Song of Solomon (Hungarian)

1

1:1b.SON.001.001 Énekek éneke, mely Salamoné.

1:2b.SON.001.002 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

1:3b.SON.001.003 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

1:4b.SON.001.004 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az õ ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

1:5b.SON.001.005 kete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.

1:6b.SON.001.006 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - a magam szõlõjét nem õriztem.

1:7b.SON.001.007 ndd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

1:8b.SON.001.008 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

1:9b.SON.001.009 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

1:10b.SON.001.010 épek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

1:11b.SON.001.011 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbõl csinált gyöngyökkel.

1:12b.SON.001.012 Mikor a király az õ asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tõlem.

1:13b.SON.001.013 lyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

1:14b.SON.001.014 int] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, [olyan] nékem az én szerelmesem.

1:15b.SON.001.015 é, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.

1:16b.SON.001.016 é, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellõ.

1:17b.SON.001.017 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.

2

2:1b.SON.002.001 Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

2:2b.SON.002.002 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

2:3b.SON.002.003 Mint az almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.

2:4b.SON.002.004 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

2:5b.SON.002.005 Erõsítsetek engem szõlõvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

2:6b.SON.002.006 Az õ balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

2:7b.SON.002.007 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

2:8b.SON.002.008 én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

2:9b.SON.002.009 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

2:10b.SON.002.010 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

2:11b.SON.002.011 Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.

2:12b.SON.002.012 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

2:13b.SON.002.013 fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]

2:14b.SON.002.014 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!

2:15b.SON.002.015 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják; mert a mi szõlõink virágban vannak.

2:16b.SON.002.016 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

2:17b.SON.002.017 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

3

3:1b.SON.003.001 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém õt, és meg nem találtam.

3:2b.SON.003.002 Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém õt, és nem találám.

3:3b.SON.003.003 gtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:] Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?

3:4b.SON.003.004 Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám õt, el sem bocsátám, mígnem bevivém õt anyám házába, és az én szülõmnek ágyasházába.

3:5b.SON.003.005 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezõnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg õ akarja.

3:6b.SON.003.006 csoda az, a ki feljõ a pusztából, mint a füstnek oszlopa? mirhától és tömjéntõl illatos, a patikáriusnak minden [jó illatú] porától.

3:7b.SON.003.007 é, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erõs [férfi] van körülötte, Izráelnek erõsei közül!

3:8b.SON.003.008 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen.

3:9b.SON.003.009 Hálóágyat csinált magának Salamon király a Libánus fáiból.

3:10b.SON.003.010 Oszlopait ezüstbõl csinálta, oldalát aranyból, ágyát biborból, belsõ része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek leányi által.

3:11b.SON.003.011 Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta õt az anyja, az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!

4

4:1b.SON.004.001 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyérõl szállanak alá.

4:2b.SON.004.002 te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához, melyek a fördõbõl feljõnek, melyek mind kettõsöket ellenek, és nincsen azok között meddõ.

4:3b.SON.004.003 nt a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed a te fátyolod alatt.

4:4b.SON.004.004 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erõs vitézek paizsai.

4:5b.SON.004.005 te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske, egy zergének kettõs fia, a melyek a liliomok közt legelnek.

4:6b.SON.004.006 Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.

4:7b.SON.004.007 Mindenestõl szép vagy, én mátkám, és semmi szeplõ nincs benned!

4:8b.SON.004.008 Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljõjj; nézz az Amanának hegyérõl, a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeirõl.

4:9b.SON.004.009 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!

4:10b.SON.004.010 ly igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! [jobbak] a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!

4:11b.SON.004.011 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

4:12b.SON.004.012 lyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem! [mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!

4:13b.SON.004.013 A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.

4:14b.SON.004.014 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermõ fákkal, mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.

4:15b.SON.004.015 Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.

4:16b.SON.004.016 Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.

5

5:1b.SON.005.001 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

5:2b.SON.005.002 elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, [és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:] Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!

5:3b.SON.005.003 elelék én:] Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat [a porba?]

5:4b.SON.005.004 én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.

5:5b.SON.005.005 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimrõl mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.

5:6b.SON.005.006 Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az õ beszédén: keresém õt, de nem találám, kiáltám õt, de nem felele nékem!

5:7b.SON.005.007 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltõmet tõlem a kõfalnak õrizõi.

5:8b.SON.005.008 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!

5:9b.SON.005.009 csoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz?

5:10b.SON.005.010 Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.

5:11b.SON.005.011 õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak.

5:12b.SON.005.012 õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, [szép] teljesen helyheztettek.

5:13b.SON.005.013 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az õ ajkai liliomok, melyekrõl csepegõ mirha foly.

5:14b.SON.005.014 Az õ kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az õ teste elefántcsontból való mû, zafirokkal megrakva.

5:15b.SON.005.015 Az õ szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az õ tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa.

5:16b.SON.005.016 Az õ ínye édességek, és õ mindenestõl fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!

5:17b.SON.005.017 Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük õt veled együtt?

5:18b.SON.005.018 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.

5:19b.SON.005.019 az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.

6

6:1b.SON.006.001 ép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.

6:2b.SON.006.002 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.

6:3b.SON.006.003 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.

6:4b.SON.006.004 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.

6:5b.SON.006.005 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.

6:6b.SON.006.006 És az én galambom, az én tökéletesem, az õ anyjának egyetlenegye, az õ szülõjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják õt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.

6:7b.SON.006.007 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

6:8b.SON.006.008 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, és a pomagránátfák virágzanak-é?

6:9b.SON.006.009 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.

6:10b.SON.006.010 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!

7

7:1b.SON.007.001 mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk, mesteri kezeknek míve.

7:2b.SON.007.002 te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szûkölködik nedvesség nélkül; a te hasad [mint a] gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.

7:3b.SON.007.003 te két emlõd, [mint] két õzike, a vadkecskének kettõs fiai.

7:4b.SON.007.004 te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony; a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.

7:5b.SON.007.005 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!

7:6b.SON.007.006 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt!

7:7b.SON.007.007 a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.

7:8b.SON.007.008 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

7:9b.SON.007.009 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.

7:10b.SON.007.010 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván õ!

7:11b.SON.007.011 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre, háljunk a falukban.

7:12b.SON.007.012 Felkelvén menjünk a szõlõkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.

7:13b.SON.007.013 mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, [melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!

8

8:1b.SON.008.001 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta, hogy téged kivül találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.

8:2b.SON.008.002 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fûszeressel, gránátalma borral.

8:3b.SON.008.003 Az õ balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.

8:4b.SON.008.004 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem õ akarja?

8:5b.SON.008.005 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából, a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülõd!

8:6b.SON.008.006 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erõs a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.

8:7b.SON.008.007 k vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, [mégis] megvetnék azt.

8:8b.SON.008.008 Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlõje; mit cselekedjünk a mi húgunk felõl, a napon, melyen arról szót tesznek?

8:9b.SON.008.009 Ha õ kõfal, építünk azon ezüstbõl palotát; ha pedig ajtó õ, elrekesztjük õt czédrus-deszkával.

8:10b.SON.008.010 ikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal, és az én emlõim, mint a tornyok; akkor olyan leszek õ elõtte, mint a ki békességet nyer.

8:11b.SON.008.011 õlõje volt Salamonnak Baálhamonban, adta az õ szõlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst [siklust.]

8:12b.SON.008.012 én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié.

8:13b.SON.008.013 te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam [én is.]

8:14b.SON.008.014 Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!