Genesis (Hungarian)

1

1:1b.GEN.001.001 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

1:2b.GEN.001.002 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

1:3b.GEN.001.003 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

1:4b.GEN.001.004 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

1:5b.GEN.001.005 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

1:6b.GEN.001.006 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

1:7b.GEN.001.007 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

1:8b.GEN.001.008 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

1:9b.GEN.001.009 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

1:10b.GEN.001.010 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

1:11b.GEN.001.011 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

1:12b.GEN.001.012 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

1:13b.GEN.001.013 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

1:14b.GEN.001.014 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

1:15b.GEN.001.015 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

1:16b.GEN.001.016 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

1:17b.GEN.001.017 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

1:18b.GEN.001.018 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó.

1:19b.GEN.001.019 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

1:20b.GEN.001.020 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

1:21b.GEN.001.021 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

1:22b.GEN.001.022 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

1:23b.GEN.001.023 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

1:24b.GEN.001.024 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

1:25b.GEN.001.025 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

1:26b.GEN.001.026 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

1:27b.GEN.001.027 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

1:28b.GEN.001.028 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

1:29b.GEN.001.029 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

1:30b.GEN.001.030 föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

1:31b.GEN.001.031 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

2

2:1b.GEN.002.001 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

2:2b.GEN.002.002 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

2:3b.GEN.002.003 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

2:4b.GEN.002.004 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

2:5b.GEN.002.005 g semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

2:6b.GEN.002.006 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét.

2:7b.GEN.002.007 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

2:8b.GEN.002.008 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

2:9b.GEN.002.009 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

2:10b.GEN.002.010 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala.

2:11b.GEN.002.011 elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.]

2:12b.GEN.002.012 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ.

2:13b.GEN.002.013 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

2:14b.GEN.002.014 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

2:15b.GEN.002.015 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.

2:16b.GEN.002.016 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

2:17b.GEN.002.017 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

2:18b.GEN.002.018 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.

2:19b.GEN.002.019 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.

2:20b.GEN.002.020 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.

2:21b.GEN.002.021 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.

2:22b.GEN.002.022 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.

2:23b.GEN.002.023 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.

2:24b.GEN.002.024 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

2:25b.GEN.002.025 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.

3

3:1b.GEN.003.001 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

3:2b.GEN.003.002 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;

3:3b.GEN.003.003 De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

3:4b.GEN.003.004 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

3:5b.GEN.003.005 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

3:6b.GEN.003.006 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

3:7b.GEN.003.007 És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak.

3:8b.GEN.003.008 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.

3:9b.GEN.003.009 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

3:10b.GEN.003.010 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

3:11b.GEN.003.011 És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?

3:12b.GEN.003.012 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém.

3:13b.GEN.003.013 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

3:14b.GEN.003.014 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

3:15b.GEN.003.015 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

3:16b.GEN.003.016 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad.

3:17b.GEN.003.017 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.

3:18b.GEN.003.018 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.

3:19b.GEN.003.019 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

3:20b.GEN.003.020 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett anyja minden élõnek.

3:21b.GEN.003.021 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté õket.

3:22b.GEN.003.022 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

3:23b.GEN.003.023 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melybõl vétetett vala.

3:24b.GEN.003.024 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját.

4

4:1b.GEN.004.001 Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szûli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

4:2b.GEN.004.002 És ismét szûlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn, Kain pedig földmívelõ.

4:3b.GEN.004.003 Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl.

4:4b.GEN.004.004 És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára.

4:5b.GEN.004.005 Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

4:6b.GEN.004.006 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

4:7b.GEN.004.007 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

4:8b.GEN.004.008 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az õ atyjafiával. És lõn, mikor a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt.

4:9b.GEN.004.009 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda: Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?

4:10b.GEN.004.010 nda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földrõl.

4:11b.GEN.004.011 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl.

4:12b.GEN.004.012 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

4:13b.GEN.004.013 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.

4:14b.GEN.004.014 Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.

4:15b.GEN.004.015 És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

4:16b.GEN.004.016 És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl keletre.

4:17b.GEN.004.017 És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak.

4:18b.GEN.004.018 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

4:19b.GEN.004.019 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.

4:20b.GEN.004.020 És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.

4:21b.GEN.004.021 Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.

4:22b.GEN.004.022 Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.

4:23b.GEN.004.023 Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.

4:24b.GEN.004.024 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.

4:25b.GEN.004.025 ám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.

4:26b.GEN.004.026 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

5

5:1b.GEN.005.001 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

5:2b.GEN.005.002 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

5:3b.GEN.005.003 t vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

5:4b.GEN.005.004 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.

5:5b.GEN.005.005 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.

5:6b.GEN.005.006 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.

5:7b.GEN.005.007 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

5:8b.GEN.005.008 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala.

5:9b.GEN.005.009 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.

5:10b.GEN.005.010 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

5:11b.GEN.005.011 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala.

5:12b.GEN.005.012 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.

5:13b.GEN.005.013 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

5:14b.GEN.005.014 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala.

5:15b.GEN.005.015 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.

5:16b.GEN.005.016 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

5:17b.GEN.005.017 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala.

5:18b.GEN.005.018 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.

5:19b.GEN.005.019 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

5:20b.GEN.005.020 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala.

5:21b.GEN.005.021 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.

5:22b.GEN.005.022 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

5:23b.GEN.005.023 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.

5:24b.GEN.005.024 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.

5:25b.GEN.005.025 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.

5:26b.GEN.005.026 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

5:27b.GEN.005.027 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala.

5:28b.GEN.005.028 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.

5:29b.GEN.005.029 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.

5:30b.GEN.005.030 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

5:31b.GEN.005.031 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.

5:32b.GEN.005.032 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

6

6:1b.GEN.006.001 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

6:2b.GEN.006.002 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.

6:3b.GEN.006.003 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.

6:4b.GEN.006.004 óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.

6:5b.GEN.006.005 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

6:6b.GEN.006.006 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.

6:7b.GEN.006.007 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

6:8b.GEN.006.008 De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.

6:9b.GEN.006.009 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

6:10b.GEN.006.010 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.

6:11b.GEN.006.011 A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.

6:12b.GEN.006.012 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön.

6:13b.GEN.006.013 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.

6:14b.GEN.006.014 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal.

6:15b.GEN.006.015 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.

6:16b.GEN.006.016 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.

6:17b.GEN.006.017 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

6:18b.GEN.006.018 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

6:19b.GEN.006.019 És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.

6:20b.GEN.006.020 A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.

6:21b.GEN.006.021 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl.

6:22b.GEN.006.022 És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.

7

7:1b.GEN.007.001 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.

7:2b.GEN.007.002 Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet és nõstényét.

7:3b.GEN.007.003 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.

7:4b.GEN.007.004 Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.

7:5b.GEN.007.005 Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.

7:6b.GEN.007.006 Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön.

7:7b.GEN.007.007 Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl.

7:8b.GEN.007.008 A tiszta barmok közûl, és a tisztátalan barmok közûl, a madarak közûl, és minden földön csúszó-mászó állat közûl,

7:9b.GEN.007.009 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.

7:10b.GEN.007.010 Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.

7:11b.GEN.007.011 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.

7:12b.GEN.007.012 És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.

7:13b.GEN.007.013 Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a bárkába.

7:14b.GEN.007.014 Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.

7:15b.GEN.007.015 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ lélek vala.

7:16b.GEN.007.016 melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].

7:17b.GEN.007.017 Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl.

7:18b.GEN.007.018 A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.

7:19b.GEN.007.019 Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.

7:20b.GEN.007.020 Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.

7:21b.GEN.007.021 És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember.

7:22b.GEN.007.022 Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók közûl mind meghala.

7:23b.GEN.007.023 eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.

7:24b.GEN.007.024 És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.

8

8:1b.GEN.008.001 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

8:2b.GEN.008.002 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.

8:3b.GEN.008.003 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

8:4b.GEN.008.004 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

8:5b.GEN.008.005 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.

8:6b.GEN.008.006 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

8:7b.GEN.008.007 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.

8:8b.GEN.008.008 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.

8:9b.GEN.008.009 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

8:10b.GEN.008.010 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

8:11b.GEN.008.011 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földrõl.

8:12b.GEN.008.012 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.

8:13b.GEN.008.013 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

8:14b.GEN.008.014 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

8:15b.GEN.008.015 És szóla az Isten Noénak, mondván:

8:16b.GEN.008.016 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

8:17b.GEN.008.017 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

8:18b.GEN.008.018 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.

8:19b.GEN.008.019 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.

8:20b.GEN.008.020 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.

8:21b.GEN.008.021 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.

8:22b.GEN.008.022 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

9

9:1b.GEN.009.001 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

9:2b.GEN.009.002 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

9:3b.GEN.009.003 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.

9:4b.GEN.009.004 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.

9:5b.GEN.009.005 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

9:6b.GEN.009.006 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

9:7b.GEN.009.007 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

9:8b.GEN.009.008 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:

9:9b.GEN.009.009 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.

9:10b.GEN.009.010 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

9:11b.GEN.009.011 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

9:12b.GEN.009.012 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:

9:13b.GEN.009.013 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

9:14b.GEN.009.014 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.

9:15b.GEN.009.015 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

9:16b.GEN.009.016 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.

9:17b.GEN.009.017 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

9:18b.GEN.009.018 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

9:19b.GEN.009.019 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.

9:20b.GEN.009.020 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.

9:21b.GEN.009.021 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

9:22b.GEN.009.022 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.

9:23b.GEN.009.023 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

9:24b.GEN.009.024 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:

9:25b.GEN.009.025 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

9:26b.GEN.009.026 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

9:27b.GEN.009.027 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

9:28b.GEN.009.028 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

9:29b.GEN.009.029 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

10

10:1b.GEN.010.001 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.

10:2b.GEN.010.002 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.

10:3b.GEN.010.003 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.

10:4b.GEN.010.004 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.

10:5b.GEN.010.005 Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek az õ országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.

10:6b.GEN.010.006 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.

10:7b.GEN.010.007 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.

10:8b.GEN.010.008 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

10:9b.GEN.010.009 Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr elõtt, mint Nimród.

10:10b.GEN.010.010 Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.

10:11b.GEN.010.011 E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.

10:12b.GEN.010.012 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.

10:13b.GEN.010.013 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.

10:14b.GEN.010.014 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.

10:15b.GEN.010.015 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet.

10:16b.GEN.010.016 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.

10:17b.GEN.010.017 Khivveust, Harkeust, és Szineust.

10:18b.GEN.010.018 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.

10:19b.GEN.010.019 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.

10:20b.GEN.010.020 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.

10:21b.GEN.010.021 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.

10:22b.GEN.010.022 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.

10:23b.GEN.010.023 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.

10:24b.GEN.010.024 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.

10:25b.GEN.010.025 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.

10:26b.GEN.010.026 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.

10:27b.GEN.010.027 Hadórámot, Úzált és Dikláth.

10:28b.GEN.010.028 Obált, Abimáélt és Sébát.

10:29b.GEN.010.029 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.

10:30b.GEN.010.030 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.

10:31b.GEN.010.031 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.

10:32b.GEN.010.032 Ezek a Noé fiainak családjai az õ nemzetségeik szerint, az õ népeik között, és ezektõl szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.

11

11:1b.GEN.011.001 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

11:2b.GEN.011.002 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

11:3b.GEN.011.003 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

11:4b.GEN.011.004 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

11:5b.GEN.011.005 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

11:6b.GEN.011.006 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

11:7b.GEN.011.007 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

11:8b.GEN.011.008 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.

11:9b.GEN.011.009 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.

11:10b.GEN.011.010 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.

11:11b.GEN.011.011 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

11:12b.GEN.011.012 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.

11:13b.GEN.011.013 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:14b.GEN.011.014 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.

11:15b.GEN.011.015 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:16b.GEN.011.016 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.

11:17b.GEN.011.017 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:18b.GEN.011.018 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.

11:19b.GEN.011.019 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:20b.GEN.011.020 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.

11:21b.GEN.011.021 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

11:22b.GEN.011.022 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.

11:23b.GEN.011.023 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:24b.GEN.011.024 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.

11:25b.GEN.011.025 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11:26b.GEN.011.026 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

11:27b.GEN.011.027 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

11:28b.GEN.011.028 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

11:29b.GEN.011.029 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

11:30b.GEN.011.030 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

11:31b.GEN.011.031 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

11:32b.GEN.011.032 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.

12

12:1b.GEN.012.001 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.

12:2b.GEN.012.002 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.

12:3b.GEN.012.003 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

12:4b.GEN.012.004 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból.

12:5b.GEN.012.005 És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

12:6b.GEN.012.006 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.

12:7b.GEN.012.007 megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.

12:8b.GEN.012.008 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségûl hívá az Úr nevét.

12:9b.GEN.012.009 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

12:10b.GEN.012.010 Azonban éhség lõn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.

12:11b.GEN.012.011 És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

12:12b.GEN.012.012 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.

12:13b.GEN.012.013 ndd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.

12:14b.GEN.012.014 És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.

12:15b.GEN.012.015 Mikor megláták õt a Faraó fõemberei, magasztalák a Faraó elõtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.

12:16b.GEN.012.016 És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nõstényszamarai és tevéi.

12:17b.GEN.012.017 De megveré az Úr a Faraót és az õ házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.

12:18b.GEN.012.018 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?

12:19b.GEN.012.019 Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.

12:20b.GEN.012.020 És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.

13

13:1b.GEN.013.001 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.

13:2b.GEN.013.002 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.

13:3b.GEN.013.003 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között.

13:4b.GEN.013.004 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.

13:5b.GEN.013.005 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

13:6b.GEN.013.006 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

13:7b.GEN.013.007 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

13:8b.GEN.013.008 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

13:9b.GEN.013.009 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.

13:10b.GEN.013.010 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.

13:11b.GEN.013.011 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

13:12b.GEN.013.012 rám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.

13:13b.GEN.013.013 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr elõtt.

13:14b.GEN.013.014 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.

13:15b.GEN.013.015 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.

13:16b.GEN.013.016 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

13:17b.GEN.013.017 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

13:18b.GEN.013.018 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

14

14:1b.GEN.014.001 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:

14:2b.GEN.014.002 dat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.

14:3b.GEN.014.003 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger.

14:4b.GEN.014.004 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala.

14:5b.GEN.014.005 tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban.

14:6b.GEN.014.006 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van.

14:7b.GEN.014.007 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.

14:8b.GEN.014.008 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:

14:9b.GEN.014.009 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.

14:10b.GEN.014.010 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

14:11b.GEN.014.011 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.

14:12b.GEN.014.012 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.

14:13b.GEN.014.013 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

14:14b.GEN.014.014 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.

14:15b.GEN.014.015 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

14:16b.GEN.014.016 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

14:17b.GEN.014.017 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.

14:18b.GEN.014.018 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.

14:19b.GEN.014.019 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl.

14:20b.GEN.014.020 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.

14:21b.GEN.014.021 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.

14:22b.GEN.014.022 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

14:23b.GEN.014.023 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

14:24b.GEN.014.024 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

15

15:1b.GEN.015.001 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.

15:2b.GEN.015.002 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

15:3b.GEN.015.003 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

15:4b.GEN.015.004 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

15:5b.GEN.015.005 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.

15:6b.GEN.015.006 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.

15:7b.GEN.015.007 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.

15:8b.GEN.015.008 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?

15:9b.GEN.015.009 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.

15:10b.GEN.015.010 hozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.

15:11b.GEN.015.011 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.

15:12b.GEN.015.012 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.

15:13b.GEN.015.013 monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.

15:14b.GEN.015.014 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.

15:15b.GEN.015.015 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

15:16b.GEN.015.016 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.

15:17b.GEN.015.017 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

15:18b.GEN.015.018 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.

15:19b.GEN.015.019 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.

15:20b.GEN.015.020 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.

15:21b.GEN.015.021 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

16

16:1b.GEN.016.001 És Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.

16:2b.GEN.016.002 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szûljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.

16:3b.GEN.016.003 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az õ szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül.

16:4b.GEN.016.004 És béméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az õ asszonyának õ elõtte.

16:5b.GEN.016.005 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.

16:6b.GEN.016.006 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta õ elõle.

16:7b.GEN.016.007 És találá õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van.

16:8b.GEN.016.008 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elõl futok én.

16:9b.GEN.016.009 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az õ kezei alatt.

16:10b.GEN.016.010 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.

16:11b.GEN.016.011 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.

16:12b.GEN.016.012 Az pedig vadtermészetû ember lesz: az õ keze mindenek ellen, és mindenek keze õ ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.

16:13b.GEN.016.013 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki õ vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?

16:14b.GEN.016.014 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.

16:15b.GEN.016.015 És fiat szûle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az õ fiának nevét, a kit Hágár szûl vala néki, Ismáelnek.

16:16b.GEN.016.016 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendõs vala, a mikor Hágár Ismáelt szûlé Ábrámnak.

17

17:1b.GEN.017.001 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

17:2b.GEN.017.002 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

17:3b.GEN.017.003 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

17:4b.GEN.017.004 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

17:5b.GEN.017.005 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

17:6b.GEN.017.006 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

17:7b.GEN.017.007 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

17:8b.GEN.017.008 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

17:9b.GEN.017.009 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

17:10b.GEN.017.010 [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

17:11b.GEN.017.011 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

17:12b.GEN.017.012 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

17:13b.GEN.017.013 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

17:14b.GEN.017.014 körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

17:15b.GEN.017.015 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

17:16b.GEN.017.016 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

17:17b.GEN.017.017 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

17:18b.GEN.017.018 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

17:19b.GEN.017.019 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

17:20b.GEN.017.020 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

17:21b.GEN.017.021 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

17:22b.GEN.017.022 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

17:23b.GEN.017.023 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

17:24b.GEN.017.024 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

17:25b.GEN.017.025 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

17:26b.GEN.017.026 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

17:27b.GEN.017.027 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

18

18:1b.GEN.018.001 Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a sátor ajtajában, a hõ napon.

18:2b.GEN.018.002 És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.

18:3b.GEN.018.003 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.

18:4b.GEN.018.004 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt.

18:5b.GEN.018.005 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erõsítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.

18:6b.GEN.018.006 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.

18:7b.GEN.018.007 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

18:8b.GEN.018.008 És võn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

18:9b.GEN.018.009 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van a sátorban.

18:10b.GEN.018.010 És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.

18:11b.GEN.018.011 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.

18:12b.GEN.018.012 Nevete azért Sára õ magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!

18:13b.GEN.018.013 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?

18:14b.GEN.018.014 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.

18:15b.GEN.018.015 ra pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél.

18:16b.GEN.018.016 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket.

18:17b.GEN.018.017 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?

18:18b.GEN.018.018 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.

18:19b.GEN.018.019 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ házanépének õ utánna, hogy megõrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felõle.

18:20b.GEN.018.020 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett:

18:21b.GEN.018.021 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

18:22b.GEN.018.022 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elõtt áll vala.

18:23b.GEN.018.023 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?

18:24b.GEN.018.024 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?

18:25b.GEN.018.025 Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

18:26b.GEN.018.026 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

18:27b.GEN.018.027 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

18:28b.GEN.018.028 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

18:29b.GEN.018.029 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.

18:30b.GEN.018.030 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.

18:31b.GEN.018.031 És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

18:32b.GEN.018.032 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.

18:33b.GEN.018.033 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.

19

19:1b.GEN.019.001 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.

19:2b.GEN.019.002 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.

19:3b.GEN.019.003 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.

19:4b.GEN.019.004 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.

19:5b.GEN.019.005 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket.

19:6b.GEN.019.006 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.

19:7b.GEN.019.007 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.

19:8b.GEN.019.008 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.

19:9b.GEN.019.009 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.

19:10b.GEN.019.010 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.

19:11b.GEN.019.011 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

19:12b.GEN.019.012 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybõl.

19:13b.GEN.019.013 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.

19:14b.GEN.019.014 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna.

19:15b.GEN.019.015 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.

19:16b.GEN.019.016 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül.

19:17b.GEN.019.017 lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.

19:18b.GEN.019.018 És monda Lót nékik: Ne oh Uram!

19:19b.GEN.019.019 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.

19:20b.GEN.019.020 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.

19:21b.GEN.019.021 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrõl szólottál.

19:22b.GEN.019.022 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.

19:23b.GEN.019.023 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.

19:24b.GEN.019.024 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl.

19:25b.GEN.019.025 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.

19:26b.GEN.019.026 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn.

19:27b.GEN.019.027 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt állott vala.

19:28b.GEN.019.028 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.

19:29b.GEN.019.029 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.

19:30b.GEN.019.030 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban õ és az õ két leánya.

19:31b.GEN.019.031 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.

19:32b.GEN.019.032 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.

19:33b.GEN.019.033 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

19:34b.GEN.019.034 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.

19:35b.GEN.019.035 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

19:36b.GEN.019.036 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól.

19:37b.GEN.019.037 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.

19:38b.GEN.019.038 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.

20

20:1b.GEN.020.001 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.

20:2b.GEN.020.002 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.

20:3b.GEN.020.003 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

20:4b.GEN.020.004 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?

20:5b.GEN.020.005 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.

20:6b.GEN.020.006 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.

20:7b.GEN.020.007 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

20:8b.GEN.020.008 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

20:9b.GEN.020.009 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.

20:10b.GEN.020.010 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?

20:11b.GEN.020.011 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.

20:12b.GEN.020.012 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.

20:13b.GEN.020.013 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.

20:14b.GEN.020.014 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.

20:15b.GEN.020.015 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.

20:16b.GEN.020.016 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.

20:17b.GEN.020.017 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.

20:18b.GEN.020.018 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

21

21:1b.GEN.021.001 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

21:2b.GEN.021.002 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

21:3b.GEN.021.003 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

21:4b.GEN.021.004 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

21:5b.GEN.021.005 rahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák.

21:6b.GEN.021.006 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

21:7b.GEN.021.007 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.

21:8b.GEN.021.008 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

21:9b.GEN.021.009 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,

21:10b.GEN.021.010 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

21:11b.GEN.021.011 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

21:12b.GEN.021.012 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

21:13b.GEN.021.013 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.

21:14b.GEN.021.014 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

21:15b.GEN.021.015 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.

21:16b.GEN.021.016 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

21:17b.GEN.021.017 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

21:18b.GEN.021.018 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt.

21:19b.GEN.021.019 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

21:20b.GEN.021.020 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá.

21:21b.GEN.021.021 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.

21:22b.GEN.021.022 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

21:23b.GEN.021.023 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

21:24b.GEN.021.024 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

21:25b.GEN.021.025 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái.

21:26b.GEN.021.026 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

21:27b.GEN.021.027 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

21:28b.GEN.021.028 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

21:29b.GEN.021.029 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

21:30b.GEN.021.030 felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

21:31b.GEN.021.031 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

21:32b.GEN.021.032 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

21:33b.GEN.021.033 brahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

21:34b.GEN.021.034 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

22

22:1b.GEN.022.001 És lõn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

22:2b.GEN.022.002 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldozatul a hegyek közûl egyen, a melyet mondándok néked.

22:3b.GEN.022.003 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot, és fát hasogatott az égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.

22:4b.GEN.022.004 Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám, és látá a helyet messzirõl.

22:5b.GEN.022.005 És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.

22:6b.GEN.022.006 Vevé azért Ábrahám az égõ áldozathoz való fákat, és feltevé az õ fiára Izsákra, õ maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.

22:7b.GEN.022.007 szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák:] Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra való bárány?

22:8b.GEN.022.008 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.

22:9b.GEN.022.009 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az õ fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.

22:10b.GEN.022.010 És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé a kést, hogy levágja az õ fiát.

22:11b.GEN.022.011 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

22:12b.GEN.022.012 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd õt: mert most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.

22:13b.GEN.022.013 És felemelé Ábrahám az õ szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyett.

22:14b.GEN.022.014 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

22:15b.GEN.022.015 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égbõl.

22:16b.GEN.022.016 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:

22:17b.GEN.022.017 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bõségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az õ ellenségeinek kapuját.

22:18b.GEN.022.018 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

22:19b.GEN.022.019 Megtére azért Ábrahám az õ szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

22:20b.GEN.022.020 És lõn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szûlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:

22:21b.GEN.022.021 Úzt az õ elsõszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.

22:22b.GEN.022.022 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.

22:23b.GEN.022.023 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.

22:24b.GEN.022.024 õ ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szûlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.

23

23:1b.GEN.023.001 la pedig Sárának élete száz huszonhét esztendõ. [Ezek] Sára életének esztendei.

23:2b.GEN.023.002 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa õt.

23:3b.GEN.023.003 Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak, mondván:

23:4b.GEN.023.004 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem.

23:5b.GEN.023.005 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki:

23:6b.GEN.023.006 Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.

23:7b.GEN.023.007 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt.

23:8b.GEN.023.008 És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt.

23:9b.GEN.023.009 Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségûl.

23:10b.GEN.023.010 Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az õ városának kapuján, mondván:

23:11b.GEN.023.011 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.

23:12b.GEN.023.012 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt.

23:13b.GEN.023.013 szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat.

23:14b.GEN.023.014 És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:

23:15b.GEN.023.015 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.

23:16b.GEN.023.016 Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendõ négyszáz ezüst siklust.

23:17b.GEN.023.017 Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az egész határban köröskörûl

23:18b.GEN.023.018 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a kik az õ városának kapuján bemennek vala.

23:19b.GEN.023.019 Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.

23:20b.GEN.023.020 Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.

24

24:1b.GEN.024.001 rahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.

24:2b.GEN.024.002 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!

24:3b.GEN.024.003 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kik között lakom.

24:4b.GEN.024.004 nem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.

24:5b.GEN.024.005 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?

24:6b.GEN.024.006 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.

24:7b.GEN.024.007 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.

24:8b.GEN.024.008 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.

24:9b.GEN.024.009 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felõl.

24:10b.GEN.024.010 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.

24:11b.GEN.024.011 megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.

24:12b.GEN.024.012 monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.

24:13b.GEN.024.013 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnek vizet meríteni.

24:14b.GEN.024.014 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.

24:15b.GEN.024.015 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.

24:16b.GEN.024.016 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

24:17b.GEN.024.017 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl.

24:18b.GEN.024.018 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.

24:19b.GEN.024.019 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

24:20b.GEN.024.020 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinek.

24:21b.GEN.024.021 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem.

24:22b.GEN.024.022 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.

24:23b.GEN.024.023 monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?

24:24b.GEN.024.024 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt.

24:25b.GEN.024.025 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van.

24:26b.GEN.024.026 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

24:27b.GEN.024.027 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

24:28b.GEN.024.028 futa azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek [történtek].

24:29b.GEN.024.029 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.

24:30b.GEN.024.030 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.

24:31b.GEN.024.031 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.

24:32b.GEN.024.032 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, kik õ vele valának.

24:33b.GEN.024.033 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.

24:34b.GEN.024.034 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.

24:35b.GEN.024.035 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

24:36b.GEN.024.036 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.

24:37b.GEN.024.037 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom.

24:38b.GEN.024.038 nem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.

24:39b.GEN.024.039 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljõni?

24:40b.GEN.024.040 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.

24:41b.GEN.024.041 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.

24:42b.GEN.024.042 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:

24:43b.GEN.024.043 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl,

24:44b.GEN.024.044 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.

24:45b.GEN.024.045 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.

24:46b.GEN.024.046 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.

24:47b.GEN.024.047 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.

24:48b.GEN.024.048 ghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.]

24:49b.GEN.024.049 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.

24:50b.GEN.024.050 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.

24:51b.GEN.024.051 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.

24:52b.GEN.024.052 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.

24:53b.GEN.024.053 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.

24:54b.GEN.024.054 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.

24:55b.GEN.024.055 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.

24:56b.GEN.024.056 [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.

24:57b.GEN.024.057 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.

24:58b.GEN.024.058 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.

24:59b.GEN.024.059 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.

24:60b.GEN.024.060 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.

24:61b.GEN.024.061 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.

24:62b.GEN.024.062 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.

24:63b.GEN.024.063 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek.

24:64b.GEN.024.064 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl.

24:65b.GEN.024.065 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.

24:66b.GEN.024.066 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.

24:67b.GEN.024.067 sák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék Izsák az õ anyja [halála] után.

25

25:1b.GEN.025.001 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

25:2b.GEN.025.002 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

25:3b.GEN.025.003 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

25:4b.GEN.025.004 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

25:5b.GEN.025.005 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

25:6b.GEN.025.006 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

25:7b.GEN.025.007 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

25:8b.GEN.025.008 kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

25:9b.GEN.025.009 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

25:10b.GEN.025.010 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

25:11b.GEN.025.011 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

25:12b.GEN.025.012 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

25:13b.GEN.025.013 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

25:14b.GEN.025.014 És Misma, Dúmah és Massza.

25:15b.GEN.025.015 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

25:16b.GEN.025.016 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

25:17b.GEN.025.017 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

25:18b.GEN.025.018 koztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

25:19b.GEN.025.019 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

25:20b.GEN.025.020 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

25:21b.GEN.025.021 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

25:22b.GEN.025.022 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

25:23b.GEN.025.023 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

25:24b.GEN.025.024 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25:25b.GEN.025.025 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

25:26b.GEN.025.026 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

25:27b.GEN.025.027 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

25:28b.GEN.025.028 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

25:29b.GEN.025.029 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

25:30b.GEN.025.030 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

25:31b.GEN.025.031 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

25:32b.GEN.025.032 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

25:33b.GEN.025.033 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

25:34b.GEN.025.034 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

26

26:1b.GEN.026.001 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

26:2b.GEN.026.002 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

26:3b.GEN.026.003 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

26:4b.GEN.026.004 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

26:5b.GEN.026.005 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

26:6b.GEN.026.006 Lakozék azért Izsák Gérárban.

26:7b.GEN.026.007 mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

26:8b.GEN.026.008 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

26:9b.GEN.026.009 álta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

26:10b.GEN.026.010 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

26:11b.GEN.026.011 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

26:12b.GEN.026.012 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

26:13b.GEN.026.013 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

26:14b.GEN.026.014 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

26:15b.GEN.026.015 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

26:16b.GEN.026.016 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

26:17b.GEN.026.017 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

26:18b.GEN.026.018 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

26:19b.GEN.026.019 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

26:20b.GEN.026.020 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

26:21b.GEN.026.021 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

26:22b.GEN.026.022 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

26:23b.GEN.026.023 Felméne pedig onnan Beérsebába.

26:24b.GEN.026.024 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

26:25b.GEN.026.025 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26:26b.GEN.026.026 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

26:27b.GEN.026.027 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

26:28b.GEN.026.028 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

26:29b.GEN.026.029 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

26:30b.GEN.026.030 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

26:31b.GEN.026.031 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

26:32b.GEN.026.032 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

26:33b.GEN.026.033 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

26:34b.GEN.026.034 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

26:35b.GEN.026.035 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

27

27:1b.GEN.027.001 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.

27:2b.GEN.027.002 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

27:3b.GEN.027.003 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.

27:4b.GEN.027.004 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.

27:5b.GEN.027.005 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:

27:6b.GEN.027.006 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:

27:7b.GEN.027.007 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.

27:8b.GEN.027.008 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.

27:9b.GEN.027.009 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.

27:10b.GEN.027.010 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.

27:11b.GEN.027.011 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.

27:12b.GEN.027.012 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

27:13b.GEN.027.013 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.

27:14b.GEN.027.014 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.

27:15b.GEN.027.015 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.

27:16b.GEN.027.016 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.

27:17b.GEN.027.017 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.

27:18b.GEN.027.018 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?

27:19b.GEN.027.019 nda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

27:20b.GEN.027.020 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.

27:21b.GEN.027.021 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?

27:22b.GEN.027.022 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.

27:23b.GEN.027.023 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.

27:24b.GEN.027.024 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.

27:25b.GEN.027.025 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.

27:26b.GEN.027.026 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.

27:27b.GEN.027.027 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.

27:28b.GEN.027.028 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.

27:29b.GEN.027.029 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

27:30b.GEN.027.030 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.

27:31b.GEN.027.031 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.

27:32b.GEN.027.032 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.

27:33b.GEN.027.033 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.

27:34b.GEN.027.034 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.

27:35b.GEN.027.035 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.

27:36b.GEN.027.036 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?

27:37b.GEN.027.037 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?

27:38b.GEN.027.038 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.

27:39b.GEN.027.039 lele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;

27:40b.GEN.027.040 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

27:41b.GEN.027.041 ûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.

27:42b.GEN.027.042 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

27:43b.GEN.027.043 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

27:44b.GEN.027.044 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;

27:45b.GEN.027.045 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?

27:46b.GEN.027.046 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?

28

28:1b.GEN.028.001 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.

28:2b.GEN.028.002 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.

28:3b.GEN.028.003 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;

28:4b.GEN.028.004 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.

28:5b.GEN.028.005 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

28:6b.GEN.028.006 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl;

28:7b.GEN.028.007 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;

28:8b.GEN.028.008 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának:

28:9b.GEN.028.009 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.

28:10b.GEN.028.010 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

28:11b.GEN.028.011 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

28:12b.GEN.028.012 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

28:13b.GEN.028.013 ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.

28:14b.GEN.028.014 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

28:15b.GEN.028.015 ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

28:16b.GEN.028.016 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

28:17b.GEN.028.017 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

28:18b.GEN.028.018 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

28:19b.GEN.028.019 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

28:20b.GEN.028.020 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;

28:21b.GEN.028.021 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;

28:22b.GEN.028.022 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

29

29:1b.GEN.029.001 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.

29:2b.GEN.029.002 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala:

29:3b.GEN.029.003 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.

29:4b.GEN.029.004 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.

29:5b.GEN.029.005 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.

29:6b.GEN.029.006 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.

29:7b.GEN.029.007 monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.

29:8b.GEN.029.008 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

29:9b.GEN.029.009 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.

29:10b.GEN.029.010 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.

29:11b.GEN.029.011 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.

29:12b.GEN.029.012 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.

29:13b.GEN.029.013 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

29:14b.GEN.029.014 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,

29:15b.GEN.029.015 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

29:16b.GEN.029.016 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.

29:17b.GEN.029.017 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.

29:18b.GEN.029.018 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

29:19b.GEN.029.019 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.

29:20b.GEN.029.020 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.

29:21b.GEN.029.021 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.

29:22b.GEN.029.022 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

29:23b.GEN.029.023 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.

29:24b.GEN.029.024 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.

29:25b.GEN.029.025 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?

29:26b.GEN.029.026 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.

29:27b.GEN.029.027 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.

29:28b.GEN.029.028 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.

29:29b.GEN.029.029 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.

29:30b.GEN.029.030 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.

29:31b.GEN.029.031 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.

29:32b.GEN.029.032 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.

29:33b.GEN.029.033 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

29:34b.GEN.029.034 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.

29:35b.GEN.029.035 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.

30

30:1b.GEN.030.001 És látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

30:2b.GEN.030.002 lgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-é] én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét.

30:3b.GEN.030.003 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa.

30:4b.GEN.030.004 Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób.

30:5b.GEN.030.005 És teherbe esék Bilha és szûle Jákóbnak fiat.

30:6b.GEN.030.006 És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.

30:7b.GEN.030.007 Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.

30:8b.GEN.030.008 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.

30:9b.GEN.030.009 Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl.

30:10b.GEN.030.010 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.

30:11b.GEN.030.011 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!

30:12b.GEN.030.012 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.

30:13b.GEN.030.013 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.

30:14b.GEN.030.014 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezõn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az õ anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.

30:15b.GEN.030.015 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.

30:16b.GEN.030.016 Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.

30:17b.GEN.030.017 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat.

30:18b.GEN.030.018 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.

30:19b.GEN.030.019 És ismét fogada az õ méhében Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.

30:20b.GEN.030.020 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.

30:21b.GEN.030.021 Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának.

30:22b.GEN.030.022 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és meghallgatá õt az Isten és megnyitá az õ méhét.

30:23b.GEN.030.023 És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.

30:24b.GEN.030.024 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.

30:25b.GEN.030.025 És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.

30:26b.GEN.030.026 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.

30:27b.GEN.030.027 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.

30:28b.GEN.030.028 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.

30:29b.GEN.030.029 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.

30:30b.GEN.030.030 Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?

30:31b.GEN.030.031 monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:

30:32b.GEN.030.032 ájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen [ez] az én bérem.

30:33b.GEN.030.033 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi elõtted lesz, becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.

30:34b.GEN.030.034 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.

30:35b.GEN.030.035 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az õ fiainak keze alá.

30:36b.GEN.030.036 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.

30:37b.GEN.030.037 És võn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszõket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszõk fehére.

30:38b.GEN.030.038 És a vesszõket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.

30:39b.GEN.030.039 És a juhok a vesszõk elõtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.

30:40b.GEN.030.040 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.

30:41b.GEN.030.041 És lõn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszõket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket látva foganjanak.

30:42b.GEN.030.042 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lõnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.

30:43b.GEN.030.043 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

31

31:1b.GEN.031.001 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.

31:2b.GEN.031.002 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan õ hozzá mint annakelõtte.

31:3b.GEN.031.003 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.

31:4b.GEN.031.004 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezõre az õ nyájához.

31:5b.GEN.031.005 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelõtte; de az én atyám Istene velem volt.

31:6b.GEN.031.006 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm szerint szolgáltam atyátokat.

31:7b.GEN.031.007 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.

31:8b.GEN.031.008 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.

31:9b.GEN.031.009 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.

31:10b.GEN.031.010 Mert lõn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.

31:11b.GEN.031.011 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.

31:12b.GEN.031.012 És õ monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.

31:13b.GEN.031.013 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrõl, és térj vissza szülõföldedre.

31:14b.GEN.031.014 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

31:15b.GEN.031.015 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midõn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.

31:16b.GEN.031.016 rt mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.

31:17b.GEN.031.017 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;

31:18b.GEN.031.018 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az õ atyjához Izsákhoz Kanaán földére.

31:19b.GEN.031.019 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.

31:20b.GEN.031.020 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.

31:21b.GEN.031.021 Megszökék tehát mindenestõl, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.

31:22b.GEN.031.022 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;

31:23b.GEN.031.023 Maga mellé vévén az õ rokonait, hét napi járó földig ûzé õket; és eléré a Gileád hegyén.

31:24b.GEN.031.024 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

31:25b.GEN.031.025 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az õ rokonaival egybe.

31:26b.GEN.031.026 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?

31:27b.GEN.031.027 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedûszóval?

31:28b.GEN.031.028 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.

31:29b.GEN.031.029 Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

31:30b.GEN.031.030 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?

31:31b.GEN.031.031 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tõlem erõvel.

31:32b.GEN.031.032 kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai elõtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.

31:33b.GEN.031.033 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.

31:34b.GEN.031.034 khel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat.]

31:35b.GEN.031.035 Akkor monda az õ atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek elõtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.

31:36b.GEN.031.036 Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözõbe vettél?

31:37b.GEN.031.037 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közûl valót? add elõ itt az én rokonaim és a te rokonaid elõtt, hogy tegyenek ítéletet kettõnk között.

31:38b.GEN.031.038 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

31:39b.GEN.031.039 mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tõlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.

31:40b.GEN.031.040 Úgy voltam hogy nappal a hõség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtõl.

31:41b.GEN.031.041 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.

31:42b.GEN.031.042 az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.

31:43b.GEN.031.043 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ magzatjaiknak, a kiket szûltek?

31:44b.GEN.031.044 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.

31:45b.GEN.031.045 És võn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.

31:46b.GEN.031.046 És monda Jákób az õ atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.

31:47b.GEN.031.047 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.

31:48b.GEN.031.048 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.

31:49b.GEN.031.049 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.

31:50b.GEN.031.050 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.

31:51b.GEN.031.051 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,

31:52b.GEN.031.052 Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kõ mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kõ, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

31:53b.GEN.031.053 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak félelmére.

31:54b.GEN.031.054 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az õ rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

31:55b.GEN.031.055 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá õket. Azután elméne Lábán, és visszatére az õ helyére.

32

32:1b.GEN.032.001 Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.

32:2b.GEN.032.002 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.

32:3b.GEN.032.003 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe,

32:4b.GEN.032.004 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idõztem mind ekkorig.

32:5b.GEN.032.005 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid elõtt.

32:6b.GEN.032.006 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz férfi van vele.

32:7b.GEN.032.007 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

32:8b.GEN.032.008 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.

32:9b.GEN.032.009 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:

32:10b.GEN.032.010 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.

32:11b.GEN.032.011 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.

32:12b.GEN.032.012 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

32:13b.GEN.032.013 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának:

32:14b.GEN.032.014 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;

32:15b.GEN.032.015 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nõstény szamarat, és tíz szamár vemhet.

32:16b.GEN.032.016 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az õ szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.

32:17b.GEN.032.017 És parancsola az elsõnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elõtted?

32:18b.GEN.032.018 kor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is [jön] utánunk.

32:19b.GEN.032.019 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.

32:20b.GEN.032.020 t is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jõ]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem õt az ajándékkal, mely elõttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elõtte.

32:21b.GEN.032.021 Elõlméne tehát az ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél hála.

32:22b.GEN.032.022 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

32:23b.GEN.032.023 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.

32:24b.GEN.032.024 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

32:25b.GEN.032.025 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

32:26b.GEN.032.026 monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

32:27b.GEN.032.027 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób.

32:28b.GEN.032.028 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.

32:29b.GEN.032.029 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott.

32:30b.GEN.032.030 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.

32:31b.GEN.032.031 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig sántít vala csípõjére.

32:32b.GEN.032.032 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának inahúsa.

33

33:1b.GEN.033.001 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

33:2b.GEN.033.002 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

33:3b.GEN.033.003 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

33:4b.GEN.033.004 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

33:5b.GEN.033.005 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

33:6b.GEN.033.006 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

33:7b.GEN.033.007 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

33:8b.GEN.033.008 monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

33:9b.GEN.033.009 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

33:10b.GEN.033.010 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

33:11b.GEN.033.011 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.

33:12b.GEN.033.012 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

33:13b.GEN.033.013 lele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

33:14b.GEN.033.014 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

33:15b.GEN.033.015 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

33:16b.GEN.033.016 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

33:17b.GEN.033.017 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

33:18b.GEN.033.018 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.

33:19b.GEN.033.019 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

33:20b.GEN.033.020 oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.

34

34:1b.GEN.034.001 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.

34:2b.GEN.034.002 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.

34:3b.GEN.034.003 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.

34:4b.GEN.034.004 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.

34:5b.GEN.034.005 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.

34:6b.GEN.034.006 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.

34:7b.GEN.034.007 kor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.

34:8b.GEN.034.008 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.

34:9b.GEN.034.009 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,

34:10b.GEN.034.010 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.

34:11b.GEN.034.011 khem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.

34:12b.GEN.034.012 ármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.

34:13b.GEN.034.013 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat,

34:14b.GEN.034.014 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.

34:15b.GEN.034.015 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.

34:16b.GEN.034.016 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

34:17b.GEN.034.017 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.

34:18b.GEN.034.018 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.

34:19b.GEN.034.019 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.

34:20b.GEN.034.020 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván:

34:21b.GEN.034.021 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.

34:22b.GEN.034.022 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.

34:23b.GEN.034.023 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.

34:24b.GEN.034.024 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala.

34:25b.GEN.034.025 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.

34:26b.GEN.034.026 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.

34:27b.GEN.034.027 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették vala az õ húgokat.

34:28b.GEN.034.028 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék.

34:29b.GEN.034.029 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.

34:30b.GEN.034.030 monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.

34:31b.GEN.034.031 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

35

35:1b.GEN.035.001 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.

35:2b.GEN.035.002 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

35:3b.GEN.035.003 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.

35:4b.GEN.035.004 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.

35:5b.GEN.035.005 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

35:6b.GEN.035.006 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.

35:7b.GEN.035.007 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.

35:8b.GEN.035.008 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

35:9b.GEN.035.009 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt.

35:10b.GEN.035.010 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

35:11b.GEN.035.011 monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

35:12b.GEN.035.012 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

35:13b.GEN.035.013 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

35:14b.GEN.035.014 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

35:15b.GEN.035.015 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek.

35:16b.GEN.035.016 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése.

35:17b.GEN.035.017 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.

35:18b.GEN.035.018 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak.

35:19b.GEN.035.019 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.

35:20b.GEN.035.020 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.

35:21b.GEN.035.021 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

35:22b.GEN.035.022 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

35:23b.GEN.035.023 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.

35:24b.GEN.035.024 Rákhel fiai: József és Benjámin.

35:25b.GEN.035.025 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.

35:26b.GEN.035.026 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.

35:27b.GEN.035.027 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.

35:28b.GEN.035.028 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ.

35:29b.GEN.035.029 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.

36

36:1b.GEN.036.001 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.

36:2b.GEN.036.002 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.

36:3b.GEN.036.003 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.

36:4b.GEN.036.004 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt.

36:5b.GEN.036.005 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.

36:6b.GEN.036.006 felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ atyjafiának Jákóbnak színe elõl.

36:7b.GEN.036.007 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt.

36:8b.GEN.036.008 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.

36:9b.GEN.036.009 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.

36:10b.GEN.036.010 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.

36:11b.GEN.036.011 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.

36:12b.GEN.036.012 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.

36:13b.GEN.036.013 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

36:14b.GEN.036.014 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.

36:15b.GEN.036.015 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.

36:16b.GEN.036.016 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.

36:17b.GEN.036.017 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

36:18b.GEN.036.018 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl való fejedelmek.

36:19b.GEN.036.019 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.

36:20b.GEN.036.020 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.

36:21b.GEN.036.021 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.

36:22b.GEN.036.022 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.

36:23b.GEN.036.023 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.

36:24b.GEN.036.024 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.

36:25b.GEN.036.025 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.

36:26b.GEN.036.026 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.

36:27b.GEN.036.027 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.

36:28b.GEN.036.028 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.

36:29b.GEN.036.029 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.

36:30b.GEN.036.030 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában.

36:31b.GEN.036.031 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna.

36:32b.GEN.036.032 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala.

36:33b.GEN.036.033 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.

36:34b.GEN.036.034 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám.

36:35b.GEN.036.035 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit vala.

36:36b.GEN.036.036 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.

36:37b.GEN.036.037 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.

36:38b.GEN.036.038 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.

36:39b.GEN.036.039 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.

36:40b.GEN.036.040 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.

36:41b.GEN.036.041 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.

36:42b.GEN.036.042 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.

36:43b.GEN.036.043 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.

37

37:1b.GEN.037.001 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.

37:2b.GEN.037.002 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felõlük az õ atyjuknak.

37:3b.GEN.037.003 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.

37:4b.GEN.037.004 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.

37:5b.GEN.037.005 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt.

37:6b.GEN.037.006 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.

37:7b.GEN.037.007 Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt meghajolnak vala.

37:8b.GEN.037.008 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.

37:9b.GEN.037.009 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elõttem.

37:10b.GEN.037.010 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?

37:11b.GEN.037.011 Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

37:12b.GEN.037.012 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék;

37:13b.GEN.037.013 nda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok].

37:14b.GEN.037.014 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és méne Sikhembe.

37:15b.GEN.037.015 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?

37:16b.GEN.037.016 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?

37:17b.GEN.037.017 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban.

37:18b.GEN.037.018 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.

37:19b.GEN.037.019 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!

37:20b.GEN.037.020 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.

37:21b.GEN.037.021 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon.

37:22b.GEN.037.022 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.

37:23b.GEN.037.023 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.

37:24b.GEN.037.024 És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.

37:25b.GEN.037.025 Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.

37:26b.GEN.037.026 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?

37:27b.GEN.037.027 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.

37:28b.GEN.037.028 menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.

37:29b.GEN.037.029 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.

37:30b.GEN.037.030 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

37:31b.GEN.037.031 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe.

37:32b.GEN.037.032 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?

37:33b.GEN.037.033 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.

37:34b.GEN.037.034 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.

37:35b.GEN.037.035 Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja.

37:36b.GEN.037.036 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.

38

38:1b.GEN.038.001 És lõn abban az idõben, hogy Júda elméne az õ atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.

38:2b.GEN.038.002 És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.

38:3b.GEN.038.003 És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek.

38:4b.GEN.038.004 És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé nevét Ónánnak.

38:5b.GEN.038.005 Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé, Khezibben vala.

38:6b.GEN.038.006 És võn Júda az õ elsõszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.

38:7b.GEN.038.007 De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az Úr.

38:8b.GEN.038.008 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.

38:9b.GEN.038.009 án pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.

38:10b.GEN.038.010 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei elõtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé õt is.

38:11b.GEN.038.011 És monda Júda Thámárnak, az õ menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az õ atyja házában.

38:12b.GEN.038.012 Sok idõ múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az õ juhainak nyírõihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.

38:13b.GEN.038.013 Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.

38:14b.GEN.038.014 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl.

38:15b.GEN.038.015 Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.

38:16b.GEN.038.016 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az õ menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?

38:17b.GEN.038.017 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?

38:18b.GEN.038.018 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.

38:19b.GEN.038.019 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az õ özvegyi ruháját.

38:20b.GEN.038.020 És megküldé Júda a kecskefiat az õ Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.

38:21b.GEN.038.021 megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna []nõ, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

38:22b.GEN.038.022 sszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

38:23b.GEN.038.023 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg õt.

38:24b.GEN.038.024 És lõn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki õt, és égettessék meg.

38:25b.GEN.038.025 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyûrû, e zsinór, és e pálcza.

38:26b.GEN.038.026 megismeré Júda és monda: Igazabb õ nálamnál, mert bizony nem adám õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré õt [Júda] többé.

38:27b.GEN.038.027 És lõn az õ szûlésének idején, ímé kettõsök valának az õ méhében.

38:28b.GEN.038.028 És lõn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elõször.

38:29b.GEN.038.029 lõn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az õ testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.

38:30b.GEN.038.030 És utána kijöve az õ testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.

39

39:1b.GEN.039.001 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.

39:2b.GEN.039.002 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala.

39:3b.GEN.039.003 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:

39:4b.GEN.039.004 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.

39:5b.GEN.039.005 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn.

39:6b.GEN.039.006 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala.

39:7b.GEN.039.007 És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.

39:8b.GEN.039.008 Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.

39:9b.GEN.039.009 nki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?

39:10b.GEN.039.010 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.

39:11b.GEN.039.011 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,

39:12b.GEN.039.012 megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.

39:13b.GEN.039.013 mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:

39:14b.GEN.039.014 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.

39:15b.GEN.039.015 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.

39:16b.GEN.039.016 Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve.

39:17b.GEN.039.017 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.

39:18b.GEN.039.018 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.

39:19b.GEN.039.019 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.

39:20b.GEN.039.020 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.

39:21b.GEN.039.021 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.

39:22b.GEN.039.022 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.

39:23b.GEN.039.023 semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

40

40:1b.GEN.040.001 És lõn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere vétkezének az õ urok ellen, az égyiptomi király ellen.

40:2b.GEN.040.002 Megharaguvék azért a Faraó az õ két fõemberére, a fõpohárnokra, és a fõsütõmesterre.

40:3b.GEN.040.003 És fogságba vetteté azokat a testõrök fõhadnagyának házában levõ tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.

40:4b.GEN.040.004 A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.

40:5b.GEN.040.005 És az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az õ álmának értelme szerint.

40:6b.GEN.040.006 És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala.

40:7b.GEN.040.007 És megkérdé a Faraó fõembereit, a kik az õ ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok?

40:8b.GEN.040.008 És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem.

40:9b.GEN.040.009 Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szõlõtõ vala elõttem;

40:10b.GEN.040.010 És a szõlõtõn három szál vesszõ vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szõlõszemeket.

40:11b.GEN.040.011 A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szõlõszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.

40:12b.GEN.040.012 És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszõszál, három nap.

40:13b.GEN.040.013 Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az õ poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az õ pohárnokja valál.

40:14b.GEN.040.014 Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó elõtt és szabadíts meg engem e házból.

40:15b.GEN.040.015 Mert lopva hoztak el engem a héberek földérõl, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.

40:16b.GEN.040.016 És látá a fõsütõmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen.

40:17b.GEN.040.017 A felsõ kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemrõl.

40:18b.GEN.040.018 És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.

40:19b.GEN.040.019 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.

40:20b.GEN.040.020 S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé.

40:21b.GEN.040.021 És a fõpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe.

40:22b.GEN.040.022 A fõsütõmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József.

40:23b.GEN.040.023 És nem emlékezék meg a fõpohárnok Józsefrõl, hanem elfelejtkezék róla.

41

41:1b.GEN.041.001 Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.

41:2b.GEN.041.002 És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.

41:3b.GEN.041.003 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.

41:4b.GEN.041.004 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.

41:5b.GEN.041.005 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

41:6b.GEN.041.006 És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala.

41:7b.GEN.041.007 elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]

41:8b.GEN.041.008 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.

41:9b.GEN.041.009 Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e napon.

41:10b.GEN.041.010 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.

41:11b.GEN.041.011 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.

41:12b.GEN.041.012 [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg.

41:13b.GEN.041.013 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.

41:14b.GEN.041.014 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.

41:15b.GEN.041.015 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.

41:16b.GEN.041.016 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.

41:17b.GEN.041.017 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.

41:18b.GEN.041.018 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.

41:19b.GEN.041.019 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.

41:20b.GEN.041.020 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.

41:21b.GEN.041.021 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És felserkenék.

41:22b.GEN.041.022 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

41:23b.GEN.041.023 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,

41:24b.GEN.041.024 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.

41:25b.GEN.041.025 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.

41:26b.GEN.041.026 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom egy és ugyanaz.

41:27b.GEN.041.027 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.

41:28b.GEN.041.028 az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.

41:29b.GEN.041.029 é hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban.

41:30b.GEN.041.030 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.

41:31b.GEN.041.031 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ éhség miatt, mert igen nagy lesz.

41:32b.GEN.041.032 gy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.

41:33b.GEN.041.033 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselõvé.

41:34b.GEN.041.034 elekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben.

41:35b.GEN.041.035 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg,

41:36b.GEN.041.036 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

41:37b.GEN.041.037 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.

41:38b.GEN.041.038 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?

41:39b.GEN.041.039 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

41:40b.GEN.041.040 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

41:41b.GEN.041.041 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.

41:42b.GEN.041.042 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az õ nyakába.

41:43b.GEN.041.043 meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.

41:44b.GEN.041.044 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.

41:45b.GEN.041.045 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.

41:46b.GEN.041.046 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és bejárá az egész Égyiptom földét.

41:47b.GEN.041.047 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést.

41:48b.GEN.041.048 összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levõ határ élelmét takarítá be.

41:49b.GEN.041.049 felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].

41:50b.GEN.041.050 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.

41:51b.GEN.041.051 nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én atyámnak egész házát.

41:52b.GEN.041.052 másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.

41:53b.GEN.041.053 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.

41:54b.GEN.041.054 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.

41:55b.GEN.041.055 e] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.

41:56b.GEN.041.056 az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.

41:57b.GEN.041.057 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

42

42:1b.GEN.042.001 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?

42:2b.GEN.042.002 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

42:3b.GEN.042.003 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.

42:4b.GEN.042.004 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.

42:5b.GEN.042.005 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.

42:6b.GEN.042.006 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.

42:7b.GEN.042.007 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.

42:8b.GEN.042.008 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.

42:9b.GEN.042.009 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

42:10b.GEN.042.010 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.

42:11b.GEN.042.011 mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.

42:12b.GEN.042.012 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

42:13b.GEN.042.013 mazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.

42:14b.GEN.042.014 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.

42:15b.GEN.042.015 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.

42:16b.GEN.042.016 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.

42:17b.GEN.042.017 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.

42:18b.GEN.042.018 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

42:19b.GEN.042.019 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.

42:20b.GEN.042.020 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.

42:21b.GEN.042.021 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

42:22b.GEN.042.022 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!

42:23b.GEN.042.023 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük.

42:24b.GEN.042.024 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.

42:25b.GEN.042.025 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.

42:26b.GEN.042.026 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

42:27b.GEN.042.027 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.

42:28b.GEN.042.028 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

42:29b.GEN.042.029 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:

42:30b.GEN.042.030 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.

42:31b.GEN.042.031 mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.

42:32b.GEN.042.032 zenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.

42:33b.GEN.042.033 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;

42:34b.GEN.042.034 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.

42:35b.GEN.042.035 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének.

42:36b.GEN.042.036 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!

42:37b.GEN.042.037 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom néked.

42:38b.GEN.042.038 pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

43

43:1b.GEN.043.001 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

43:2b.GEN.043.002 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

43:3b.GEN.043.003 És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

43:4b.GEN.043.004 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

43:5b.GEN.043.005 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

43:6b.GEN.043.006 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

43:7b.GEN.043.007 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

43:8b.GEN.043.008 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

43:9b.GEN.043.009 Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

43:10b.GEN.043.010 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

43:11b.GEN.043.011 monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

43:12b.GEN.043.012 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.

43:13b.GEN.043.013 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.

43:14b.GEN.043.014 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

43:15b.GEN.043.015 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.

43:16b.GEN.043.016 mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

43:17b.GEN.043.017 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

43:18b.GEN.043.018 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

43:19b.GEN.043.019 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

43:20b.GEN.043.020 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.

43:21b.GEN.043.021 És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

43:22b.GEN.043.022 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

43:23b.GEN.043.023 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

43:24b.GEN.043.024 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.

43:25b.GEN.043.025 Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

43:26b.GEN.043.026 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

43:27b.GEN.043.027 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

43:28b.GEN.043.028 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

43:29b.GEN.043.029 felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

43:30b.GEN.043.030 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

43:31b.GEN.043.031 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

43:32b.GEN.043.032 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

43:33b.GEN.043.033 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

43:34b.GEN.043.034 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

44

44:1b.GEN.044.001 után parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.

44:2b.GEN.044.002 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.

44:3b.GEN.044.003 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.

44:4b.GEN.044.004 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?

44:5b.GEN.044.005 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!

44:6b.GEN.044.006 És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik.

44:7b.GEN.044.007 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

44:8b.GEN.044.008 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?

44:9b.GEN.044.009 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is szolgái leszünk uramnak.

44:10b.GEN.044.010 monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.

44:11b.GEN.044.011 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az õ zsákját.

44:12b.GEN.044.012 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.

44:13b.GEN.044.013 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.

44:14b.GEN.044.014 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte.

44:15b.GEN.044.015 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

44:16b.GEN.044.016 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.

44:17b.GEN.044.017 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.

44:18b.GEN.044.018 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.

44:19b.GEN.044.019 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?

44:20b.GEN.044.020 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.

44:21b.GEN.044.021 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.

44:22b.GEN.044.022 mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].

44:23b.GEN.044.023 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé.

44:24b.GEN.044.024 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;

44:25b.GEN.044.025 monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.

44:26b.GEN.044.026 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.

44:27b.GEN.044.027 monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szûlt.

44:28b.GEN.044.028 egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt.

44:29b.GEN.044.029 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba.

44:30b.GEN.044.030 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,

44:31b.GEN.044.031 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.

44:32b.GEN.044.032 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt.

44:33b.GEN.044.033 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival.

44:34b.GEN.044.034 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?

45

45:1b.GEN.045.001 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ atyjafiaival.

45:2b.GEN.045.002 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.

45:3b.GEN.045.003 És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala tõle.

45:4b.GEN.045.004 nda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.

45:5b.GEN.045.005 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.

45:6b.GEN.045.006 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.

45:7b.GEN.045.007 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.

45:8b.GEN.045.008 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.

45:9b.GEN.045.009 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én hozzám, ne késsél.

45:10b.GEN.045.010 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.

45:11b.GEN.045.011 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.

45:12b.GEN.045.012 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.

45:13b.GEN.045.013 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.

45:14b.GEN.045.014 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán.

45:15b.GEN.045.015 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.

45:16b.GEN.045.016 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.

45:17b.GEN.045.017 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;

45:18b.GEN.045.018 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

45:19b.GEN.045.019 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.

45:20b.GEN.045.020 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.

45:21b.GEN.045.021 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.

45:22b.GEN.045.022 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.

45:23b.GEN.045.023 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.

45:24b.GEN.045.024 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.

45:25b.GEN.045.025 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz.

45:26b.GEN.045.026 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.

45:27b.GEN.045.027 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.

45:28b.GEN.045.028 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.

46

46:1b.GEN.046.001 Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az õ atyja Izsák Istenének.

46:2b.GEN.046.002 És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Õ pedig monda: Ímhol vagyok.

46:3b.GEN.046.003 És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.

46:4b.GEN.046.004 Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.

46:5b.GEN.046.005 Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az õ atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.

46:6b.GEN.046.006 És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levõ magva.

46:7b.GEN.046.007 Az õ fiait és fiainak fiait, az õ leányait, és fiainak leányait és minden vele levõ magvát elvivé magával Égyiptomba.

46:8b.GEN.046.008 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az õ fiai: Jákóbnak elsõszülötte Rúben.

46:9b.GEN.046.009 Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi.

46:10b.GEN.046.010 Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia.

46:11b.GEN.046.011 Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári.

46:12b.GEN.046.012 Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.

46:13b.GEN.046.013 Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.

46:14b.GEN.046.014 Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél.

46:15b.GEN.046.015 Ezek Lea fiai, a kiket szûlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával az õ leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminczhárom lélek.

46:16b.GEN.046.016 Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli.

46:17b.GEN.046.017 Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az õ húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel.

46:18b.GEN.046.018 Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az õ leányának; és õ szûlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak.

46:19b.GEN.046.019 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.

46:20b.GEN.046.020 És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szûlt néki.

46:21b.GEN.046.021 Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard.

46:22b.GEN.046.022 Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek.

46:23b.GEN.046.023 Dán fia pedig: Khusim.

46:24b.GEN.046.024 Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém.

46:25b.GEN.046.025 Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az õ leányának; és ezeket szûlte Jákóbnak, mindössze hét lelket.

46:26b.GEN.046.026 Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az õ ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek.

46:27b.GEN.046.027 József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek.

46:28b.GEN.046.028 Júdát pedig elküldé maga elõtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földére.

46:29b.GEN.046.029 És befogata József az õ szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az õ atyjának Gósenbe; s a mint maga elõtt látá, nyakába borula, és síra az õ nyakán sok ideig.

46:30b.GEN.046.030 És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz.

46:31b.GEN.046.031 József pedig monda az õ testvéreinek, és az õ atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én hozzám.

46:32b.GEN.046.032 Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták.

46:33b.GEN.046.033 S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok?

46:34b.GEN.046.034 Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktõl fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek elõtt.

47

47:1b.GEN.047.001 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.

47:2b.GEN.047.002 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.

47:3b.GEN.047.003 monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.

47:4b.GEN.047.004 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.

47:5b.GEN.047.005 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.

47:6b.GEN.047.006 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.

47:7b.GEN.047.007 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.

47:8b.GEN.047.008 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?

47:9b.GEN.047.009 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.

47:10b.GEN.047.010 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.

47:11b.GEN.047.011 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.

47:12b.GEN.047.012 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

47:13b.GEN.047.013 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.

47:14b.GEN.047.014 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.

47:15b.GEN.047.015 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?

47:16b.GEN.047.016 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.

47:17b.GEN.047.017 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.

47:18b.GEN.047.018 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.

47:19b.GEN.047.019 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.

47:20b.GEN.047.020 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.

47:21b.GEN.047.021 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.

47:22b.GEN.047.022 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.

47:23b.GEN.047.023 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.

47:24b.GEN.047.024 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.

47:25b.GEN.047.025 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.

47:26b.GEN.047.026 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.

47:27b.GEN.047.027 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.

47:28b.GEN.047.028 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.

47:29b.GEN.047.029 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.

47:30b.GEN.047.030 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.

47:31b.GEN.047.031 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

48

48:1b.GEN.048.001 És lõn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az õ két fiát Manassét és Efraimot.

48:2b.GEN.048.002 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jõ; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.

48:3b.GEN.048.003 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.

48:4b.GEN.048.004 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.

48:5b.GEN.048.005 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.

48:6b.GEN.048.006 Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben.

48:7b.GEN.048.007 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.

48:8b.GEN.048.008 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?

48:9b.GEN.048.009 József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg.

48:10b.GEN.048.010 rt Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és megölelgeté õket.

48:11b.GEN.048.011 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.

48:12b.GEN.048.012 kor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre.

48:13b.GEN.048.013 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket hozzá.

48:14b.GEN.048.014 Izráel pedig kinyujtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala.

48:15b.GEN.048.015 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:

48:16b.GEN.048.016 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.

48:17b.GEN.048.017 Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse fejére tegye át.

48:18b.GEN.048.018 És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.

48:19b.GEN.048.019 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz.

48:20b.GEN.048.020 És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.

48:21b.GEN.048.021 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.

48:22b.GEN.048.022 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

49

49:1b.GEN.049.001 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.

49:2b.GEN.049.002 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

49:3b.GEN.049.003 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.

49:4b.GEN.049.004 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

49:5b.GEN.049.005 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.

49:6b.GEN.049.006 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

49:7b.GEN.049.007 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

49:8b.GEN.049.008 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

49:9b.GEN.049.009 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?

49:10b.GEN.049.010 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

49:11b.GEN.049.011 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.

49:12b.GEN.049.012 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.

49:13b.GEN.049.013 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.

49:14b.GEN.049.014 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.

49:15b.GEN.049.015 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

49:16b.GEN.049.016 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

49:17b.GEN.049.017 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

49:18b.GEN.049.018 Szabadításodra várok Uram!

49:19b.GEN.049.019 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.

49:20b.GEN.049.020 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

49:21b.GEN.049.021 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.

49:22b.GEN.049.022 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.

49:23b.GEN.049.023 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

49:24b.GEN.049.024 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.

49:25b.GEN.049.025 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.

49:26b.GEN.049.026 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.

49:27b.GEN.049.027 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

49:28b.GEN.049.028 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

49:29b.GEN.049.029 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

49:30b.GEN.049.030 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

49:31b.GEN.049.031 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.

49:32b.GEN.049.032 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

49:33b.GEN.049.033 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

50

50:1b.GEN.050.001 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt.

50:2b.GEN.050.002 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

50:3b.GEN.050.003 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.

50:4b.GEN.050.004 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:

50:5b.GEN.050.005 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.

50:6b.GEN.050.006 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.

50:7b.GEN.050.007 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.

50:8b.GEN.050.008 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.

50:9b.GEN.050.009 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.

50:10b.GEN.050.010 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját.

50:11b.GEN.050.011 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.

50:12b.GEN.050.012 épen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.

50:13b.GEN.050.013 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

50:14b.GEN.050.014 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját.

50:15b.GEN.050.015 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.

50:16b.GEN.050.016 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván:

50:17b.GEN.050.017 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.

50:18b.GEN.050.018 rulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].

50:19b.GEN.050.019 zsef pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?

50:20b.GEN.050.020 gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

50:21b.GEN.050.021 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle.

50:22b.GEN.050.022 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.

50:23b.GEN.050.023 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

50:24b.GEN.050.024 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

50:25b.GEN.050.025 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.

50:26b.GEN.050.026 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.