56:4b.PSA.056.004 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

56:5b.PSA.056.005 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:6b.PSA.056.006 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

56:7b.PSA.056.007 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

56:8b.PSA.056.008 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

56:9b.PSA.056.009 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

56:10b.PSA.056.010 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

56:11b.PSA.056.011 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

56:12b.PSA.056.012 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:13b.PSA.056.013 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

56:14b.PSA.056.014 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában.

57

57:1b.PSA.057.001 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.

57:2b.PSA.057.002 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

57:3b.PSA.057.003 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

57:4b.PSA.057.004 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.

57:5b.PSA.057.005 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

57:6b.PSA.057.006 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

57:7b.PSA.057.007 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

57:8b.PSA.057.008 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

57:9b.PSA.057.009 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

57:10b.PSA.057.010 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

57:11b.PSA.057.011 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.

57:12b.PSA.057.012 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

58

58:1b.PSA.058.001 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

58:2b.PSA.058.002 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

58:3b.PSA.058.003 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

58:4b.PSA.058.004 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

58:5b.PSA.058.005 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

58:6b.PSA.058.006 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

58:7b.PSA.058.007 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

58:8b.PSA.058.008 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

58:9b.PSA.058.009 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

58:10b.PSA.058.010 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

58:11b.PSA.058.011 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

58:12b.PSA.058.012 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!

59

59:1b.PSA.059.001 éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.

59:2b.PSA.059.002 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

59:3b.PSA.059.003 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

59:4b.PSA.059.004 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

59:5b.PSA.059.005 nöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]

59:6b.PSA.059.006 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

59:7b.PSA.059.007 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

59:8b.PSA.059.008 é, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

59:9b.PSA.059.009 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

59:10b.PSA.059.010 talmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

59:11b.PSA.059.011 õmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

59:12b.PSA.059.012 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!

59:13b.PSA.059.013 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

59:14b.PSA.059.014 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

59:15b.PSA.059.015 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

59:16b.PSA.059.016 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

59:17b.PSA.059.017 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

59:18b.PSA.059.018 Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!

60

60:1b.PSA.060.001 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

60:2b.PSA.060.002 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

60:3b.PSA.060.003 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

60:4b.PSA.060.004 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

60:5b.PSA.060.005 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

60:6b.PSA.060.006 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

60:7b.PSA.060.007 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

60:8b.PSA.060.008 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

60:9b.PSA.060.009 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

60:10b.PSA.060.010 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

60:11b.PSA.060.011 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

60:12b.PSA.060.012 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

60:13b.PSA.060.013 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

60:14b.PSA.060.014 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.

61

61:1b.PSA.061.001 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.

61:2b.PSA.061.002 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

61:3b.PSA.061.003 föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.

61:4b.PSA.061.004 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.

61:5b.PSA.061.005 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.

61:6b.PSA.061.006 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.

61:7b.PSA.061.007 j napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

61:8b.PSA.061.008 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt.

61:9b.PSA.061.009 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

62

62:1b.PSA.062.001 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

62:2b.PSA.062.002 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

62:3b.PSA.062.003 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

62:4b.PSA.062.004 ddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

62:5b.PSA.062.005 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

62:6b.PSA.062.006 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

62:7b.PSA.062.007 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

62:8b.PSA.062.008 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

62:9b.PSA.062.009 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

62:10b.PSA.062.010 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

62:11b.PSA.062.011 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

62:12b.PSA.062.012 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

62:13b.PSA.062.013 Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint!

63

63:1b.PSA.063.001 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

63:2b.PSA.063.002 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

63:3b.PSA.063.003 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

63:4b.PSA.063.004 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

63:5b.PSA.063.005 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

63:6b.PSA.063.006 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

63:7b.PSA.063.007 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

63:8b.PSA.063.008 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

63:9b.PSA.063.009 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

63:10b.PSA.063.010 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

63:11b.PSA.063.011 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

63:12b.PSA.063.012 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

64

64:1b.PSA.064.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

64:2b.PSA.064.002 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

64:3b.PSA.064.003 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

64:4b.PSA.064.004 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

64:5b.PSA.064.005 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

64:6b.PSA.064.006 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

64:7b.PSA.064.007 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

64:8b.PSA.064.008 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

64:9b.PSA.064.009 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

64:10b.PSA.064.010 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

64:11b.PSA.064.011 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.

65

65:1b.PSA.065.001 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

65:2b.PSA.065.002 ed a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.

65:3b.PSA.065.003 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

65:4b.PSA.065.004 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

65:5b.PSA.065.005 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

65:6b.PSA.065.006 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

65:7b.PSA.065.007 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

65:8b.PSA.065.008 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

65:9b.PSA.065.009 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

65:10b.PSA.065.010 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

65:11b.PSA.065.011 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.

65:12b.PSA.065.012 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

65:13b.PSA.065.013 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.

65:14b.PSA.065.014 A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

66

66:1b.PSA.066.001 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

66:2b.PSA.066.002 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

66:3b.PSA.066.003 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

66:4b.PSA.066.004 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

66:5b.PSA.066.005 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

66:6b.PSA.066.006 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

66:7b.PSA.066.007 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

66:8b.PSA.066.008 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

66:9b.PSA.066.009 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

66:10b.PSA.066.010 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

66:11b.PSA.066.011 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

66:12b.PSA.066.012 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

66:13b.PSA.066.013 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

66:14b.PSA.066.014 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

66:15b.PSA.066.015 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

66:16b.PSA.066.016 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

66:17b.PSA.066.017 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

66:18b.PSA.066.018 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

66:19b.PSA.066.019 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

66:20b.PSA.066.020 dott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

67

67:1b.PSA.067.001 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.

67:2b.PSA.067.002 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.

67:3b.PSA.067.003 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

67:4b.PSA.067.004 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

67:5b.PSA.067.005 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.

67:6b.PSA.067.006 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

67:7b.PSA.067.007 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

67:8b.PSA.067.008 Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa!

68

68:1b.PSA.068.001 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

68:2b.PSA.068.002 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

68:3b.PSA.068.003 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

68:4b.PSA.068.004 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

68:5b.PSA.068.005 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

68:6b.PSA.068.006 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

68:7b.PSA.068.007 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

68:8b.PSA.068.008 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

68:9b.PSA.068.009 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

68:10b.PSA.068.010 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

68:11b.PSA.068.011 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

68:12b.PSA.068.012 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

68:13b.PSA.068.013 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

68:14b.PSA.068.014 cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

68:15b.PSA.068.015 kor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

68:16b.PSA.068.016 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

68:17b.PSA.068.017 t kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

68:18b.PSA.068.018 Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

68:19b.PSA.068.019 lmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

68:20b.PSA.068.020 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

68:21b.PSA.068.021 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

68:22b.PSA.068.022 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

68:23b.PSA.068.023 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

68:24b.PSA.068.024 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

68:25b.PSA.068.025 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

68:26b.PSA.068.026 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

68:27b.PSA.068.027 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

68:28b.PSA.068.028 t a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

68:29b.PSA.068.029 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

68:30b.PSA.068.030 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

68:31b.PSA.068.031 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

68:32b.PSA.068.032 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

68:33b.PSA.068.033 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

68:34b.PSA.068.034 ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

68:35b.PSA.068.035 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.

68:36b.PSA.068.036 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

69

69:1b.PSA.069.001 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

69:2b.PSA.069.002 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

69:3b.PSA.069.003 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

69:4b.PSA.069.004 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

69:5b.PSA.069.005 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

69:6b.PSA.069.006 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

69:7b.PSA.069.007 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

69:8b.PSA.069.008 rt te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

69:9b.PSA.069.009 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

69:10b.PSA.069.010 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

69:11b.PSA.069.011 sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

69:12b.PSA.069.012 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

69:13b.PSA.069.013 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

69:14b.PSA.069.014 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

69:15b.PSA.069.015 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

69:16b.PSA.069.016 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

69:17b.PSA.069.017 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

69:18b.PSA.069.018 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

69:19b.PSA.069.019 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

69:20b.PSA.069.020 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

69:21b.PSA.069.021 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

69:22b.PSA.069.022 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

69:23b.PSA.069.023 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

69:24b.PSA.069.024 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

69:25b.PSA.069.025 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

69:26b.PSA.069.026 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

69:27b.PSA.069.027 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

69:28b.PSA.069.028 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

69:29b.PSA.069.029 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

69:30b.PSA.069.030 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

69:31b.PSA.069.031 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

69:32b.PSA.069.032 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

69:33b.PSA.069.033 tják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

69:34b.PSA.069.034 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

69:35b.PSA.069.035 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

69:36b.PSA.069.036 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

69:37b.PSA.069.037 És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.

70

70:1b.PSA.070.001 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

70:2b.PSA.070.002 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

70:3b.PSA.070.003 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.

70:4b.PSA.070.004 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

70:5b.PSA.070.005 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

70:6b.PSA.070.006 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

71

71:1b.PSA.071.001 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

71:2b.PSA.071.002 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

71:3b.PSA.071.003 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

71:4b.PSA.071.004 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

71:5b.PSA.071.005 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

71:6b.PSA.071.006 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

71:7b.PSA.071.007 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

71:8b.PSA.071.008 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

71:9b.PSA.071.009 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

71:10b.PSA.071.010 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

71:11b.PSA.071.011 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

71:12b.PSA.071.012 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

71:13b.PSA.071.013 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

71:14b.PSA.071.014 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

71:15b.PSA.071.015 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

71:16b.PSA.071.016 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

71:17b.PSA.071.017 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

71:18b.PSA.071.018 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

71:19b.PSA.071.019 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

71:20b.PSA.071.020 ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

71:21b.PSA.071.021 gsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

71:22b.PSA.071.022 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

71:23b.PSA.071.023 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

71:24b.PSA.071.024 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

72

72:1b.PSA.072.001 Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.

72:2b.PSA.072.002 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

72:3b.PSA.072.003 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.

72:4b.PSA.072.004 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.

72:5b.PSA.072.005 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.

72:6b.PSA.072.006 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

72:7b.PSA.072.007 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.

72:8b.PSA.072.008 uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.

72:9b.PSA.072.009 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

72:10b.PSA.072.010 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.

72:11b.PSA.072.011 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

72:12b.PSA.072.012 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.

72:13b.PSA.072.013 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;

72:14b.PSA.072.014 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.

72:15b.PSA.072.015 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.

72:16b.PSA.072.016 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.

72:17b.PSA.072.017 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.

72:18b.PSA.072.018 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

72:19b.PSA.072.019 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!

72:20b.PSA.072.020 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

73

73:1b.PSA.073.001 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.

73:2b.PSA.073.002 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

73:3b.PSA.073.003 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

73:4b.PSA.073.004 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

73:5b.PSA.073.005 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

73:6b.PSA.073.006 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

73:7b.PSA.073.007 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

73:8b.PSA.073.008 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

73:9b.PSA.073.009 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

73:10b.PSA.073.010 ért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

73:11b.PSA.073.011 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

73:12b.PSA.073.012 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

73:13b.PSA.073.013 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

73:14b.PSA.073.014 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

73:15b.PSA.073.015 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

73:16b.PSA.073.016 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

73:17b.PSA.073.017 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

73:18b.PSA.073.018 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

73:19b.PSA.073.019 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

73:20b.PSA.073.020 nt álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

73:21b.PSA.073.021 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

73:22b.PSA.073.022 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

73:23b.PSA.073.023 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

73:24b.PSA.073.024 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

73:25b.PSA.073.025 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

73:26b.PSA.073.026 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

73:27b.PSA.073.027 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

73:28b.PSA.073.028 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

74

74:1b.PSA.074.001 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?

74:2b.PSA.074.002 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

74:3b.PSA.074.003 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

74:4b.PSA.074.004 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

74:5b.PSA.074.005 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

74:6b.PSA.074.006 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

74:7b.PSA.074.007 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

74:8b.PSA.074.008 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

74:9b.PSA.074.009 leinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

74:10b.PSA.074.010 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

74:11b.PSA.074.011 ért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

74:12b.PSA.074.012 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

74:13b.PSA.074.013 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

74:14b.PSA.074.014 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

74:15b.PSA.074.015 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

74:16b.PSA.074.016 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

74:17b.PSA.074.017 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

74:18b.PSA.074.018 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

74:19b.PSA.074.019 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

74:20b.PSA.074.020 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

74:21b.PSA.074.021 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

74:22b.PSA.074.022 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

74:23b.PSA.074.023 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

75

75:1b.PSA.075.001 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

75:2b.PSA.075.002 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

75:3b.PSA.075.003 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

75:4b.PSA.075.004 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

75:5b.PSA.075.005 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

75:6b.PSA.075.006 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

75:7b.PSA.075.007 rt nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

75:8b.PSA.075.008 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

75:9b.PSA.075.009 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

75:10b.PSA.075.010 pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

75:11b.PSA.075.011 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

76

76:1b.PSA.076.001 Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.

76:2b.PSA.076.002 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben.

76:3b.PSA.076.003 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.

76:4b.PSA.076.004 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.

76:5b.PSA.076.005 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.

76:6b.PSA.076.006 Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett.

76:7b.PSA.076.007 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.

76:8b.PSA.076.008 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol?

76:9b.PSA.076.009 Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,

76:10b.PSA.076.010 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.

76:11b.PSA.076.011 Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat.

76:12b.PSA.076.012 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.

76:13b.PSA.076.013 Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.

77

77:1b.PSA.077.001 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

77:2b.PSA.077.002 avamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

77:3b.PSA.077.003 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

77:4b.PSA.077.004 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

77:5b.PSA.077.005 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

77:6b.PSA.077.006 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

77:7b.PSA.077.007 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

77:8b.PSA.077.008 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

77:9b.PSA.077.009 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

77:10b.PSA.077.010 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

77:11b.PSA.077.011 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

77:12b.PSA.077.012 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

77:13b.PSA.077.013 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

77:14b.PSA.077.014 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

77:15b.PSA.077.015 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

77:16b.PSA.077.016 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

77:17b.PSA.077.017 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

77:18b.PSA.077.018 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

77:19b.PSA.077.019 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

77:20b.PSA.077.020 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

77:21b.PSA.077.021 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

78

78:1b.PSA.078.001 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

78:2b.PSA.078.002 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

78:3b.PSA.078.003 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

78:4b.PSA.078.004 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

78:5b.PSA.078.005 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

78:6b.PSA.078.006 gy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

78:7b.PSA.078.007 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

78:8b.PSA.078.008 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

78:9b.PSA.078.009 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

78:10b.PSA.078.010 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

78:11b.PSA.078.011 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

78:12b.PSA.078.012 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

78:13b.PSA.078.013 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

78:14b.PSA.078.014 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

78:15b.PSA.078.015 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

78:16b.PSA.078.016 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

78:17b.PSA.078.017 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

78:18b.PSA.078.018 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

78:19b.PSA.078.019 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

78:20b.PSA.078.020 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

78:21b.PSA.078.021 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

78:22b.PSA.078.022 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

78:23b.PSA.078.023 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

78:24b.PSA.078.024 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

78:25b.PSA.078.025 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

78:26b.PSA.078.026 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

78:27b.PSA.078.027 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

78:28b.PSA.078.028 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

78:29b.PSA.078.029 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

78:30b.PSA.078.030 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

78:31b.PSA.078.031 kor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

78:32b.PSA.078.032 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

78:33b.PSA.078.033 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

78:34b.PSA.078.034 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

78:35b.PSA.078.035 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

78:36b.PSA.078.036 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

78:37b.PSA.078.037 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

78:38b.PSA.078.038 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

78:39b.PSA.078.039 ért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

78:40b.PSA.078.040 nyszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

78:41b.PSA.078.041 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

78:42b.PSA.078.042 m emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

78:43b.PSA.078.043 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

78:44b.PSA.078.044 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

78:45b.PSA.078.045 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

78:46b.PSA.078.046 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

78:47b.PSA.078.047 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

78:48b.PSA.078.048 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

78:49b.PSA.078.049 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

78:50b.PSA.078.050 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

78:51b.PSA.078.051 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

78:52b.PSA.078.052 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

78:53b.PSA.078.053 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

78:54b.PSA.078.054 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

78:55b.PSA.078.055 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

78:56b.PSA.078.056 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

78:57b.PSA.078.057 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

78:58b.PSA.078.058 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

78:59b.PSA.078.059 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

78:60b.PSA.078.060 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

78:61b.PSA.078.061 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

78:62b.PSA.078.062 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

78:63b.PSA.078.063 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

78:64b.PSA.078.064 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

78:65b.PSA.078.065 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

78:66b.PSA.078.066 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

78:67b.PSA.078.067 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

78:68b.PSA.078.068 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

78:69b.PSA.078.069 megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

78:70b.PSA.078.070 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

78:71b.PSA.078.071 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

78:72b.PSA.078.072 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

79

79:1b.PSA.079.001 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet kõhalommá tették.

79:2b.PSA.079.002 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

79:3b.PSA.079.003 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.

79:4b.PSA.079.004 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

79:5b.PSA.079.005 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?

79:6b.PSA.079.006 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

79:7b.PSA.079.007 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

79:8b.PSA.079.008 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

79:9b.PSA.079.009 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

79:10b.PSA.079.010 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

79:11b.PSA.079.011 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

79:12b.PSA.079.012 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

79:13b.PSA.079.013 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

80

80:1b.PSA.080.001 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

80:2b.PSA.080.002 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

80:3b.PSA.080.003 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!

80:4b.PSA.080.004 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

80:5b.PSA.080.005 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

80:6b.PSA.080.006 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.

80:7b.PSA.080.007 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

80:8b.PSA.080.008 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

80:9b.PSA.080.009 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.

80:10b.PSA.080.010 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

80:11b.PSA.080.011 gyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.

80:12b.PSA.080.012 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

80:13b.PSA.080.013 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?

80:14b.PSA.080.014 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

80:15b.PSA.080.015 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!

80:16b.PSA.080.016 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

80:17b.PSA.080.017 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

80:18b.PSA.080.018 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,

80:19b.PSA.080.019 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.

80:20b.PSA.080.020 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

81

81:1b.PSA.081.001 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

81:2b.PSA.081.002 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

81:3b.PSA.081.003 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.

81:4b.PSA.081.004 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

81:5b.PSA.081.005 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

81:6b.PSA.081.006 zonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

81:7b.PSA.081.007 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

81:8b.PSA.081.008 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

81:9b.PSA.081.009 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

81:10b.PSA.081.010 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

81:11b.PSA.081.011 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

81:12b.PSA.081.012 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

81:13b.PSA.081.013 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

81:14b.PSA.081.014 , ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

81:15b.PSA.081.015 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

81:16b.PSA.081.016 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök.

81:17b.PSA.081.017 És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

82

82:1b.PSA.082.001 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

82:2b.PSA.082.002 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

82:3b.PSA.082.003 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

82:4b.PSA.082.004 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

82:5b.PSA.082.005 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

82:6b.PSA.082.006 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

82:7b.PSA.082.007 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

82:8b.PSA.082.008 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

83

83:1b.PSA.083.001 Ének; Aszáf zsoltára.

83:2b.PSA.083.002 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

83:3b.PSA.083.003 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.

83:4b.PSA.083.004 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.

83:5b.PSA.083.005 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

83:6b.PSA.083.006 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

83:7b.PSA.083.007 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

83:8b.PSA.083.008 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

83:9b.PSA.083.009 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

83:10b.PSA.083.010 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

83:11b.PSA.083.011 kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.

83:12b.PSA.083.012 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

83:13b.PSA.083.013 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

83:14b.PSA.083.014 Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;

83:15b.PSA.083.015 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

83:16b.PSA.083.016 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!

83:17b.PSA.083.017 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

83:18b.PSA.083.018 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

83:19b.PSA.083.019 gy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.

84

84:1b.PSA.084.001 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.

84:2b.PSA.084.002 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

84:3b.PSA.084.003 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.

84:4b.PSA.084.004 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

84:5b.PSA.084.005 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.

84:6b.PSA.084.006 ldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.

84:7b.PSA.084.007 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.

84:8b.PSA.084.008 õrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.

84:9b.PSA.084.009 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

84:10b.PSA.084.010 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!

84:11b.PSA.084.011 rt jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

84:12b.PSA.084.012 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.

84:13b.PSA.084.013 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.

85

85:1b.PSA.085.001 Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

85:2b.PSA.085.002 akarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.

85:3b.PSA.085.003 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.

85:4b.PSA.085.004 hárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.

85:5b.PSA.085.005 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!

85:6b.PSA.085.006 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?

85:7b.PSA.085.007 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?

85:8b.PSA.085.008 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!

85:9b.PSA.085.009 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

85:10b.PSA.085.010 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.

85:11b.PSA.085.011 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

85:12b.PSA.085.012 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.

85:13b.PSA.085.013 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.

85:14b.PSA.085.014 Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján.

86

86:1b.PSA.086.001 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!

86:2b.PSA.086.002 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.

86:3b.PSA.086.003 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!

86:4b.PSA.086.004 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.

86:5b.PSA.086.005 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

86:6b.PSA.086.006 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!

86:7b.PSA.086.007 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

86:8b.PSA.086.008 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

86:9b.PSA.086.009 Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.

86:10b.PSA.086.010 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

86:11b.PSA.086.011 tasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.

86:12b.PSA.086.012 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!

86:13b.PSA.086.013 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

86:14b.PSA.086.014 ten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.

86:15b.PSA.086.015 De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!

86:16b.PSA.086.016 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

86:17b.PSA.086.017 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

87

87:1b.PSA.087.001 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az õ fundamentomát.

87:2b.PSA.087.002 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

87:3b.PSA.087.003 Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.

87:4b.PSA.087.004 Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.

87:5b.PSA.087.005 És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt.

87:6b.PSA.087.006 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.

87:7b.PSA.087.007 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

88

88:1b.PSA.088.001 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

88:2b.PSA.088.002 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

88:3b.PSA.088.003 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

88:4b.PSA.088.004 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

88:5b.PSA.088.005 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

88:6b.PSA.088.006 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

88:7b.PSA.088.007 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

88:8b.PSA.088.008 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

88:9b.PSA.088.009 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

88:10b.PSA.088.010 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

88:11b.PSA.088.011 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

88:12b.PSA.088.012 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

88:13b.PSA.088.013 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

88:14b.PSA.088.014 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

88:15b.PSA.088.015 ért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

88:16b.PSA.088.016 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

88:17b.PSA.088.017 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

88:18b.PSA.088.018 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

88:19b.PSA.088.019 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.

89

89:1b.PSA.089.001 Az Ezrahita Ethán tanítása.

89:2b.PSA.089.002 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

89:3b.PSA.089.003 rt azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

89:4b.PSA.089.004 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

89:5b.PSA.089.005 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

89:6b.PSA.089.006 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

89:7b.PSA.089.007 rt a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

89:8b.PSA.089.008 en rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

89:9b.PSA.089.009 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

89:10b.PSA.089.010 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

89:11b.PSA.089.011 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

89:12b.PSA.089.012 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

89:13b.PSA.089.013 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

89:14b.PSA.089.014 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

89:15b.PSA.089.015 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

89:16b.PSA.089.016 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

89:17b.PSA.089.017 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

89:18b.PSA.089.018 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

89:19b.PSA.089.019 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

89:20b.PSA.089.020 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

89:21b.PSA.089.021 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

89:22b.PSA.089.022 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

89:23b.PSA.089.023 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

89:24b.PSA.089.024 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

89:25b.PSA.089.025 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

89:26b.PSA.089.026 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

89:27b.PSA.089.027 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

89:28b.PSA.089.028 meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

89:29b.PSA.089.029 ökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

89:30b.PSA.089.030 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

89:31b.PSA.089.031 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

89:32b.PSA.089.032 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

89:33b.PSA.089.033 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

89:34b.PSA.089.034 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

89:35b.PSA.089.035 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

89:36b.PSA.089.036 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

89:37b.PSA.089.037 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

89:38b.PSA.089.038 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

89:39b.PSA.089.039 te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

89:40b.PSA.089.040 lbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

89:41b.PSA.089.041 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

89:42b.PSA.089.042 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

89:43b.PSA.089.043 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

89:44b.PSA.089.044 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

89:45b.PSA.089.045 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

89:46b.PSA.089.046 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

89:47b.PSA.089.047 ddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

89:48b.PSA.089.048 lékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

89:49b.PSA.089.049 csoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

89:50b.PSA.089.050 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

89:51b.PSA.089.051 lékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

89:52b.PSA.089.052 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.

89:53b.PSA.089.053 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.

90

90:1b.PSA.090.001 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

90:2b.PSA.090.002 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

90:3b.PSA.090.003 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

90:4b.PSA.090.004 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

90:5b.PSA.090.005 ragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

90:6b.PSA.090.006 ggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

90:7b.PSA.090.007 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

90:8b.PSA.090.008 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

90:9b.PSA.090.009 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

90:10b.PSA.090.010 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

90:11b.PSA.090.011 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

90:12b.PSA.090.012 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

90:13b.PSA.090.013 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

90:14b.PSA.090.014 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

90:15b.PSA.090.015 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

90:16b.PSA.090.016 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

90:17b.PSA.090.017 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

91

91:1b.PSA.091.001 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

91:2b.PSA.091.002 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

91:3b.PSA.091.003 Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

91:4b.PSA.091.004 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

91:5b.PSA.091.005 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

91:6b.PSA.091.006 A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

91:7b.PSA.091.007 Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

91:8b.PSA.091.008 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

91:9b.PSA.091.009 rt [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

91:10b.PSA.091.010 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

91:11b.PSA.091.011 Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

91:12b.PSA.091.012 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

91:13b.PSA.091.013 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

91:14b.PSA.091.014 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

91:15b.PSA.091.015 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

91:16b.PSA.091.016 Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

92

92:1b.PSA.092.001 Zsoltár, ének szombat napra.

92:2b.PSA.092.002 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

92:3b.PSA.092.003 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

92:4b.PSA.092.004 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

92:5b.PSA.092.005 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

92:6b.PSA.092.006 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

92:7b.PSA.092.007 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

92:8b.PSA.092.008 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

92:9b.PSA.092.009 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

92:10b.PSA.092.010 rt ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

92:11b.PSA.092.011 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

92:12b.PSA.092.012 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

92:13b.PSA.092.013 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

92:14b.PSA.092.014 ánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

92:15b.PSA.092.015 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;

92:16b.PSA.092.016 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

93

93:1b.PSA.093.001 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.

93:2b.PSA.093.002 Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!

93:3b.PSA.093.003 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;

93:4b.PSA.093.004 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.

93:5b.PSA.093.005 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

94

94:1b.PSA.094.001 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

94:2b.PSA.094.002 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

94:3b.PSA.094.003 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

94:4b.PSA.094.004 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

94:5b.PSA.094.005 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

94:6b.PSA.094.006 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

94:7b.PSA.094.007 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

94:8b.PSA.094.008 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

94:9b.PSA.094.009 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

94:10b.PSA.094.010 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

94:11b.PSA.094.011 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

94:12b.PSA.094.012 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

94:13b.PSA.094.013 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

94:14b.PSA.094.014 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

94:15b.PSA.094.015 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

94:16b.PSA.094.016 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

94:17b.PSA.094.017 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

94:18b.PSA.094.018 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

94:19b.PSA.094.019 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

94:20b.PSA.094.020 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

94:21b.PSA.094.021 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

94:22b.PSA.094.022 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

94:23b.PSA.094.023 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

95

95:1b.PSA.095.001 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

95:2b.PSA.095.002 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

95:3b.PSA.095.003 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

95:4b.PSA.095.004 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

95:5b.PSA.095.005 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

95:6b.PSA.095.006 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

95:7b.PSA.095.007 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

95:8b.PSA.095.008 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

95:9b.PSA.095.009 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

95:10b.PSA.095.010 gyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

95:11b.PSA.095.011 kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

96

96:1b.PSA.096.001 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

96:2b.PSA.096.002 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.

96:3b.PSA.096.003 Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;

96:4b.PSA.096.004 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

96:5b.PSA.096.005 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

96:6b.PSA.096.006 Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.

96:7b.PSA.096.007 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!

96:8b.PSA.096.008 Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!

96:9b.PSA.096.009 Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!

96:10b.PSA.096.010 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.

96:11b.PSA.096.011 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

96:12b.PSA.096.012 Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,

96:13b.PSA.096.013 Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

97

97:1b.PSA.097.001 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

97:2b.PSA.097.002 Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.

97:3b.PSA.097.003 Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit.

97:4b.PSA.097.004 Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld.

97:5b.PSA.097.005 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt.

97:6b.PSA.097.006 Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.

97:7b.PSA.097.007 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.

97:8b.PSA.097.008 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!

97:9b.PSA.097.009 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

97:10b.PSA.097.010 A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.

97:11b.PSA.097.011 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.

97:12b.PSA.097.012 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!

98

98:1b.PSA.098.001 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.

98:2b.PSA.098.002 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.

98:3b.PSA.098.003 Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.

98:4b.PSA.098.004 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!

98:5b.PSA.098.005 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;

98:6b.PSA.098.006 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt!

98:7b.PSA.098.007 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

98:8b.PSA.098.008 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

98:9b.PSA.098.009 Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

99

99:1b.PSA.099.001 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!

99:2b.PSA.099.002 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett.

99:3b.PSA.099.003 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!

99:4b.PSA.099.004 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

99:5b.PSA.099.005 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!

99:6b.PSA.099.006 Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.

99:7b.PSA.099.007 Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.

99:8b.PSA.099.008 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt.

99:9b.PSA.099.009 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

100

100:1b.PSA.100.001 Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

100:2b.PSA.100.002 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

100:3b.PSA.100.003 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.

100:4b.PSA.100.004 Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!

100:5b.PSA.100.005 Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

101

101:1b.PSA.101.001 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

101:2b.PSA.101.002 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

101:3b.PSA.101.003 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.

101:4b.PSA.101.004 A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.

101:5b.PSA.101.005 A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.

101:6b.PSA.101.006 Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

101:7b.PSA.101.007 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.

101:8b.PSA.101.008 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.

102

102:1b.PSA.102.001 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

102:2b.PSA.102.002 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

102:3b.PSA.102.003 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

102:4b.PSA.102.004 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

102:5b.PSA.102.005 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

102:6b.PSA.102.006 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

102:7b.PSA.102.007 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

102:8b.PSA.102.008 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

102:9b.PSA.102.009 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

102:10b.PSA.102.010 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

102:11b.PSA.102.011 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

102:12b.PSA.102.012 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

102:13b.PSA.102.013 te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

102:14b.PSA.102.014 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

102:15b.PSA.102.015 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

102:16b.PSA.102.016 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

102:17b.PSA.102.017 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

102:18b.PSA.102.018 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

102:19b.PSA.102.019 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

102:20b.PSA.102.020 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

102:21b.PSA.102.021 gy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

102:22b.PSA.102.022 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

102:23b.PSA.102.023 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

102:24b.PSA.102.024 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

102:25b.PSA.102.025 t mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

102:26b.PSA.102.026 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

102:27b.PSA.102.027 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

102:28b.PSA.102.028 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

102:29b.PSA.102.029 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.

103

103:1b.PSA.103.001 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.

103:2b.PSA.103.002 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

103:3b.PSA.103.003 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

103:4b.PSA.103.004 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

103:5b.PSA.103.005 ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

103:6b.PSA.103.006 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

103:7b.PSA.103.007 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

103:8b.PSA.103.008 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

103:9b.PSA.103.009 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

103:10b.PSA.103.010 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

103:11b.PSA.103.011 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.

103:12b.PSA.103.012 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.

103:13b.PSA.103.013 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

103:14b.PSA.103.014 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

103:15b.PSA.103.015 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

103:16b.PSA.103.016 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

103:17b.PSA.103.017 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

103:18b.PSA.103.018 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

103:19b.PSA.103.019 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

103:20b.PSA.103.020 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

103:21b.PSA.103.021 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

103:22b.PSA.103.022 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

104

104:1b.PSA.104.001 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

104:2b.PSA.104.002 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

104:3b.PSA.104.003 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

104:4b.PSA.104.004 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

104:5b.PSA.104.005 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

104:6b.PSA.104.006 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

104:7b.PSA.104.007 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

104:8b.PSA.104.008 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

104:9b.PSA.104.009 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

104:10b.PSA.104.010 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

104:11b.PSA.104.011 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

104:12b.PSA.104.012 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

104:13b.PSA.104.013 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

104:14b.PSA.104.014 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

104:15b.PSA.104.015 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

104:16b.PSA.104.016 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

104:17b.PSA.104.017 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

104:18b.PSA.104.018 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

104:19b.PSA.104.019 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

104:20b.PSA.104.020 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

104:21b.PSA.104.021 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

104:22b.PSA.104.022 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

104:23b.PSA.104.023 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

104:24b.PSA.104.024 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

104:25b.PSA.104.025 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

104:26b.PSA.104.026 ott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

104:27b.PSA.104.027 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

104:28b.PSA.104.028 sz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

104:29b.PSA.104.029 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

104:30b.PSA.104.030 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

104:31b.PSA.104.031 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

104:32b.PSA.104.032 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

104:33b.PSA.104.033 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

104:34b.PSA.104.034 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

104:35b.PSA.104.035 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

105

105:1b.PSA.105.001 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

105:2b.PSA.105.002 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

105:3b.PSA.105.003 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

105:4b.PSA.105.004 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

105:5b.PSA.105.005 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

105:6b.PSA.105.006 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

105:7b.PSA.105.007 az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

105:8b.PSA.105.008 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

105:9b.PSA.105.009 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

105:10b.PSA.105.010 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

105:11b.PSA.105.011 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

105:12b.PSA.105.012 kor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

105:13b.PSA.105.013 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

105:14b.PSA.105.014 m engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

105:15b.PSA.105.015 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

105:16b.PSA.105.016 kor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

105:17b.PSA.105.017 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

105:18b.PSA.105.018 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

105:19b.PSA.105.019 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

105:20b.PSA.105.020 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

105:21b.PSA.105.021 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

105:22b.PSA.105.022 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

105:23b.PSA.105.023 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

105:24b.PSA.105.024 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

105:25b.PSA.105.025 változtatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

105:26b.PSA.105.026 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

105:27b.PSA.105.027 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

105:28b.PSA.105.028 tétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

105:29b.PSA.105.029 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

105:30b.PSA.105.030 ldjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

105:31b.PSA.105.031 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

105:32b.PSA.105.032 ott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

105:33b.PSA.105.033 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

105:34b.PSA.105.034 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

105:35b.PSA.105.035 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

105:36b.PSA.105.036 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

105:37b.PSA.105.037 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

105:38b.PSA.105.038 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

105:39b.PSA.105.039 lhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

105:40b.PSA.105.040 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

105:41b.PSA.105.041 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

105:42b.PSA.105.042 rt megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

105:43b.PSA.105.043 hozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

105:44b.PSA.105.044 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

105:45b.PSA.105.045 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

106

106:1b.PSA.106.001 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

106:2b.PSA.106.002 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

106:3b.PSA.106.003 ldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

106:4b.PSA.106.004 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

106:5b.PSA.106.005 gy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

106:6b.PSA.106.006 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

106:7b.PSA.106.007 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

106:8b.PSA.106.008 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

106:9b.PSA.106.009 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

106:10b.PSA.106.010 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

106:11b.PSA.106.011 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

106:12b.PSA.106.012 hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

106:13b.PSA.106.013 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

106:14b.PSA.106.014 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

106:15b.PSA.106.015 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

106:16b.PSA.106.016 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

106:17b.PSA.106.017 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

106:18b.PSA.106.018 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

106:19b.PSA.106.019 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

106:20b.PSA.106.020 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

106:21b.PSA.106.021 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

106:22b.PSA.106.022 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

106:23b.PSA.106.023 ndolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

106:24b.PSA.106.024 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

106:25b.PSA.106.025 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

106:26b.PSA.106.026 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

106:27b.PSA.106.027 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

106:28b.PSA.106.028 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

106:29b.PSA.106.029 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

106:30b.PSA.106.030 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

106:31b.PSA.106.031 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

106:32b.PSA.106.032 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

106:33b.PSA.106.033 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

106:34b.PSA.106.034 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

106:35b.PSA.106.035 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

106:36b.PSA.106.036 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

106:37b.PSA.106.037 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

106:38b.PSA.106.038 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

106:39b.PSA.106.039 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

106:40b.PSA.106.040 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

106:41b.PSA.106.041 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

106:42b.PSA.106.042 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

106:43b.PSA.106.043 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

106:44b.PSA.106.044 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

106:45b.PSA.106.045 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

106:46b.PSA.106.046 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

106:47b.PSA.106.047 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

106:48b.PSA.106.048 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

107

107:1b.PSA.107.001 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

107:2b.PSA.107.002 zt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

107:3b.PSA.107.003 a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

107:4b.PSA.107.004 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

107:5b.PSA.107.005 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

107:6b.PSA.107.006 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

107:7b.PSA.107.007 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

107:8b.PSA.107.008 janak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

107:9b.PSA.107.009 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

107:10b.PSA.107.010 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

107:11b.PSA.107.011 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

107:12b.PSA.107.012 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

107:13b.PSA.107.013 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

107:14b.PSA.107.014 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

107:15b.PSA.107.015 janak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

107:16b.PSA.107.016 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

107:17b.PSA.107.017 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

107:18b.PSA.107.018 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

107:19b.PSA.107.019 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

107:20b.PSA.107.020 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

107:21b.PSA.107.021 janak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

107:22b.PSA.107.022 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

107:23b.PSA.107.023 kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

107:24b.PSA.107.024 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

107:25b.PSA.107.025 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

107:26b.PSA.107.026 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

107:27b.PSA.107.027 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

107:28b.PSA.107.028 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

107:29b.PSA.107.029 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

107:30b.PSA.107.030 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

107:31b.PSA.107.031 janak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!

107:32b.PSA.107.032 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

107:33b.PSA.107.033 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

107:34b.PSA.107.034 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

107:35b.PSA.107.035 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

107:36b.PSA.107.036 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

107:37b.PSA.107.037 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

107:38b.PSA.107.038 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

107:39b.PSA.107.039 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

107:40b.PSA.107.040 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

107:41b.PSA.107.041 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

107:42b.PSA.107.042 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

107:43b.PSA.107.043 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

108

108:1b.PSA.108.001 Ének. Dávid zsoltára.

108:2b.PSA.108.002 sz az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

108:3b.PSA.108.003 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

108:4b.PSA.108.004 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

108:5b.PSA.108.005 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

108:6b.PSA.108.006 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

108:7b.PSA.108.007 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

108:8b.PSA.108.008 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

108:9b.PSA.108.009 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

108:10b.PSA.108.010 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

108:11b.PSA.108.011 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

108:12b.PSA.108.012 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

108:13b.PSA.108.013 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!

108:14b.PSA.108.014 Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.

109

109:1b.PSA.109.001 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

109:2b.PSA.109.002 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

109:3b.PSA.109.003 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

109:4b.PSA.109.004 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

109:5b.PSA.109.005 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

109:6b.PSA.109.006 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

109:7b.PSA.109.007 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

109:8b.PSA.109.008 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

109:9b.PSA.109.009 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

109:10b.PSA.109.010 bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

109:11b.PSA.109.011 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

109:12b.PSA.109.012 legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

109:13b.PSA.109.013 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

109:14b.PSA.109.014 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

109:15b.PSA.109.015 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

109:16b.PSA.109.016 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

109:17b.PSA.109.017 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

109:18b.PSA.109.018 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

109:19b.PSA.109.019 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

109:20b.PSA.109.020 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

109:21b.PSA.109.021 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

109:22b.PSA.109.022 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

109:23b.PSA.109.023 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

109:24b.PSA.109.024 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

109:25b.PSA.109.025 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

109:26b.PSA.109.026 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

109:27b.PSA.109.027 dd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

109:28b.PSA.109.028 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

109:29b.PSA.109.029 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

109:30b.PSA.109.030 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

109:31b.PSA.109.031 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

110

110:1b.PSA.110.001 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

110:2b.PSA.110.002 te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

110:3b.PSA.110.003 A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

110:4b.PSA.110.004 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

110:5b.PSA.110.005 Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

110:6b.PSA.110.006 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

110:7b.PSA.110.007 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

111

111:1b.PSA.111.001 Dícsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívbõl: az igazak környezetében és a gyülekezetben.

111:2b.PSA.111.002 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.

111:3b.PSA.111.003 Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.

111:4b.PSA.111.004 Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.

111:5b.PSA.111.005 Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.

111:6b.PSA.111.006 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.

111:7b.PSA.111.007 Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.

111:8b.PSA.111.008 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.

111:9b.PSA.111.009 Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.

111:10b.PSA.111.010 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

112

112:1b.PSA.112.001 csérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.

112:2b.PSA.112.002 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

112:3b.PSA.112.003 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

112:4b.PSA.112.004 igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.

112:5b.PSA.112.005 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

112:6b.PSA.112.006 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

112:7b.PSA.112.007 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.